Bár bevoltam öltözve munkásruhába, azonban igazándiból nem azért jöttem le a pincébe, mintha kedvem támadt volna bármi itteni munkához, hanem csak a képen látható dobozért. Mivel a rekkenő nyári melegben megtetszett a pince hűvöse, ezért mondhatni itt ragadtam.
   Kezdetben apró lomok tologatásával szórakoztattam magam, majd úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok, akkor keresek magamnak valami hasznos elfoglaltságot. Ez mondjuk nem volt egy nehéz feladat, hiszen ezekből errefelé annyi van, hogy épp csak választanom kellett közülük egy olyat, ami tetszett.

   Indításképp (mely megfogalmazás egyértelműen előrevetíti, hogy lesz itt még más is) a takarításba csaptam bele. Mivel a képen látható seprűvel nem fértem be minden résbe, így idővel előkerült a porszívó.

   A porszívó hangjára pedig az egyik szomszéd, akitől a hirtelen keletkezett nagyszerű helyzetet aljas módon kihasználva, azonnal elkértem a pincekulcsát. Mi az, hogy minek? Nos azért, hogy ott is kitakaríthassak. Ennek persze nem a végtelen jóindulatom volt az oka, vagy épp a takarítási mániám (bár ki tudja), hanem az, hogy nagyobb esőkkor feljön a pincében a víz. Engem meg ugye ettől kiver a víz. Mert ugye ha egyszer annyi lenne belőle, hogy a vízszint átlépi a küszöböt, akkor befolyna a lomos pincébe, amit részemről nagyon nem szeretnék!

   Valamint úgy vagyok vele, hogy sokkal egyszerűbb körbegipszelni a lefolyócső tövét, pláne olcsóbb is, mint egy árvíz után nézni, pláne helyrehozni a pusztítás valószínűleg szörnyű nyomait.
   Na most az addig rendben, hogy valószínűleg nem innen jön fel a víz, de attól még itt is látszik némi nedvesedés. Szóval ha csak egy kicsit is, de attól még ezt a helyszínt is meg kell igazítanom.

   Kissé zavaros emlékeim alapján elképzelhetőnek tartom, hogy már készültek feliratok a dobozokra, de vagy nem ragasztottam fel őket, vagy a dobozok olyan oldalára kerültek, melyek innen nem láthatók. Márpedig nekem most kell egy hármas elosztó!
   Mi az, hogy minek? Egyrészt a porszívónak, másrészt pedig a steklámpának. Mert ugye az addig rendben van, hogy a fényképezőgép mindenhova belát a vakujával, csakhogy nemcsak neki, de nekem is kéne!

   Itt aztán, ahogy egyre közelebb kerültem a sarkokból kiporszívózandó hatalmas pókokhoz, azonnal találtam magamnak egy a takarításnál és a gipszelésnél most valahogy szívemnek kedvesebbnek tűnő feladatot.
   Bár az előbb már egyszer ráuntam az értelmetlennek tűnő pakolászásra, most úgy megjött hozzá a kedvem, hogy végül alig bírtam magamat leállítani! Ezek itt amúgy skálahúr vezetésére szolgáló különféle méretű tárcsák és görgők.

   Kisöpörtem, lepókhálóztam, felporszívóztam, megkapargattam, majd ismételten kiporszívóztam. Ezt azért éreztem szükségesnek leírni, mert látszani nem igazán látszik belőle semmi. Én persze látom, hogy ha alánézek a csőtövi púpnak, akkor ott van egy ujjnyi rés, melyet mindjárt be is fogok gipszelni.

   Na most a nagyobbik gond ebben a másik sarokban van. Egyrészt ide sokkal nehezebben férek be, és még bejutnom sem volt egyszerű, mert ide messziről kellett elkérnem a kulcsot.
   Másrészt itt valóban van egy a föld, akarom mondani az aljzatbeton alá vezető lyuk. Az ezen a takarítás után készült képen már nem látható vízmosás nyomokból úgy ítéltem meg, hogy itt jött fel a víz.
   Az aljzatbeton most épp azért sötétebb a falnál, mert a lyukak és rések begipszelése előtt, hogy a gipsznek ne a száraz betonhoz kelljen kötnie, alaposan meglocsoltam a munkaterületet. (lásd az ehhez szükséges sárga kannát)

   A másik pincei folyosóra áttérve, ott a polcnak használt virágállvány alá benézve, azt vettem észre, hogy kapás van az egérfogóban. Az mondjuk igaz, hogy megvetve hagytam itt, mint ahogy az is, hogy vagy 10 egér megfogása után.
   No de egérfogás nyáron? Már úgy értem, hogy az egerek ilyenkor nem az ilyenkor hideg pincében, hanem a közeli vasúti töltés oldalában szoktak lakni, hiszen ott nyaranta bőséges az eleség.

   Tudom, hogy nem igazán látszik, ezért elmondom, hogy ezen a helyszínen a linóleum mögötti részt gipszeltem le, mert onnan a vékonyra sikerültsége okán apró darabkákban felvált a beton.

   Mivel a tisztításra kitett (balgán úgy gondolva, hogy majd az eső kimossa belőle a sarat) szőnyeg már többször is leesett a szárítókötélről, mérgemben túrtam a pincéből egy lámparögzítőt, majd hozzácsavaroztam vele a szőnyeget az udvarban kifeszített antennakábelhez.

   Na most az úgy volt, hogy a múltkor ültünk a padon itt hátul a kertben a szomszédasszonnyal, mikor is kijött ebből a sarokból egy patkány. Egyáltalán nem zavartatta magát! Szép komótosan tett egy kört, megtekintette a virágokat, majd mondhatni unottan visszabaktatott a vackába. Bár szoktam erre járni, és még takarítani is, de nem gondoltam volna, hogy akkora a lyuk a cső körül, hogy az egy patkánylak kijárata. Na most már nem az!

   Mivel a múltkor már becsináltam a kertkapu tövében található lyukat, így vagy felás a patkány valahol máshol, vagy ahogy szokta, valamely első kertben található kijáratát használja. Mondjuk azokat is rendszeresen betemetem, de mivel azok a földben vannak, így azokat csak földdel van értelme, mert úgyis kiássa...