SATELLITE HiFi torony
(csak az volt a bűne, hogy útban volt)

Ez már megint egy kép az üres asztalomról. No persze nem üres, hiszen tele van mindenféle elbontandó kacattal. De nem! Nem ezeket pusztítom, hanem a pincéből hordom fel a vackokat, minek okán egyre több részlet látszik ki a motoromból. Nehéz ügy ez, mert nem csak szétszedek, hanem gyűjtöm is befelé az újabbnál újabb szétszednivalókat.
No de térjek csak a lényegre. Két dolgot hoztam fel a pincéből. A szatyorban egy kistévé van, a szögletes fekete tömb pedig egy hifitorony. A hifitorony kerül sorra elsőként. Már csak azért is, merthogy ő volt a nagyobb.
Ugyan van benne élet, de a tökéletességtől már nagyon messze áll. No persze mit akarok ennyi pénzért? Illetve jelen esetben pénzről szó sincs, hiszen ezt egy kuka tetején találtam. Felül CD lemezjátszó van benne, ami még benne is van. A "push open" gomb nyomására egy zsíros fogaskeréknek köszönhetően szépen lassan nyílik, a "push close" (ajtó lenyom) hatására pedig bezárul. Ez a kis kapcsoló veszi észre, ha lecsuktuk a tetőt. Az olvasófej sincs kiszedve.

Digitális hordozható lemezjátszó, hirdeti büszkén a felirat. Valamint azt is mondja, hogy lineáris fázisú digitális szűrő van benne. Teszi ezt úgy, mintha ennél a minőségi kategóriánál ez akár csak egy fikarcnyit is számítana.
A hangfalai nincsenek meg, de egyértelműen műanyagból voltak. A méretük is adódik, hiszen a torony oldalára voltak felcsatolva. Szóval ez az "X-Bass" na ez egészen biztosan nagyon sokat jelentett.
Ez egy hülye trükk, de úgy látszik beválik, ugyanis előszeretettel alkalmazzák. A grafikus ekvalizeren sok tolópoti van egymás mellett, innen lehet elsőre felismerni. De ha nem teszünk a dobozba soksávos hangszínszabályozót, akkor is gyűjtsük össze csoportba a potmétereket, merthogy egymás mellé téve éppen ugyan úgy fognak kinézni (legalábbis első ránézésre), mint egy ekvalizer. Mire otthon kiszúrjuk, hogy mit is sikerült pontosan megvásárolnunk, na addigra már rég kifizettük!
Íme a rádió skálája. Azt kell mondjam, hogy nem sok energiát öltek bele.
Ezek itt jobbra a CD lejátszó vezérlő gombjai. Első ránézésre mondjuk azt hittem (vaksi vagyok egy kicsit), hogy szintézeres tuner van a dobozban, de az LCD kijelző sajnos nem a rádióhoz, hanem a CD-hez tartozik.
A hangerőt szabályozó gomb lehetne szebb is.
Mint ahogy az állomáskereső gombja is. Valahogy hiányzik nekem a régi rádiók hangoló gombjának feelingje. Azokban ugyanis belül volt egy lendkerék a tengelyen. Egészen más érzés volt tekerni a gombot, mint ezeket a mai egyszerűen csak szorulósokat.
Fejhallgató kimenet, valamint mikrofon bemenet. A mikrofon bemenetnek külön szintszabályozó gombja is van. Ez gondolom a karaoke funkció miatt lehet így.
Műsorforrás választó kapcsoló.
- nagysebességű (dupla) másolás
- magnó ki
- rádió
- CD
Van a gép hátulján is bemeneti csatlakozó, de arra nem jöttem rá, hogy az mikor aktív. Azért mondjuk rendesek, hogy nem hagyták le róla. Mert ugye manapság mindent divat lespórolni.
Brutális ez a LED tömeg. Szinte beléjük szédül az ember! Persze még mindig jobb mint a másik véglet, mikor valóságos fényjátékot csinálnak szegény gép előlapjából. A hangszórókat övező LED sort pedig ne is említsük! Ezek hárman legalább biztosan nem borítják fényárba a szobát. Kiszedtem őket, gondolván hátha egyszer hifitornyot fogok építeni.
Ez a gomb középhullámon egy kicsit odébb löki az oszcillátort, hogy ne interferáljon a törlő oszcillátorral, URH-n pedig a mono / sztereó átkapcsoló. Érdekes kettősség. Egyrészt spórolnak, hogy kevesebb alkatrész kelljen, másrészt mindenféle "parasztvakító" funkciókat tesznek a gépbe.
A rádió rész hullámváltó kapcsolóját nem nevezném díszesnek.
