Halasi Laci barátommal bementünk a Rákóczi téri Keravillba.
Ez mi?
Kérdezte Laci a pultba mutatva.
Fogalma sem volt senkinek mi az.
Viszont mindössze 20 fillér volt darabja.
Vettunk két hatalmas zacskóval.
Laci ment a kőrút egyik oldalán, én a másikon.
Dobáltuk egymást veszettül a frissen vásárolt akármikkel.
Tele volt fekete kupakkal a kőrút a Rákóczi tér és a Blaha között.
Olyan hipp hopp 15 év telhetett el, mikor Karcsi
barátom hozott javítani egy NDK gyártmányú zenegépet.
(ezek után némileg át is értékeltem a barát szó jelentését)
No ekkor derült ki, hogy a kupak amivel dobálóztunk,
az ennek a masinának a zsanérját fedi eredetileg.