Sound 2000 kódzáras autórádió
(Ford gyári alapfelszerelés)

A mai napon az "egyszer csak elfogynak végre a bemutatatlan rádióim" című
alproject keretében, a kép jobb szélén látható Ford autórádió következik.

Erről a rádióról meg tudom mondani, hogy honnan van, mert ennek még emlékszem
a beszerzési forrására. Ez az állítás az utóbbi időben sajnos egyre több tárgyamra
nem vonatkozik. Szóval ezt a rádiót egy barátom hagyta itt alkatrésznek,
miután elmeséltem neki, hogy mi ez, mit tud, illetve
mekkora meló lenne elindítani.

Fogalmazzunk úgy, hogy buta arca van. Ez a rádió Ford gyári alapfelszerelés.
Persze nem ettől olyan semmilyen az előlapja, hanem attól, mert a kor
divatja szerint hozzáillesztették a fazonját a kocsi műszerfalához.

Ami egy átok ebben a gépben, az a "keycode" felirat által jelzett kódzár. Ez a rádió
eredetileg úgy működik, hogy miután bekötöttük, kér egy három számjegyű kódot,
amitől elindul, s innentől egészen addig rendben működik, míg csak kap áramot.
Az első darabok ebből a kódzáras szériából úgy kerültek elém, hogy valamikor
a 90-es években divat volt svájci bontóból autókat behozni. Svájcban ekkor
már úgy volt, hogy fizetni kellett a bontóban a leadott autók után, hiszen az
veszélyes hulladék, mint ahogy az elektronikai hulladék is annak minősült.
Egy csomó ember (mint ahogy néhány barátom is) azzal foglalkozott, hogy
(emlékeim szerint) 200 frankért megvette a bontóstól az autókat, majd itthon
jó pénzért, vagyis busás haszonnal eladta. Miután a bontós rájött, hogy a hülye
magyarok örömmel elviszik az elektronikai hulladékot is, aminek a semlegesítése
amúgy pénzbe kerülne, nálam landolt néhány doboznyi rozzant autórádió, köztük
néhány vadonat új példánnyal a most bemutatásra kerülő szériából. Bevallom
őszintén, hogy ekkoriban kezdtem el úgy érezni, hogy fáraszt a barátaim
által elém hordott rengeteg lom. Mondjuk kezdetben még élveztem,
hogy mindenféle kötelezettség nélkül belenézhetek az eddig még
sosem látott csodarádiókba, de ez a kódzáras móka betette a kaput.
Mivel a gyári kódjuk nem volt meg, kitalálni pedig a három lehetséges
próbálkozás miatt esélytelen volt, így nekiálltam őket feltörni. Mivel ehhez
részemről semmiféle számítástechnikai tudással sem rendelkeztem, ezért maradt
az úgynevezett "brute force", vagyis a nyers erő. Kinyitottam a rádiót, adtam
neki tápot, majd a processzor órajelét előállító kvarcot egyszerű érintéssel
újra és újra megállítva próbáltam elérni egy olyan üzemállapotot, melyben
működőképessé válik a rádió. Gyakorlatilag fejbe rugdostam az elektronika
agyát, vagyis a processzort. Ez nem olyan művelet, amivel megvan az ember
néhány perc alatt! Napok teltek el, mire sikerült valami eredményre jutnom.
Egyet úgy törtem fel, hogy ezentúl semmiféle kódot sem kért, egy másik
példányt pedig úgy, hogy én adtam neki új kódot. Aztán akadt egy
olyan is, amivel egyszerűen nem boldogultam, s végül úgy vitte
el a gazdája, hogy a rádiója ugyan halott volt, de a magnóját
azért sikerült működőképessé varázsolnom. (átdrótozással)

Erre a két gombra utal az előző képen látható "audio controls" felirat.
Mit ne mondjak, nem vitték túlzásba a fiúk a forgatógombokat.

A rádió egyéb kezelőszervei sem a felhasználó
totális összezavarásának jegyében születtek.

