Ipari tanuló 1

Nem volt megfelelő hosszúságú 12-es vídiás fúrószáram. Lementem a gyártelep udvarára, egy ott heverő olajkályhából kivettem egy 40 centi hosszú vasrudat. A görbe végét lefűrészeltem, s kissé ellapítottam. Lefröcsköltem némi szenteltvízzel, s a keresztségben a falfúró nevet adtam neki. Mivel nem volt semmi ami kihozta volna a kitermelt anyagot, ezért csak lyukacsos téglához volt jó. (a tömör téglába beleszorult) Ezt az eszközt nagy megelégedéssel használtam. Egyszer egy más helyen odaszóltam a tanulómnak, hogy fúrja át az ajtótokot a kábelnek. Nem gondoltam, hogy nem cserél fúrószárat, ő meg nem gondolta hogy cserélni kellene. Lementem a kocsihoz némi anyagért, s mire visszajöttem érdekes dolgokat tapasztaltam. Olyan nagy volt a csönd, hogy lehetett hallani a folyosón álldogálók bedugult fülének zúgását. Ugyanis azt sem mondtam, hogy ki kellene kapcsolni a fúrógépet az ütve fúró fokozatból. Az ajtótokot már alig tartotta valami a helyén. Iszonyatos szag volt. A "fúró" vége felment vörös izzásig , s mikor kijött a másik oldalt , könnyedén lángra lobbantotta az ajtónak száraz tokját.