Hogy ez a cikk meg mégis mi akar lenni? Igazándiból semmi több, mint a képen látható csatlakozók között mérhető különféle elektromos paraméterek lemérése. Ahogy ezt így kitaláltam, menten félre is tettem a projektet néhány évre. Ma is csak azért vettem elő, mert annyira nem volt kedvem semmihez, hogy gondoltam legalább ezt a semmi kis projektemet kifuttatom. Ez amúgy nem, illetve csak nem kevés nap elteltével történt meg. Igazándiból még arra is lusta voltam, hogy ezt a semmi kis felvezetőt megírjam.
   Ami csatlakozókat a képen látunk, azokat úgy kell nézni, hogy a bal oldali kettő fent a tetőtérben végződik, miközben a másik páros a balkon korlátjára szerelt antennában. A balkonantenna pálcája valószínűleg CB rádióhoz való, a tetőtéri antenna pedig egyszerűen csak a koaxiális kábel jó hosszan megblankolt közepéből áll.
   A jobbra szélre eső banánhüvely a fürdőszobából hozza a földelést, miközben a sort záró kapcsoló a földelést összezárja a koaxiális antennakábelek árnyékoló harisnyáival. Ez a kapcsoló a mérések közben végig nyitott állapotban volt.

95 mV DC

   Az első öt mérést (lásd a kapcsoló alatt besorszámozva) egy multiméterrel végeztem. A kapott értékek rádiófrekvenciás szempontból semmit sem jelentenek, kivéve persze a mérőpontok közötti ötven hertzes zavarjel nagyságát.
   A 6-tól 10-ig terjedő méréseket is a multiméterrel végeztem, csakhogy ekkor már elékapcsoltam egy rádiófrekvenciás mérőszondát. (AM demodulátor) Mint az a mérési eredményekből kiderül, az antennákat úgy ahogy kell, vagyis a koaxiális kábeleken keresztül használva, azok alig adnak valamicske jelet, miközben a fürdőszobai földelőponthoz képest meglehetősen nagy jelszintet szolgáltatnak.
   A 11-től 15-ig terjedő kapacitásméréseket az LC100-A műszerrel végeztem. A koaxiális kábelek meglehetősen magas kapacitásértéke menten meg is magyarázta, hogy úgy használva ahogy kell, miért mértem annyira alacsony RF szinteket.
   Mint az idővel kiderült, a 15-ös mérés elvégzéséhez azért kellett az antennával sorba kötnöm egy ezer pikofarados kondenzátort (nagyobb értékkel már le sem futott a mérés), mert a két mérőpont, konkrétan a fürdőszobai földelés és az erkély korlátjára szerelt antenna talpa, árnyékoló harisnyája között - amúgy a korláthoz elektromosan is kapcsolódás okán - egyenfeszültség mérhető. Ez a feszültség igen nagy valószínűséggel a két pont között a falban lévő kémia hatására keletkezik. Miközben a 95 mV-ot a multiméter árammérőjével rövidre zárva egyenáram nem folyik, cserébe 30 µA váltó igen. A 17-es és a 18-as mérés a két antenna jelzett pontjai között mérhető kapacitást mutatja.

   Íme a rádiófrekvenciás mérőszonda, amit még évtizedekkel ezelőtt készítettem, emlékeim szerint még a woblerhez. Mármint annak készítéséhez, az egyszerűség jegyében egy négyszínű tollból. Most ezzel a szondával végeztem az antennákról kapott nagyfrekvenciás jel mérését.
   Most, hogy ezeket a sorokat róttam, hirtelen eszembe jutott, hogy a szonda kapacitását elfelejtettem lemérni. Ennek a szondának 18 pF a kapacitása (mármint a bemenetén), míg a másik ugyanilyen fazonú csak 15,5 pF értékkel terheli, vagy hangolja el azt amit épp nagyban mérek vele.

   Ez a kép azt mutatja, amint a műszer épp nagyban nem hajlandó lemérni a fürdőszobai földelés és a korlátra szerelt antenna testpontja közötti kapacitást, pedig sorba kötöttem vele egy az egyenfeszültséget leválasztó kondenzátort. Miután a kondenzátort olyan kis értékűre cseréltem (470 nF helyett 1.000 pF), hogy azon már az 50 Hz-es zavaró jel sem jutott át, a mérés mégiscsak sikerült.

   A TRT forgókondenzátorból és az általam készített kettes számú variométerből összeállított rezgőkör ahhoz a méréshez kellett, melynek keretében a Kossuth adó modulációját mutató képet készítettem el.

