Botkormány
(ez is elvitt a családi költségvetésből 50 forintot)

Ez van olyan ronda, hogy az már valósággal szép! Engem elsőre E.T.-re emlékeztetett. Na most másodikra és még harmadikra is E.T. jutott róla az eszembe. Vagy beszűkült a fantáziám, vagy sci-fi rajongó vagyok. Ez amúgy egy komolyabb botkormány. Van rajta minden ami csak kellhet! Például alapállás beállítók, melyekkel középre lehet állítani a játékban a joyt. Szép a fej kiképzése, és persze ott van rajta a másik oldalon az elmaradhatatlan piros tűzgomb is.
FlightStick a neve, ami magyarra fordítva botkormány. Tipikusan ilyen van például a helikopterekben. Persze ez a darab "csak" számítógépes játékokhoz való.
Ezen a képen elsőre nem sok minden látszik, azonban másodikra sem! Ha rákattintasz, akkor ha nem is túl élesen, de azért jól olvashatóan ott egy manapság ritka felirat: Made in U.S.A. Bizony bizony! Valaha volt olyan idő, mikor a számítástechnikai termékek még nem Kínában, vagy valahol arrafelé a távol keleten készültek.
Nem! Ez nem USB-s! Hanem ez még a régi fajta game port csatlakozós. Eleinte még külön kártyán volt a game port, majd a későbbiekben tipikusan a hangkártyához csapták hozzá.
A gumilábak alá rejtették az összetartó csavarokat. Rajtam persze nem tudnak kifogni! Ez amúgy egy jó nagydarab szerkezet, szóval van benne anyag rendesen.
Brutális mechanika. Most így utólag az jutott eszembe, hogyha nem szedtem volna szét, vagy szétszedés után össze is rakom, akkor letesztelhettem volna, hogy össze tudom e törni szabadkézzel, azaz ki tudom-e tekerni izomból a nyakát. Még egy másik dolog is eszembe jutott, mégpedig az, mikor még általános iskolás koromban írtam egy történelem dolgozatot, ami ugyan csak két mondatból állt, de azt három oldal terjedelemben hozta. Meg is jegyezte rá Manyi néni: Géza Géza... Ezt a rengeteg vesszőt...
Ez a panel illeszti a rengeteg jelet a játékporthoz. A mindenféle gombok és a pozíciót meghatározó potméterek jelei ezen a panelen futnak keresztül. Van rajta például 74LS008, és 74LS148, a harmadik IC viszont már lemaradt a fotózásról.
Ez egy igencsak érdekes megoldás. A potméterekre menő kábelek nem forrasztva vannak, hanem saruzva, majd rátolva. Nem jöttem rá, hogy mi értelme lehetett ennek a megoldásnak.
Drótok, színes drótok. Ezek mindig szoktak itthon kelleni. Bár van belőlük egy egész asztalfiókra való, azért megmentettem belőlük egy harminc centis darabot. Nagyon nehezen jött le róluk a szigetelés! Alig bírtam erővel! Persze kiderült mi volt a hiba. Ez egy árnyékolt kábel, amire a tépéstől rászorult az árnyékoló fémharisnya.
Íme a potméterek a finombeállító mechanikával. Ez is igen masszív kivitelű, hiszen itt minden legalább öt milliméter vastag. Már kezdem sajnálni, hogy szétbontom, de megígértem magamnak mikor megvettem, hogy még ma el fogom pusztítani. Ugyan megtarthatnám, csakhogy én nem vagyok egy játékos típus,  ezért ez is csak a helyet foglalná. Szóval a képen látható mechanika úgy működik, hogy az előlapi gombokkal el lehet állítani a potméter alapállását a középhez képest jobbra, illetve balra.
Ez itt a kar felfüggesztése. Ritka masszív egy szerkezet. Nem olyan mint a "kattogós" joystick-ok, hiszen ennek rendes kéttengelyes billenőszerkezete van. A bóvli változatok valamiféle gömbcsukló szerű megoldást alkalmaznak, ami idővel aztán ki is kopik, lötyög, súrlódik. Ez viszont így elsőre tönkretehetetlennek látszik. Na most én meg viszont az ilyesmiben meglehetősen tehetséges vagyok.
A kormány markolata. Jó a fogása, de azért manapság már ennél sokkalta többet adnak az ergonómiára. Micsoda dolog az kérem, hogy miközben rommá lőjük az ellenséget, folyik a vér, repkednek a végtagok, nekünk meg elzsibbad a kezünk?
Ez nem egy mai darab, de azért már torx csavarokkal volt összeszerelve. Ez a torx egy igen régi dolog, csak valahogy lassan ért ide. Amúgy hiányzott a francnak. Szóval igazán nem kellett volna... Mikor kinyitottam a kart, csak úgy repedtek a gombok mindenfelé! Újabb ok, hogy ne szereljem össze. A kapcsolócskák mérete négyszerese annak, mint amekkorákat manapság látni.
Elmerengtem...
Ha ez a valami a 80-as években kerül a birtokomba, semmi sem akadályozott volna meg abban, hogy Zsiguli váltókar végi gomb legyen belőle. Mekkora divat volt mindenféle oda nem illő dolgot szerelni a váltókarra... Egy közeli barátom például elkunyerálta anyám régi esernyőjének kutyafejes markolatát a Zsigulijához. Persze ez mind semmi ahhoz képest, hogy nekem kellett villogó szemeket csinálnom LED-ekből a kutyafejbe.
A három potméterek. Most, hogy így belegondolok... Miért vannak ezek hárman? Kettő szokott lenni. Kettő ugyanis éppen elég az előre hátra, illetve jobbra balra irányhoz. Nincs semmi ötletem. De van! Majd csinálok egyszer egy potméter bemutatót.
Ennyi maradt az egészből. Néhány csavar és gombocska. Kár érte! Szép darab volt... Mivel a pusztítás ördöge szállt meg, így nincs erőm ellenállni. Milyen hülyeségeket képes kitalálni az ember önnön tettei igazolására...
Ezek jöttek ki a markolatból. Ezeket is elteszem. Ez az "egyszer még jó lesz valamire" dolog ez örökletes. Majd a fiam egyszer kivágja az egész gyűjteményem a szemétbe. Nem is oly régen tettem ugyanezt apukám fadarabokból álló gyűjteményével. Ha birtok nem is, de azért csak akad valami a családban ami apáról fiúra száll.
Hoppá! Ezt az alkatrészt mondjuk egy az egyben elteszem. Na ez a nem semmi! Akkora az egész, mint mondjuk két ujjpercem. Ez egy komplett kattogós joystick! Ahogy kell, négy mikrokapcsoló van benne. Valami vezérlőbe biztosan jó lesz ez, mikor majd egyszer...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.