Felújítom a porzsákot a csiszológépen
(minimális befektetéssel)

A mindenféle, valamint mindenfelé széjjelhagyott projectjeim, ha olyan nagyon
látványosan talán azért nem, de azért mégiscsak rendeződni látszanak. Vagy
legalábbis ezzel szoktam magam bíztatni a nehezebb napokon. Szó se róla,
a kijelentés valóságtartalmába még tenmagam is bele tudok kötni, hiszen
már megint ott csüng a szekrénysoron egy ragasztásra váró biciklibelső.
Ahogy ő ott, én meg itt lógok. Ugyan elsétáltam egészen odáig, de mivel
ma épp nem volt kedvem a gumiragasztáshoz, választottam helyette inkább
valami mást. Ha már ott voltam alapon, akkor a sarokból. Innen nézve mondjuk
egyáltalán nem is feltűnő, hogy kilóg a piros ruhakosárból egy fekete valami.

Mint ahogy az sem feltűnő, hogy hiányzik a porzsák a csiszológépről. Ez a helyzet
természetesen abban a pillanatban megváltozik, mondhatni látványosan, amint
megnyomom a gombot, illetve nekitolom valaminek a smirglit. Az mondjuk
igaz, hogy általában elég trehányul nézek ki, de egy a hónom alatt
lebegő porfelhővel meglepően sokat tudok rontani
az amúgy sem rózsás helyzeten.

Kell ide a felső polcra készítenem két dobozt, az egyszerűség jegyében a minap
a szelektív gyűjtő mellől beszerzett laminált padlóból. Persze lehet a dobozok
száma akár három is, ha úgy adja ki jobban az anyag, vagy a kedvem. Esetleg
az alsó polcra is készülhetne egy nagy, és annak a tetejére még három kisebb.
Míg ezeket a feladatot jelentősen befolyásoló kérdéseket el nem döntöm, addig
persze nincs értelme nekiállni a dobozkészítésnek. Egy másik hátráltató tényező
természetesen a csiszológépről hiányzó porzsák. Annak megokolásában, hogy mit
miért nem csinálok meg, az eltelt öt évtized alatt már olyan elképesztő rutinra tettem
szert, hogy bármit képes vagyok elodázni! Itt van mindjárt újabb példának az alsó
polc jobb sarkában megbúvó fehér doboz, melyben egy nagyobb adag leporelló
papír lakik, amit helyfelszabadítás címszóval már évek óta tervezek eltüzelni.
Csakhogy a másik pincében őrzök egy nyomtatót, amibe bele lehet fűzni ezt
a lyuggatott szélű papírt. Szóval míg a Fujitsu DL 2400 megvan a polcon,
addig a papírt sem tüzelhetem el. Az persze lehet, hogy nem is fogom
belefűzni a papírt, mint ahogy az is, hogy mégiscsak megteszem.

Ezzel a porzsákkal is éppen az a baj, mint amit az előbb felvázoltam.
Mert ugye meg lehet ezt javítani így is, meg úgy is, meg amúgy is

Először még csak ez az egy lyuk volt a porzsákon, amit a már korábban említett
módon, konkrétan a hónom alatt keletkezett szokatlan porfelhőből vettem észre.
A lyukban látható fényes valami egy csavar feje. Ami viszont már nem látszik
a képen, az a lyukra adott korábbi javítási válaszom, ami kimerült néhány
menetnyi nagyhírtelenjében odatekergetett fekete szigetelőszalagban.

Ha egyszer egy anyag megindul a romlás útján, akkor ott nincs megállás. Ez ugyanis
egy másik lyuk, a zsák másik végén. Az itt kilógó fényes valami egy távtartó, ami
nem engedi összerogyni csomóba a porzsákot. No nem vagyok én annyira
igényes, hogy meg ne felelt volna az újabb lyuk problémára is a már
korábban bevált szigszalag, mint örökre ott maradó átmeneti
megoldás, csakhogy sajnos itt már nincs belül semmi,
ami ellentartott volna az odatekert szigszalagnak.