   Itt aztán egy olyan irányú elmélkedés következett, melynek keretében azt vettem számba, hogy mi az amit az antennákkal kapcsolatban nem mértem le. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, először magamat mértem le. A mérés a következőképpen történt: Először összekötöttem az antennacsatlakozó sávon található földelést az LC100A műszer testpontjával, nulláztam a műszert, majd megfogtam az egészen addig teljesen szabadon lógó másik, vagyis a piros színnel jelzett mérőpontot. A szokásos üléspozíciómban a földhöz képest mért kapacitásom 100 pikofarad. Amennyiben leveszem a könyökömet az asztal lapjáról, pláne a talpaimat is felemelem a padlóról, akkor a kapacitásom csökkenésnek indul. Ha felülök a székre törökülésben, amit egy kissé még el is tolok az asztaltól, akkor le tudom vinni a környezetemhez képesti kapacitásomat egészen 60 pF-ig. Hogy élhettem úgy egészen eddig, hogy ezt az adatomat nem tudtam...

   Ez a kép azért került újra ide, mert eszembe jutott, hogy az ellenállásokat elfelejtettem lemérni. A méréseket mutató táblázat viszont azért nem került alá, merthogy szerencsére mindenütt szakadást mértem. Mármint mindkét antenna jó, mind egymáshoz, mind a földhöz képest 20 MΩ-nál nagyobb ellenállásértékeket mértem. Illetve konkrétan semmit, mert a műszerem csak 20 MΩ értékig mér. Kivétel ez alól a földelés és a balkon korlátjára szerelt antenna talpa közt mért érték, mikor is a műszer az azokon a kapcsokon jelenlévő idegenfeszültségtől teljesen megzavarodott.
   Itt aztán egy pillanatra megtorpantam, majd elgondolkodtam. Mármint azon, hogy annyi műszer birtokában, mint amennyi nekem már van, na nehogy már ne tudjam lemérni valaminek az ellenállását! A multimétert árammérőnek kapcsolva, az antennát és a labortápot a műszerrel sorba kötve, tíz volt egyenfeszültségen 0,645 mA áramot mértem, amiből 15,5 kΩ ellenállásértéket számoltam ki. A 20 V és az 1,4 mA pedig 14,2 kΩ eredményt adott. A 67 V 7,5 mA pedig 8,9 kΩ eredményt. A 28 V 50 Hz váltófeszültségen mért 3,6 mA-ből pedig 7,7 kΩ-ot számoltam ki. No nem mintha ez számítana, de azért jó tudni, hogy mekkora a fal ellenállása. Illetve azt sem árt tudni, hogy a házat építő mesterek nem kötötték össze a korlát vasát az épület vasbeton szerkezetének vasalásával, ezért ha belecsap a korlátba a villám, annak durva következményei lehetnek.

   Mikor a gondolatmenetemben valahol ott tartottam, hogy leveszem a pultról a woblert az asztal lapjára, majd ami hülyeség egyáltalán eszembe jut, azokat a méréseket mind lefuttatom, akkor - bár lehet, hogy jó játék lett volna - sikerült magamat megfékeznem. Még olyan agyatlanságok is eszembe jutottak, mint a wobler kimenetével az egyik antennát megküldeni, miközben a másik antennán visszaérkező jelet mérem.
   Az ebédre betermelt rettenetes mennyiségű tojásos nokedli hatására akkor fordultam le a székről, mikor már valahol ott tartottam, hogy a pince mélyéről előtúrom a magam építette SWR mérőt, majd azzal is tesztelem az antennáimat. Erről a méréssorozatról amúgy nemcsak azért mondtam le, mert az a műszer hibás, hanem azért is, mert már évek óta nem láttam, így valószínűleg nagyon el lehet dugva. Aztán volt még olyan ötletem is, hogy... De ezt sajnos már nem tudom elmondani, mert időközben bealudtam...
   Ébredés után egy pillanatra még eljátszottam annak lehetőségével, hogy egy térerőmérővel rendelkező rádió segítségével összehasonlítom a két antennát, meg mondjuk a keretantennát, egy kutyaközönséges antennapálcát, meg egy erősítős antennát, meg egy ferritantennát, csak aztán idővel rájöttem, hogy erről a témáról valószínűleg a kicsi daxli rádiót kiveséző cikk fog szólni. Amennyiben mégsem, akkor sem ez a cikk, így mára zárom soraimat. Mivel ez az antennamérős cikk a valós időben majd csak úgy másfél év múlva fog megjelenni, még bőven van időm hozzáírni, ha tegyük fel nagyon kihagytam volna belőle valami lényegest...