Elzáró tushoz
(energiatakarékos okosság)

Amit ma szét fogok szedni, az a csaptelep és a tus csöve között található elzáró.
Mondjuk nem azt ami a képen látható, hanem ez előzőt, ami sajnos eltörött.

Volt ennek az elzárónak egy elődje is, ami nem karos volt, hanem gombos.
Mivel ritkán dobok ki dolgokat, ezért úgy gondoltam, hogy az is megvan.
Ez persze lehet, hogy valóban így is van, csak nem ebben a fadobozban.

Leszaladtam a pincébe ehhez a fiókos szekrényhez, ugyanis
ennek is az van írva az egyik fiókjára, hogy vizes dolgok.

Ez nem a nyomógombos, hanem ez még egy annál is régebbi verzió.
Mint ahogy a gombossal, úgy ezzel is a vízkő végzett.
Először beszorult, majd végképp elkopott.

Ez a változat viszont meglepően jól bírta a vízkövesedést! Legalábbis egészen idáig.
Nem is tudom, hogy hány éve már, hogy hozzá se kellett nyúlnom. Használat
közben persze igen, hiszen meglepően energiatakarékos tud lenni, mikor
az ember tusolás közben elzárja a vizet. A hideg az még csak hagyján,
de a villanybojler által előállított melegvíz, az nagyon drága tud lenni.

Most azért bántom, mert a kép alsó szélén, illetve pláne a kapcsolón átvonuló
vékony vonal, az egy undok repedés. Ugyan szét nem esett, s míg csak
el nem zártam, addig elő sem jött a hiba, de elzáráskor olyan durvát
spriccel oldalra, hogy ezen okból mindenképp le kellett cserélnem.

Valószínűleg a karocska közepén megbúvó gomb mögött lesz a nyitja.

Na most azon a tényen túl, hogy már alapból mindent szétszedek,
jelen esetben kifejezetten érdekel, hogy mégis miért nem
látok át az amúgy nyitott állapotban lévő csapon.

Hiába repedezett a széle (elérett az anyag), mivel hozzáférhetetlen, innen nézve
valószínűtlen, hogy roncsolás nélkül ki tudjam piszkálni a helyéről azt a pöcköt.

Meglepődtem rajta, hogy ez nem kínai, hanem olasz.

Lepattintottam a helyéről a gombocskát, majd kipiszkáltam a lyuk mélyéről
egy kupac szmötyit. Mivel sejtésem szerint nem innen van a bejárat,
ezért kénytelen voltam valami durvább eszközhöz folyamodni.

Nem tudom mit vághattam vele legutóbb, de egy fog nem sok,
annyi sem volt ép a keretbe fogott lombfűrészlapon.

Azért vágtam le a menetes részt, hogy hozzáférjek a pöcökhöz.

Bár nem volt szándékos, de még egy kis nútot is sikerült vágnom az apró
tengely végére, aminél fogva belekapaszkodhatok a csípőfogómmal.

Mivel az előbb vázolt művelet nem jött össze, konkrétan ellenállt
a tengely a kihúzásnak, ezért ahogy volt, levágtam az egészet.

Az akció sikeres volt, bár az alany látványosan nem élte túl a műtétet.

Most már értem! Szóval ez nem olyan, mint a golyóscsap.

Ez a csap úgy zár, hogy mikor itt megy be a víz, akkor nem a másik oldalon jön ki,
hanem a képen látható valami jobb szélén akar, ahonnan viszont már nincs kiút.

Még arra is sikerült rájönnöm, hogy innen szakadt
ki a korábbi képen látott tömítő karika.

Az ép gyűrűket eltettem, mert ugye hátha egyszer még jók lesznek valamire.
Hogyhogy mire? Mit tudom én! Alátétnek, magnóba görgőnek, eldobálni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.