Úgy emlékeztem, hogy ez a torony SHARP gyártmány. Te szent ég! Lehet, hogy van még egy hifitorony a pincében? (van de ez titok) A cikk megírása után Németh Krisztián küldte ezt a képet. Szóval ez a gép eredetileg valóban SHARP gyártmány volt. Hogy a tartalom egyezik-e, az persze erősen kétséges. A "satellite" azt jelenti, hogy műhold. Pályára is kellene állítani. Akár ezt, akár a tervezőjét...
Kétkazettás magnó van benne. Ez akkora divat volt egy időben, hogy akár kellett, akár nem, mindenki ilyet vett. Bevallom őszintén, hogy én is lecseréltem egy kétkazettás Technics deckre a két AIWA F220-ast. Visszatérve ehhez a magnóhoz, a bal mechanikában van törlőfej, és a vezérlő gombokon is látszik, hogy ezzel a résszel lehet felvenni.
A jobb mechanikában pedig nincs törlőfej, és persze nincs is REC gomb a vezérlők között. Például mikor a Technics deckeket nézegettem a kirakatban, volt belőle olyan is, aminek mindkét oldala tudott felvenni, ráadásul mindkettő oda vissza. Én szeretem a sok funkciót, de ezt azért már én is túlzásnak találtam.
Mikor fotózom, akkor lövök mindenre mint a hülye vadász! Aztán elkezdem beszámozni és elnevezni a képeket. Ha túl sok idő telik el a fotózás, és az elnevezés között, akkor néha bizony nem tudom, hogy mi van a képen. Ezt a gépet például két hónappal ezelőtt szedtem szét, de még csak most jutottam el oda, hogy megírjam a képekhez szöveget. Ilyenkor jól jön, hogy nem csak száma van a képnek hanem neve is! Percekig néztem ezt a képet, miközben direkt nem néztem meg, hogy mi a neve. Bevallom őszintén, hogy csak a képről nem jöttem rá, mi a fenét akartam vele megmutatni! Mindenféle ötleteim voltak, de egyik sem jött be. Végül megnéztem mi a neve a képnek. Balra látható a hifitorony lába. Az a fényes csík az.
Oldalnézeti kép. A kiálló dolgok a hangfal rögzítésére, illetve pozicionálására szolgáltak. Ezt a részt néha nagyon masszívra készítik. Nemrég javítottam egy ehhez hasonló gépet. Kis híján kifogott rajtam! Nem igazán találtam meg, hogy hogyan kell leakasztani a hangfalait. Végül odáig fajult a dolog, hogy "elolvastam" a doboz hátulján található ábrát.
A gép háta. Itt vannak az előbb már említett csatlakozók. Érdekes, de nem tartalék bemenete van, hanem kimenete. Nyolc benga nagy elem való a teleptartóba, meg egy kicsi. A kicsit mondjuk nem értem, hiszen ebben a gépben nincs is óra! Megy 110/220-ról, ami azt jelenti, hogy régiféle trafós tápja van. Trafós mert kapcsolni kell, és régi mert nem 230 van ráírva. Ezek is ismernek, de engem ugyan nem ijesztenek meg a feliratukkal!
Bla bla bla címke...
A DC 12V felirat érdekes. Ott van utána a vízszintes vonal, alatta pedig a három szaggatott. Ez a szűretlen egyenáram jele. Ez azt kellene jelentse, hogy üzemeltethető a szerkezet külső energiaforrásról is. Például egy autó akkumulátorról is működnie kellene. Csakhogy a hozzávaló csatlakozónak nyomát sem látom!
Az antenna nyomát, illetve apró maradványát viszont megtaláltam.
Előkaptam a készletből egy hangfalat, ami igen nagy valószínűséggel képes lesz megemészteni a torony által leadott iszonyatos kimeneti teljesítményt. Ez amúgy szóról szóra így is történt. A rádió rész szólt, a CD meg se nyikkant, a magnót pedig már ki sem próbáltam.
Mit próbálgattam volna? Ez nem a meghallgattam, hanem a szétszedtem project. Na elő azzal a csavarhúzóval!
Ez itt a CD rész. Nem én húztam le a főpanelről a csatlakozókat. Szóval ezért nem szólalt meg! Visszadrótozhatnám, de szerintem érdektelen kísérlet lenne. Inkább hozom a szemetes szatyrot, és hajigálom bele a lebontott dolgokat.
Ez a CD rész kijelző, valamint vezérlő panelja.
Ezzel a nyomtatott panelből készült csatlakozóval volt csatlakoztatva. Most mit mondjak róla? A színes drótokat megmentem, a többi része pedig erősen értéktelen.
