Nokia analóg vonali modem
(mert már nagyon útban volt)

Ez egy gyönyörű darab! Meg kell hagyni, hogy meg is kérték az árát! Rendesen kellett perkálni érte a piacon. Csak költöm azt a sok pénzt... Mert ugye rengeteg ám az a kétszáz forint! Már úgy értem, hogy a sokszor kétszáz.
Milyen szépen világít a kijelzője...
Amúgy van hozzá egy kis leírás is.
Odatettem a billentyűzet mellé, hogy legyen valami viszonyítási alap a modem méretét illetően. A súlyát viszont nem mértem meg. Utóbbiról legyen elég annyi, hogy meglehetősen vastag vaslemezből van a modem doboza. Például meg sem kottyan neki, ha tegyük fel ráállok a tetejére. Ez mondjuk nem növeli a használati értékét, hanem csak úgy mondtam.
Hátul kilóg a dobozból a tápegység. Gondolom minden országban más és más hálózati feszültségű kockát kell van odacsavarozni. Az a kis fekete kapcsoló, na az mondjuk tetszik nekem. Még az is meglehet, hogy ezt az alkatrészt nem fogom kidobni.
Íme a doboz belseje. Rengetegminden van benne! No persze nem is 2.500 forint volt az ára, mint egy un. winmodemnek. A távközlési szolgáltatók ilyet adtak a bérelt vonalakhoz, mielőtt divatba jött volna a digitális technika.
A kerek lyukacsos valami, az egy apró hangszóró. Meglehetősen hangos, mert egy LM386-os IC hajtja. Háttérben a kétszínű üzemmód jelző LED-eket és a kijelzőhöz vezető szalagkábelt látjuk.
Milyen szép nagy ez a relé... Mikor alulról nézem (persze már a kiszedés után) az látszik, hogy légmentesen le van zárva átlátszó műgyantával. Ez ugyan nem lesz kontaktos a cigarettafüsttől.
Ez valami illesztő trafó. Ha kell még ilyen, csak fel kell hívnod az alkatrészen megadott telefonszámot, és már hozzák is. Szimpatikus marketing technológia. Azt a másikat, mikor komoly nyomozói munkával sem sikerül kideríteni, hogy ki is követte el az alkatrészt, na azt nem szeretem. Ilyenkor valamiért a The Zil nevű zenekar jut eszembe, aki annyira le volt tiltva, hogy minden egyes fellépésükön más néven voltak kénytelenek fellépni.
Ezek itt a hátoldali csatlakozók, csak persze belülről nézve.
Ez pedig két darab stabilizátor kocka. A jobb oldali példányról levettem a hűtést. A bal oldalin a hűtőzászlón szintén látszik a rendelési szám.
Ez egy segédpanel. Mikor nem fér el az alaplapon az összes alkatrész, akkor szokás rátenni az alappanelre emeltként egy újabb panelt.
AT&T chip. Az gyártson modembe való IC-t, aki ért a kommunikációhoz. Manapság bezzeg...
Tokozott kvarcoszcillátor. Ezeket vajon minek gyűjtöm...
Van benne eprom, ráadásul mindjárt kettő is. Biztosan azért, mert félne egyedül a dobozban.
Ez a modem bemeneti fokozata. Máshol az egész modem nincs ennyi alkatrész! Ezt persze nem is viszi el holmi kóbor statikus feltöltődés!
Ez itt a tápegység leválasztva. Megmértem mennyi jön le a trafóról, hátha egyszer még jó lesz valamire. (tele van trafóval a pince)
Zilog processzor. Kérdeztem tőle: Te meg mi járatban vagy errefelé? De nem válaszolt. Később, mikor nagyon megkínoztam, akkor sem árulta el a titkot.
Mivel Pöszméte maci épp a tápegységem előtt tanyázik, ezért mindig odébb kell pakolni, mikor áramot akarok vételezni. A macitól jobbra látható zsebrádiót kellene végre összeraknom, mert akkor talán nem lenne útban.
Az integrált áramkörök füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, akkor már nem működnek tovább. Gondoltam kifüstölöm őket. Először egyenáramot adtam nekik, mire fel azt mondták: Haha ilyet már láttunk! Ekkor váltottam. Mármint áramot. A váltóáram megrázóan hatott az áramkörökre. Melegen üdvözölték az új áramnemet. Mármint ők mondtak volna nemet, de ekkor már késő volt, mert nem figyeltem halálsikolyukra.
Ezen a képen az áramkörök váltóáram iránti hirtelen fellángolása látható. Többen is tüzesen fogadták a 24 voltos váltakozó feszültséget. Sajnos elég nehéz egyszerre fényképezni és kezelni a két bonctűt. Mit is akartam még, Ja igen! A nyomtatott áramkör vezeti az áramot. Az egyik végén beküldöm, a másik végén pedig jól látszik ahol kijön.
Ezek a chipek kitörő örömmel fogadták a rázós mutatványt.
Ez itt egy LCD kijelző.
Ez pedig a kijelző vezérlő panelja.
Íme az LCD lapka és a két vezető gumicsík.
Ez a lapos izé az LCD háttérvilágítása. Szerintem nem LED-es, mert a LED-ek nem szokták túlélni a 20 volt váltót.
Mindössze ezek maradtak meg a dobozból. Nem valami sok. Az én technológiai szintemen sajnos csak ezeket az alkatrészeket tudom újrahasznosítani. Már persze csak akkor, ha méltóztatnék egyáltalán csinálni valamit...
Az oszcillátor kockákat ebben az apró fiókban gyűjtöm.
A más egyéb bontott "valamire még jó lesz" szlogenhez társítható anyagokat pedig ebben a hatalmasban. Kincsek vannak itten, kincsek!
Itt van például ez a látjelző. Ez neki az ő hivatalos neve. Nem világít, hanem egy csekély szögben elforduló rotor látszik a négy kis résen keresztül fehérnek, vagy feketének. Telefonkészülékekben használták, csak még valamikor nagyon régen. Sorba volt kötve a vonallal, és ha a másik készüléket felemelte valaki, akkor ezen a kis valamin látszott, hogy foglalt a vonal.
Megéheztem, ezért elővettem egy kenyeret. Szerintem a kenyér az igazándiból valahogy így kell hogy kinézzen. Már úgy értem, hogy számomra borzasztónak tűnnek azok a lapos szögletes előrecsomagolt szeletek.
Mellédobtam egy kis sült sonkát, meg négy tükörtojást. Ez így hajnali egykor szerintem egészen könnyű vacsora. Legfeljebb rémes dolgokat fogok álmodni. Például üldöznek az általam szétszedett akármik, valami sötét sikátorban, vagy több évnyi összeszerelésre ítélnek a bíróságon.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...