Open felirat
(LED-ekből kirakva)

Úgy döntöttem, hogy ma open, akarom mondani éppen ezt szedem szét.

Annyira biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni megállni, hogy be ne gyűjtsek
valamit, hogy konkrétan a házból nem tehettem ki a lábam, mikor lomtalanítás volt
a környéken. Ugyan tartottam magam ehhez az amúgy teljesen logikus utasításhoz,
csakhogy benéztem az ütemtervet. Mivel nálunk lefutott a kipakolás, gondoltam
ha tőlünk nézve kifelé indulok el a városból, akkor már nem fogok belefutni
semmibe. Hát ja. Persze minden egyes kacat hazahozásának van valami
indoka. Mit tudom én... És tényleg! Na jó. Mondjuk a fehér kúpból,
ami amúgy csillárra való bura, bura lesz a csilláromra. Az open
táblát mondjuk csak azért hoztam el, merthogy LED-ekből van.
Mit tudom én azt, hogy mire kell majd nekem ennyi LED! És igen!
Valóban fogalmam sincs róla, hogy mi a csudát fogok belőlük csinálni.

Talán ha fél évet heverhetett szegénykém a bicikli mögött,
alkalmanként föl fölrúgva, mire végre rákerült a sor.

Koszos is, meg ugye eleve a fűben találtam, meg nem is kell semmire,
minek okán az utóbbi két fotón ábrázolt cselekvéssor - mármint
az, hogy elővettem a bicaj  mögül - már többször is megesett,
megjegyzem eddig még mindenféle konkrét eredmény nélkül.

Mivel kellettek a burák a csillárátépítős projecthez, ami amúgy az open tábla
szétszedésével párhuzamosan futott, ezért egyszerre mosogattam el őket.

Betettem a táblát a két ablak közé, aztán ahogyan az már nálam lenni szokott,
meg is feledkeztem róla. Talán ha két hét telhetett el, mikorra kezdtem
úgy érezni, hogy mostanra már valószínűleg teljesen kiszáradt.

Mindeközben a lámpaburák is mondhatni fő helyen,
a nagyszobai rekamié tetején díszelegtek.

Mikor úgy valahol itt tartok egy szétszedéssel, vagyis még épp csak letettem
az adott tárgyat az asztalra, meglepően sűrűn merül fel bennem a gondolat,
miszerint: Mi lenne, ha én is úgy tennék, mint a többi normális ember?
Vagyis egyszerűen csak kidobnám. Mivel ez az eset egyszer már
megtörtént ezzel az izével, ha második esélyt az életre
azért nem is, de annyit azért megengedek neki,
hogy legalább belülről is megmutassa magát.

Hogy ez már akkor is ilyen volt, amikor megtaláltam? Vagy a szállítás, illetve
többszöri felrúgás eredményeképp esett szét? Nos fogalmazzunk úgy,
hogy mivel ez számomra egy abszolút felesleges tárgy, ezért ilyen
apró részletek nem igazán maradtak meg róla az emlékezetemben.

Ilyen kis töppencs LED-ekből van, melyek amúgy 5-ös átmérőjűek.
Mondjuk lehet, hogy nem, de annyit nem ér, hogy rámérjek.

Vajon mitől támadhatott az a fura érzésem, hogy ez
a szétszedés nem igazán fog megizzasztani?

Ez az akasztó alkalomadtán még jól jöhet, azonban így hirtelenjében ötletem sincs,
hogy hová tehetném el, illetve hová tehetném el úgy, hogy mikor majd kell,
akkor meg is találjam. Persze most, mikor egy héttel később a szavakat
rovom a képekhez, akkor már tudom, hogy a kampósszeg, illetve
csavaros akasztó irányába kéne orientálnom ezt a bigyót, csak
ugye most már fogalmam sincs róla, hogy mégis hova a francba
tehettem el egy héttel ezelőtt. Ez azt vetíti előre, hogy kelleni fog.

Bevallom őszintén, hogy nem igazán tudom megmondani, hogy
mire is számítottam pontosan. Azt persze sejtettem, hogy
amit bent látni fogok, az nem lesz a technika csúcsa.

Farkas Gyuri barátom - valamint kiváló kollégám s ivócimborám - erősítőt
készített ezen a módon. Szerintem tőle lesték el a kínaiak a technológiát.

Bevallom őszintén, hogy míg ki nem nyitottam a képkeretet, részemről
úgy voltam vele, hogy nincs benne elektronika. Mert ugye minek?

Összevissza forgattam, miközben a pozitív, illetve a negatív csatlakozás helyét
kerestem, mikor vagy úgy tíz perc után, ha nehezen is, de azért csak leesett
a tantusz. Ez a valami, ez kérem eredetileg direktben volt rákötve a 230
voltos hálózatra! Ezt én nem fogom vele megtenni! Amúgy a soros
bordó kondenzátor, meg a diódanégyes kezdett gyanús lenni.

A segédpanelen elhelyezett paca IC az agy.
Gondolom ez villogtatta a LED-eket.

No persze nem azért nem dugtam be a műszerzsinór másik végét a konnektorba,
mintha féltem volna tőle, hogy agyoncsap az áram, hanem csak azért nem,
mert nem akartam kinyírni ezt a nagy csomó piros LED-et. Az eredeti
vezérlőelektronikája nélkül annyira nehézkes lett volna egyszerre
begyújtani az összes LED-et, hogy ezen röpke tervemet szinte
azonnal fel is adtam. Szerintem így is látszik, hogy hogyan
világítottak a LED-ek, hogy stílszerű legyek, valamikor
fénykorukban. Mondjuk villogni azt persze már nem
villog összevissza az egész felirat, de annyi baj legyen.

Épp a keret újrahasznosításán törtem a fejem, csak közben beugrott,
hogy mintha már így is egy kicsit túllőttem volna a célon az
alkatrészek esztelen módra történő felhalmozásával.

Juj de nagyon unalmas volt egyenként kiforrasztani, majd felgörbíteni a lábakat!

A bekötővezetékek annyira gyengék, konkrétan alig van bennük réz,
hogy bár a pirosból hiány szokott lenni, kivágtam az egész kupacot.

Miután elkezdtem megszámolni a LED-eket, és valahol százvalahánynál véletlenül
összedúrtam a két kupacot, elsőre feladtam. Szerintem annyi is elég lesz adatnak,
hogy több mint százan vannak. Később az elektronika panelja is bontásra került.

A LED-ek pedig - az egyformaságuk okán - zacskózva a LED-es fiókba.

Valahogy így nézhetett ki eredetileg, csak persze pirosban.

Miközben kivittem az előszobába (ez mindössze három méternyi távolságot jelent)
széthullott darabjaira. Két nap múlva, mikor is épp a pince felé tartottam vele,
akkor meg a lépcsőn lóbázás közben esett szét, ezért a szemétben végezte.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.