Mivel nincs kitöltve a matrica, így nincs hova odatelefonálnom,
hogy ugyan adják már meg újra a kódot, mert elfelejtettem.

Ez neki az ő neve.

Sajnálatos módon egyik szám sem a rádióhoz szükséges három számjegyű kód.
Mondjuk biztonsági szempontból érdekes is lenne, ha gyárilag rá lenne írva
a készülékre. Ami még említésre méltó tény, az a rádió brazil eredete.
Már úgy értem, hogy nem igazán került az ember elé itt a keleti
blokkban olyan elektronika, ami dél-Amerikában készült.

A hátlap a 90-es évek elején csak annyiban volt szokatlan, hogy nem nekem kellett
valami alkalmas csatlakozót ráfarigcsálnom a kábelvégekre (ami amúgy egyébként
akkoriban bevett elfoglaltságom volt), mert ez a készülék már gyárilag csatlakozós.

Vagyis ezeket ki lehet innen húzni, minek okán javításkor nem kell
szétdrótozni a fél műszerfalat, hogy kijöjjön a helyéről a rádió.

Na most ezt nem azért mutatom, hogy íme egy újabb szép zöld lap (amúgy az),
hanem azért, mert hiányzik róla a korábban említett processzor. Persze
- mivel kódzáras - biztosan itt van valahol, csak nem olyan könnyen
hozzáférhető helyen, mint az általam korábban látott verzióknál.

Ez a készülék csak rádió, de lehetne akár magnós is.

Ez a doboz hátára forrasztott fémputtony a rádió tuner fokozata.

A magnóhoz (és az esetleges további extra funkciókhoz) szükséges rengeteg
alkatrész - a feleslegességük okán - természetesen nem került beültetésre.

Az alkatrészkészlet - mondjuk egy Tesla autórádióhoz képest - nem szedett-vedett.

Erről a panelről nem tudtam eldönteni, hogy mi ez, mert nem volt kedvem
kiforrasztani a rádió vázából, majd kideríteni, hogy mire való a közepén
terpeszkedő IC. Valószínűleg egy TDA1579 (vagy 1589) ARI dekóder.
Ez arra a nemes célra szolgál, hogy magától kapcsoljon hírekre a rádió.

Csak amit szerettem volna, vagyis a végfok IC nem látszik a képen. Amúgy ott van
elbújva a szürke színű szalagkábel mögött. A mérete, illetve a lábszáma alapján
azt mondanám, hogy TDA2002-es. Mivel csak egy darab van belőle, ezért
egyértelműen mono a készülék. Mondjuk már a rádió előlapján
is erősen gyanús volt a balansz gomb hiánya.

Mivel máshol nem találtam, ezért igen nagy valószínűséggel az előlapi panelra van
felforrasztva a rádiót vezérlő processzor. Majd mindjárt megnézem, csak
előtte még kipróbálom, hogy működik-e még egyáltalán a rádió.

Eddig rendben van. Illetve sajnos nincs, mert emlékeim szerint úgy kéri be a három
számjegyű kódot, hogy villogtatja a vonalkákat. Ez meg sajnos nem villog, vagyis
nem kéri a kódot. No nem mintha tudnám a kódot, hanem csak úgy mondtam.

Megejtek egy alaposabb próbát, aztán majd eldöntöm, hogy mi legyen.
Boncoljam tovább? Próbáljam kikódolni? Vagy tegyem el és ennyi?

Ránézésre működik, hiszen bekapcsolás után a rádió magától végigsöpör
az URH sávon, de se meg nem áll az adókon, se meg nem jegyzi őket.
Teszi mindezt csakis azért, hogy jelezze, miszerint van benne élet.

Mekkora ötlet már, hogy a forgatógomb cakk-pakk gumiból van!

Az előlapi panel hátulnézetben. Ugyan nem valami informatív kép, de azért látszik
a másik panelről hiányolt processzor, mellette pedig az órajelet szolgáltató kvarc.