Az lenne az igazi, hogy az elkopott vagy hiányzó alkatrész esetében az ember csak
besétálna egy szerszámboltba, vagy mint az manapság divatos megnyomkodná
a számítógép gombjait, és venne a gépre egy másik bigyót. Én a részemről
jelen esetben ezt egyrészt felesleges pénzkidobásnak érzem, másrészt
pedig lehetetlen küldetésnek. Az az út sem látszik járhatónak, hogy
rádugok a gépre az eredeti helyett valami mást, mert ez a porzsák
csatlakozó teljesen egyedinek látszik. A cikk elkészülte után mintegy
fél évvel derült ki, egy a masina matricázására tett kósza pillantás kapcsán,
hogy a csiszológép Black & Decker gyártmányú, minek okán szinte egészen
biztosan létezik hozzá a tönkrement porzsák, mint pótalkatrész. No persze
akkor sem vettem volna, ugyanis én nem olyan családból származom.

Ezt a porzsákot úgy lehet kiüríteni, hogy egyrészt lehúzzuk a gépről (ez amúgy nem
feltétlenül szükséges), majd a cipzárt elhúzva kiszórjuk belőle a port mondjuk egy
vödörbe. (én oda szoktam) Na most be kell valljam, hogy mikor a gépet anyám
hazahozta a telekről, "nézd kisfiam mit találtam neked" felkiáltással, akkor
rádugtam a porzsákot, aztán évekig hozzá sem nyúltam. Egyszer aztán egy
polcépítés, illetve szerszámrendezés kapcsán ráfogtam, s megérezvén, hogy
ebben bizony van valami, kiszórtam a tartalmát a már korábban említett vödörbe.
Ekkorra persze már annyira meg volt telve, hogy teljesen olyan érzés volt ráfogni
a porzsákra, mint mondjuk egy kiló lisztre. Valamint újabb szégyen ide vagy oda,
én bizony bevallom, hogy évekig nem a logikus módján, vagyis ezen a cipzárral
nyitható végén keresztül ürítettem ki a porzsákot, hanem a gépről lehúzva,
a száján keresztül. Később persze, ahogy teltek az évek és idővel
összebarátkoztunk, egyszer csak kiszúrtam a cipzárt.

Kifordítottam. Ezt azért tehettem meg anélkül, hogy a tettem nagy port
vert volna fel, mert a porzsákot már korábban jó alaposan kimostam.

A porzsákot összegyűrődni nem engedő, amúgy vaspálcából hajtogatott idomon
található rozsda okozta a második lyukat, mégpedig egyszerű kidörzsöléssel.

Ez mondjuk nem kell bele feltétlenül, de mivel semmiféle okot sem találtam rá, hogy
miért is ne építsem vissza, így valószínűleg továbbra is része lesz a konstrukciónak.

Ez a látvány akkor tárul szemünk elé, mikor a porzsák belsejének irányából nézünk
vissza a csiszológép felé. Vagyis normális használat esetén gyakorlatilag soha.

Én a részemről úgy gondoltam volna, hogy egy porzsák ennél azért sokkalta
sűrűbb szövésű anyagból kell legyen. Persze így, hogy egy ilyen átlátszó
anyag is megteszi, így még jobb is, hiszen így szinte bármivel
megfoltozhatom, vagy ha épp úgy tartja kedvem,
akkor pótolhatom a porzsákot.

Már oda is vannak készítve a párom által leselejtezett ruhák az asztal szélére.
Meg egy fordulatszám-szabályozós orosz ventilátor, meg két sárga hőmérő.
Utóbbiak persze nem tartoznak szorosan a mai projecthez, csak azon tény
bizonyítására vannak, hogy mostanában rengeteg mindent hagytam félbe.

Részemről el nem tudom képzelni, hogy mi baja lehet egy zokninak, ha nem lyukas,
és még csak a gumizás sem mállott ki belőle. Persze most épp kapóra jött, hogy
kiselejtezte őket a párom, hiszen a zoknik apró zsákok, melyek elé már csak
a "por" jelzőt kell odabiggyesztenem, és tulajdonképpen készen is vagyok.

Ezen kapucni feleslegessé válása érthető, ha egyszer elkopott
a hozzá tartozó valami, amire eredetileg rá volt cipzárazva.

