VEF rádió
(mert volt itthon)

	Mi lesz a Spidólából? Nos ha felnő, akkor VEF rádió. Modern szögletes forma. Több változatban is gyártották különböző típusszámok alatt. Apróbb módosításoktól eltekintve kb. ugyanaz van a dobozban. Dobváltó, stabil helyi oszcillátor, profi középfrekvenciás fokozat, "B" osztályú hangfrekvenciás végfokozat. Ez utóbbi kicsit halk a rádió méretéhez képest. Volt is egy cikk az RT újságban a végfok módosításáról.
	Ez egy másik kivitel. Az oroszok sokféle rádiót gyártottak. Tulajdonképpen csak a skála műanyag lapjában különbözik. Ezt a rádiót a is a pincéből hoztam fel, bár gondolkodóba estem, mert volt a piacon 300 forintért, ami ugye barátok között is csak 200 forint. A pince legmélyére volt elásva. Miután ráleltem találtam még egyet, ahogy belépek a pincébe egyből jobbra fent. Nem volt meg a háza, ezt sokkal jobban is szét lehetett volna szedni. Az az igazság, hogy idefent a lakásban is van egy a szobai szekrényben. Most már mindegy...
	A hullámváltó, és a hangszín gomb. A hangszín szerintem felesleges.
Amúgy szép hangja lenne a rádiónak, csak szerintem egy kicsit sok a zavar a középhullámú sávban.
	Angol feliratok a doboz hátulján. Nyolc sávos AM vevő tíz tranzisztorral és két diódával. Meg egy leírás, hogyan kell behelyezni az elemeket.
	Hullámsávtáblázat. Hat nyújtott rövidhullámú sáv. Volt nekem hasonló rádióm csövesben, igaz annak csak négy rövidhullámú sávja volt. A hátuljára nagy arany betűkkel az volt írva, hogy az üzembentartó a Magyar Királyi és Császári rendeletek alapján luxusadót köteles fizetni.
	Az oroszok és az ő szabványtalan csatlakozóik. Láttam már néhány ilyen rádiót, de a telepcsatlakozó ellenpárját még soha. Ha kívülről akarok a rádiónak áramot adni, akkor a forrasztó ón pont jó csatlakozónak. Még jó, hogy az antennacsatlakozó banándugó kompatibilis.
	A hat darab góliát elem helye. Rengeteg sokáig üzemképes ez a rádió. Az orosz elemek lehet még sokkal tovább is bírják. Nekem volt orosz elemes játéktankom, amiben a hozzáadott elemek másnapra magukhoz tértek. Mármint egyik nap kimerültek a játékban, másnap pedig újra működött a tank.
	A hátlap levétele után ez a kép tárul szemünk elé. Szép, meg rendezett, meg minden, de mikor tovább akarunk menni befelé, akkor jönnek majd a gondok. Négy csavart kell kitekernünk. Az első a telepek között van, könnyű kitekerni. A második a forgó felett van, hozzá lehet férni. A dobváltó melletti csavarhoz csak ferdén tartott csavarhúzóval férünk. A bal alsó csavart viszont már csak egy kis lyukon keresztül öt centi mélységben érjük el. Összeszereléskor a csavarokat előre tegyük a lyukakba, különben csúnya dolgokat fogunk mondani.
	Az elhíresült dobváltó. Valahogy nem volt szokás táskarádióba ilyet szerelni, ez inkább régi tévék jellemző részlete volt. A sávváltó kapcsolóját két csavar tartja, ezeket meg kell lazítani, hogy lejöjjön a gomb.
	Nem holmi műanyag kacat, hanem igazi légforgó. Nem szokott vele gond lenni, csak ha piszkálják. Olyankor összeérnek a lemezek, és recsegő ropogó hangok jönnek a hangszóróból. Nem egyszerű feladat kijusztírozni a lemezeket. Ha áramot kapcsolunk a forgóra, akkor ahol szikrázik, ott érnek össze a lemezek, így látszik, hogy hová kell nyúlni.
	Az állomáskereső és a hangerő gombokat is le kell húzni. Ezeket a gombokat külön is lehetett kapni a kereskedelemben. Nem voltak különösebben csúnyák, ezért a 70-es 80-as években az amatőr építésű masinák nagy részén ilyen gombok voltak.
	Az antenna végén lévő hatalmas gombot le kell tekerni, különben nem tudjuk levenni a rádióról a dobozt. Pozitívum, hogy a külső doboz nélkül a rádió tökéletesen működik. A doboz tulajdonképpen csak egy burok az elektronikán.
	Miután az antennagombot letekertük, az antenna rúdját vissza kell tolni tövig a dobozba, különben be fog akadni. Ha a botantenna szétesett nem nagy baj, majd kényelmesen össze tudjuk szerelni, ha levettük a rádióról a házat.
	Íme a rádió a ház levétele után. Ahhoz képest, hogy kiszereltük a rádiót a dobozából, szóval nem nagyon férünk még hozzá semmihez. Persze lehet botantennát, vagy skálaizzót cserélni.
	Apropó skálaizzó. Ilyen szépen világít a két kis "körte" az előlapon. Az ember itt a civilizáció közepén hozzászokott ahhoz, hogy folyton világos van. Szinte el sem tudjuk képzelni, hogy valahol olyan sötét van, hogy ki kell világítani a rádió skáláját.
	A hullámváltó visszajelző dobja. Nagy műanyag karika csak azért a néhány feliratért. Mennyivel ötletesebb volt a Spidola skálája. Ilyet is lehetett kapni külön a boltban, de hogy minek? Ugyanis nem igazán tud tönkremenni.
	Ez egy tengely toldó a hangszín potméteren. Ezt ki kell húzni a dobozból miután a gombot levettük róla, különben szétszedéskor beakad a házba. Én nem húztam le. Én erőből letéptem a dobozt. Le is törött a hangszín poti a helyéről! Most egészen kétségbe vagyok esve...
	A nyomtatott lap hátulról. Apró probléma, hogy hiába tekerjük ki a panelt tartó csavarokat, a panel nem akar kifordulni. Tartják a helyén a drótok. Alkatrész csere szinte lehetetlen. Innentől nem egy átgondolt konstrukció. Legalábbis szerviz szempontból nem az. Még jó, hogy a KF-ek a panel lyukain keresztül hangolhatók.
	Ezen a képen jól látszik milyen szépen össze van építve a masina. Tulajdonképpen nem sok minden van a dobozban, de az sűrűre van szerelve. Például a hangszóró csere egy rémálom. Viszont a dobváltó miatt a tekercskészletekhez jól hozzá lehet férni, csak nem kell, mert nem állítódik el magától. Ebből a rádióból "könnyű" amatőr sávvevőt készíteni, volt is néhány leírás az RT hasábjain.
	Na ezt a potit sem valami kényelmes dolog kiszedni a helyéről, pedig kell, mert a kapcsolója szokott betegeskedni. A hozzávezető drótok és az alkatrészek lábai bele vannak tekerve a forrasztó fülekbe. Mikor leszedtük az ónt, még jön a tekergetés. Én csípőfogóval szoktam elharapni a problémát. Legközelebb belenézünk ennek a rádiónak az utódjába, amiben már URH sáv is van.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...