Előlap nélkül még az eddig mutatottnál is butábbnak látszik az eleje.
Persze ez részemről nem panasz, azonban ténynek tény.

A szaggatott vonallal bekerített folt mögött rejtőzik a processzor, aminek ha
hozzá akarok férni a lábaihoz, akkor szerelhetem ki a panelt az előlapból.

No nem mintha akkora feladat lett volna kitekerni azt a hét csavart...

Ez az IC a rádió agya.

Azt a pontot kell böködni, amire a bonctűm hegye mutat. Mint azt már írtam,
ez akár napokig is eltarthat. Szóval ez sajnos nem egy ötperces project.

Addig böködtem folyamatosan a kvarc lábát a bonctűmmel,
míg csak meg nem jelentek a számok a kijelzőn.

Elsőre olyan állapotba sikerült átbillentenem a rádiót vezérlő agyat, hogy már
lehet hangolni, de lefelé nem, csak felfelé, miközben hiányzik a kijelzőről
a tizedespont, illetve ki-be kapcsolás után sajnos újra nem működik.

Először még úgy volt, hogy összecsukom, csak aztán nem bírtam
a véremmel, és csak nekiálltam b*sztatni a processzorát.

Ez 107,8  MHz akar lenni, csak lemaradt a pont.

Masszív az a nulla, szóval sajnos nem kéri a kódot.

Akit esetleg érdekel, íme a rádió kódbeadásának németnyelvű leírása.

Bár a kódot továbbra sem kéri, azonban a nullát
már sikerült áttolnom a kijelző jobb oldalára.

Úgy általában nem tudja produkálni ezt a fura lövésszerű
hangeffektust, csak most éppen itt állt meg az agya.

A kijelző összevissza mutat mindent (mikor épp nem vak), amiből részemről az "L"
mint hosszúhullám jelet emelném ki. Ebben az az érdekes, hogy ez a rádió nem
is tudja a hosszúhullámú sávot! Illetve nem úgy nem tudja, hogy venni nem
tudja, hanem úgy nem tudja, hogy nincs hozzá sávváltó gomb. Illetve gomb
az van, csak nincs kivezetve az előlapra. Szóval ha épp olyan kedvébe billen
a proci, megnyomom az amúgy előlap takarta gombot, akkor van hosszúhullám.

Addig-addig bökdöstem szegény processzort a bonctűmmel, míg végül sikerült
rendben elindítani a rádiót. Még a tizedespont is előkerült! Csak ha kikapcsolom,
akkor mindent elfelejt, nem kéri a kódot, és még csak a három vízszintes vonal sincs
ott a kijelzőn. Gondolom ha rászánnék néhány napot, hogy előtte üljek és piszkáljam
a bontűvel, egyszer csak sikerülne elkapnom a megfelelő pillanatot. Mivel ez a rádió
szerintem egy óra fáradtságot sem ér, nemhogy napokat, ezért ezt inkább kihagyom.
Később még hozhat az élet akármit is, de most uncsi lenne egy többnapos project.

Már harmadszorra nem ment a helyére az előlap, illetve nem ugrott be mögé tövig
a panel, mire észrevettem, hogy átfordultak a bal szélen látható hangológombok.

Hogy jobban álljon a polcon a rádió, kihúztam a hátából
a csatlakozókat, s betettem őket a dobozon belülre.

Ha eddig ezen részlet látványa izgatott volna valakit, nos tessék. Balra a hangszín,
jobbra pedig a hangerő potméterét látjuk, csak most épp hátulról, és nem nagyon.

Ezt meg csak azért mutatom, mert hiába a hátlapból, illetve a csatlakozókból kiálló
rengeteg vezeték, ha belülről csak ennyi csatlakozik a rádió elektronikájához.

Betekertem folpackba, hogy ne porosodjon tovább. Hogy aztán élek-e addig, hogy
valaha is kicsomagoljam, az egy jó kérdés. Talán majd akkor, ha beindul
a rádióépítős oldalam, és kell belőle valami, vagy átdobozolom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.