Amennyiben a porzsák helyére felhúzom a zoknit, az beláthatóan jóval egyszerűbb
feladat lesz, mintha a balra látható kapucniból varrnék egy teljesen új porzsákot.

Pedig én a tőlem telhető alapossággal kimostam, aztán mégis...

Ezen két idom közé kell, lehet, illetve volt befogatva a porzsák szája.

Mielőtt tettem volna egy próbát az eredeti porzsák anyagának masszívságát illetően,
még komolyan hajlottam arra a megoldásra, hogy egyszerűen csak befoltozom
a két lyukat. Azonban most már, hogy óvatosan meghúztam az anyagot,
foltozásról szó sem lehet. Sebaj! Legalább ez a lehetőség is kiesett.

Technikai szemmel nézve, egy fekete csiszológépre húzott sárga alapon narancssárga
mintás zokni, az valami olyan durva illetlenségnek látszik, hogy az már szinte szép!

Kellett volna négy darab, az eredetieknél egy-egy centivel hosszabb csavar.
Bár amúgy van itt minden, azonban meglepő módon nem akadtam rájuk.

Az ujjlenyomatom azért látszik ilyen jól, mert berozsdásodtam.

Persze nem arról van szó, hogy megöregedtem (á dehogy), hanem arról,
hogy az összes rozsdát lecsiszoltam erről az idomról, nehogy
majd az új porzsákot is kilyukassza, kidörzsölje.

Miközben a smirglit tologattam az anyagon, eszembe jutott, hogy hol tartom itthon a
nagyobb darab csavarokat. (amúgy a Hi-Fi torony aljában laknak szortimentben)
Ugyan kicsit hosszabbakat találtam a kelleténél, mely problémát négy darab
hatos anya (mint alátét) közbeiktatásával oldottam meg. Alakul ez!

A két idom közötti résbe volt eredetileg beszorítva a porzsák szája. Most is úgy
lesz, csak nem az eredeti módon, vagyis nem a két idom fogja közrefogni
az anyagot, hanem a zokni szája az újonnan kialakított, mintegy
öt milliméternyi szélességű résbe lesz behúzatva.

No persze úgy is lehetne, ahogy eredetileg volt, de azt mivel a zokni végén nincs ott
a cipzárral nyitható rész, bár nem lehetetlen, de azért meglehetősen érdekes lenne
kivitelezni. Elmondjam? Tudod jól, hogy úgysem úszod meg... Úgy lehetne, hogy
nem teszem be a dróthurkot, merthogy útban lenne. Ellenben beteszek helyette
egy csavarhúzót a zsákba. Ezzel úgy tekerem be a csavarokat, hogy a szerszám
mindeközben a zoknin belül van! Miután már mind a négy csavarral végeztem,
kitolom a csavarhúzót a bemeneti nyíláson keresztül. Ezután betolom a lyukon
a dróthurkot, amit a zoknin keresztül kitapogatott lyukakba kell visszailleszteni.

Lamentáltam rajta egy jó darabig, hogy akkor most egy zokni kerüljön-e
beépítésre, vagy inkább kettő, de aztán biztos ami biztos, illetve
"ha már egyszer itt van a kezemben" alapon, kettő lett.

Azt a nyilvánvaló tényt, hogy innen ez így még nagyon könnyen lejön,
azt az ügyetlenkedésem okán sajnos többször is megtapasztaltam.

Azért végül csak felkerült az i-re a pont, vagyis
a résbe alaposan beletépett kötegelő.

A régi fekete porzsák mehet a szemétbe, a felújított a pincébe
a gépre, míg a megmaradt zoknik jók lesznek tartaléknak.

Meglepődve vettem tudomásul, hogy addig-addig rendezgettem a zoknikat, míg
végül nem a korábban mutatott, hanem ez a tappancs mintás példány került
rá zsáknak. Mondjuk szó se róla, egyik jobban elüt a géptől mint a másik!

Mint ahogy a tartalék zoknik sem mutatnak odavalóan a többi gép között.

Na most holnap vagy lemegyek a pincébe, és az akadály elhárulása okán nekiállok
végre a dobozok legyártásának, vagy innen választok valami szétszedendőt.
Vagy a szobából. Vagy a pincéből. Vagy ha semmihez se
lesz kedvem, akkor sehonnan...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.