Ganz 96 sDA táblaműszer
(nálam kisebbik néven fut)

Mivel a nagyobbik panelműszerről szóló bemutató már lefutott, gondoltam
következzen most ezen kisebbik társának bemutatása. Erre mindjárt három
okom is volt. Az első az, hogy ugyan fogyjanak már el a szobámból az évek
óta bemutatatlan kacatjaim, a második ok pedig az, hogy a múltkor boncolt
műszer az általam kiötlött nemes célokra az érzéketlensége folytán teljesen
alkalmatlan. Na most a harmadik ok, hogy egy mindössze tenyérnyi műszert
sokkal kényelmesebb szétszedni, mint a mellette terpeszkedő Philips magnót.

 

 

Kezdetben ezt a műszert is a múltkor említett elfordított módon terveztem beépíteni,
de aztán idővel rájöttem, hogy ez a mérete okán egy egyszerű téglatest dobozban
is jól mutatna. A műszer lenne balra, a gombok meg tőle jobbra. Mi az, hogy
milyen gombok? Azt mégis honnan tudjam? Valamilyen gombok és kész!

 

 

Bár már eleve nem volt különösebben koszos, de miután körbetöröltem a dobozát
spiritusszal, az előlapját pedig ezzel a monitortisztító anyaggal, na így azért már
kifejezetten jól mutat. Amúgy azért spriccelem mostanában mindenre ezt a
lötyit, mert mint az kiderült, az LCD monitor tisztítására sajnos teljesen
alkalmatlan. Épp pacás volt a monitorom, ezért lefújtam, majd rámentem
egy szép tiszta porronggyal. A kapott eredményt több mint elszomorítónak
nevezném. Gondoltam biztos az a hiba, hogy nagyon koszos volt a monitor.
(amúgy nem volt az) Rámentem még egyszer a löttyel és ronggyal, mire fel ha
lehet ezt egyáltalán fokozni, még az előzőnél is szánalmasabb lett az eredmény.
Ez annyira így volt, hogy negyedszerre már nem mertem nekimenni ezzel az izével
a monitornak, csak ültem itt előtte mélán, miközben szomorúan szemléltem több
percnyi munkám eredményét. Végül úgy sikerült eltüntetnem a monitor üvegéről
(vagy ki tudja miből van az eleje) a nyomokat, hogy a hátára fordítottam, majd
nekimentem enyhén mosószeres vízzel, tisztával, végül szárazra töröltem.

 

 

Semmi baja, nincs megtaposva, nem ferde, csak billeg a lábain. Ez amúgy azért van,
mert már egy évtizede nem vagyok képes megvalósítani azon tervemet, hogy ugyan
legyen már itt valahol kézközelben néhány fehérre festett fakocka, amiket szükség
esetén támasztéknak tudnék bevetni. Szerintem ezzel a fakocka festős projecttel
majd csak akkorra fogok elkészülni, mikor már nem lesz mit fényképeznem.

 

 

Balra a Deprez műszer jelét látjuk, míg jobbra az mV rövidítés a millivoltot takarja.
Vagyis ez nem egy érzéketlen lágyvasas műszer, fogom tudni IC-vel vezérelni.
A számok egyébként azt jelentik, hogy 60 millivolt és 5 milliamper.

 

 

Megfelel a magyar szabványoknak, a Ganzban készült, míg a 96-os
szám a beépítési méretre utal. Vagyis egy 96x96-os lyuk kell neki.

 

 

A hátlapján a nagy szürke kupaktól eltekintve nincs semmi érdekes, a képen viszont
igenis van. Mint az a jobb sarokban látható életlenségből (eltűnnek a rovátkák)
sejthető, próbaképp újra elővettem a múltkor pofára esett fényképezőgépem.
Ez amúgy csak azért történt, mert a helyette bevetett másik gépet épp lent
felejtettem a pincében a polcon, miközben nagyban odalent kutakodtam.

 

 

Mint az a csatlakozók lehetséges számából sejthető, még bőven van lehetőség
a dobozban. Már úgy értem, akár bele is lehet építeni az aktív elektronikát.

 

 

Azért 1,2 kiloohmos ellenállást kötöttem védelmül sorba a műszerrel, mert
mikor teljesen előre hajolok, olyankor épp ennek a dobozát érem el.

 

 

A korábban boncolttal ellentétben, ennek a műszernek nem akad a mutatója.

 

 

A soros 1,2k ellenállással 7,39 volt szükséges a teljes végkitéréshez.

 

 

Miközben a műszeren átfolyó áram mindössze 6,1 milliamper értékű.
Vagyis ezt majd tényleg bármivel ki tudom vezérelni. Az előbbi
mondatban sajnos a "majd" időhatározón van a hangsúly.

 

 

A műszer belső ellenállása mindössze 10,2 ohm.

 

 

Négy ilyen különös felépítésű csavar tartja össze.

 

 

Természetesen csak addig, míg ki nem szedem őket a lyukaikból. Amúgy azért
ilyen különös a műszer tokjában történő rögzítése, mert a vékonyfalú
lemezdobozhoz csak így lehetett mechanikailag csatlakozni.

 

 

Ezek a szegecsek valószínűleg rögzítésre, vagy megvezetésre szolgálnak.

 

 

Természetesen befelé - épp mint ahogy a hátlap rögzítése - nem lóghatnak ki.

 

 

Alapvetően kétféle Deprez (azaz lengőtekercses) rendszerű műszer van. A külső
mágneses, valamint ez a másik fajta belső. Ez utóbbinak az az előnye, hogy
mind a tömege, mind a mérete kisebb, mint a külső mágneses verziónak.

 

 

Valahogy ilyen méretarányban képzeltem a készülő (már megint túlzok)
műszer előlapját. A számok lényegtelenek, mert egy diszperzittel
történő átfestés után azt rajzolok helyettük, amit csak akarok.

 

 

Nincs itt semmi amit bántanom kéne, úgyhogy húzok is innen a csavarhúzómmal.

 

 

Mint az innen nézve egyértelműen kiderül, a hátlapi
kupak mögött a mérőmű hátsó fele található.

 

 

Mindeközben a fiókomban egy a műszer összeszereléséhez szükséges rézből készült
csipesz. Mert ugye mágnes közelébe vas csipesszel nem megyünk, mert mikor azt
a mágnes odarántja, na olyankor egyszerűen nem lehet akkora szerencsénk,
hogy ne csapjunk vele szét valami fontosat. Amúgy azért kell a réz
csipesz, illetve egyáltalán a csipesz, mert valamit alaposan
elkombináltak a műszer konstrukciójában, minek okán
a skálát tartó csavarok alá kell egy-egy alátét. No nem
a fejük alá, hanem a skála és a mérőmű közé, ahová
azért nem olyan egyszerű művelet alátétet betenni.

 

 

Annyi hely van a dobozban, hogy ebbe aztán tényleg bármi belefér.
Ez annyira így van, hogy akár még egy miniatűr hálózati trafó is.
A kapcsolóüzemű tápokról már nem is beszélve! Szóval hajrá.

 

 

Mire fel összeraktam a műszert, majd ledörgöltem a pereméről
néhány festékfoltot és úgy, de úgy feltettem a polcra, hogy
csak győzzétek kivárni, míg majd beépítem valamibe...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.