A CD rész főpanelja. Van rajta szép kék rezonátor, meg egy sor még valamire jó lesz kategóriájú trimmerpoti. A többi alkatrész viszont igen gyorsan a kukában fogja végezni.
A CD mechanikája hátulról és szemből nézve. Van benne két picike motor, egy panel az olvasófejnél, maga az olvasófej, és az azt mozgató mechanika.
Kiszedtem az olvasófejet, mert miért ne.
A CD mechanikája. Tiszta merő egy műanyag az egész. No persze nem is kell, hogy fémből legyen. Volt benne három gumibigyó. Az első CD játszómat a bizományiban vettem párezerért. Akkoriban még húszezer forint felett volt az átlag bolti ár. Nem volt semmi baja a gépnek, csak nem lehetett hozzáérni lejátszás közben, mert azonnal abbahagyta a zenélést. Végül a fent említett három gumibigyó bizonyult hibásnak. Ezeket kicserélve, akár csapkodni is lehetett működés közben a dobozt. No ennyit mára a rezgéscsillapításról...
Nézzünk beljebb a szerkezetbe.
Szóval ezért kellett a félméteres csavarhúzó! Még tiszta szerencse, hogy fel vagyok készülve az ilyen esetekre. Érdekes egy mechanikai konstrukció, az már biztos! Persze a műanyaggal lehet pazarlóan bánni, hiszen az olcsó.
Íme a hangerőt valaha szabályozó potméter. Néha a semmiről is hosszú mondatokat tudok kanyarítani, most meg...
Ez az X-Bass kapcsoló. Ki van szedve, de nem én voltam! Valószínűleg a gép eredeti gazdája sem lehetett megelégedve a működésével. Már ha csinált egyáltalán valamit ez a kapcsoló.
Kiürült az előlap.
Ez volt mögötte. Azért érdekesebb így, hogy nem takarja el a részleteket díszelőlap. Kétkazettás magnómechanika, de ezt persze eddig is tudtuk. Skálahúrozás, tolópotik, valamint más egyebek.
Ezért nem akar szétjönni a rohadék! Hiába tekerem hátulról a csavart, az előlapról levált a felöntés, s ez így a semmiben forog. Kicsit rásegítek harapófogóval.
Szép tiszta környezetből származik. Ez mind a bal, mind pedig a jobb fej környezetéből jól látszik. Amúgy a szalagpálya nem kopott, szóval nem futott sokat a magnó rész. Letépem a gombsort, majd gondolkodóba estem. Eltegyem? Ne tegyem el? Elteszem. De a szemetesbe!
A magnó mechanikája. Szétromboltam. Eltettem a törlőfejet, meg az alig kopott görgőket. Leszedtem az elektronikát. Az alkatrészoldalt szemlélve azt mondanám, hogy nem géppel lettek beültetve az alkatrészek. Kicsit dzsunka feelingje van a panelnak.
Íme a gép legnagyobb panelja. Nekem valamiért nem tetszik. Egyszerűen nem bizalomgerjesztő a látvány. Valaki már erősen bele is forrasztgatott, és sejtésem szerint ezt nem szórakozásból tette.
Nézzük a panel alkatrészoldalát. Van rajta egy egy chipes rádió, melyet ki sem szedek, csak a forgót. Ennek a tranyónak a környezete kicsit megégett. A végfok IC-re legalább tettek hűtőbordát, amit ki is szedtem. Már hűtőbordákból is igen szép gyűjteményem van. Az alkatrészek jórészét is kitermeltem a panelből.
Itt ez a jó kis transzformátor. Itt volt eredetileg, de persze már csak a hűlt helye látszik. A pincében meg van belőle száz másik! Illetve most már 101! Az egyenirányító, és a stabkocka nem eredeti. Valószínűleg leégett, és ezek lettek helyettük belehekkelve. A diódahidat is kimentem.
Adok a trafónak áramot, és rámérek a multiméterrel. Érdekes! Összevissza mászkál a trafóról lejövő feszültség. Azért ráírok valamit a trafóra.
101-et mondtam volna az előbb? Na jó, legyen inkább 103! Ezek az utóbbi időben kitermelt trafók arra várnak az előszoba szekrénykén, hogy hátha egyszer méltóztatok nem elfelejteni levinni őket a többiekhez a pincébe.
Maradt pár csavar, de ez a szövegem már kezd unalmassá válni...
Maradvány elektronikai panelek. Kiszedem amit használhatónak találok. Ugyan szép nagy doboz volt, de sajnos nem sok minden maradt meg belőle. A régebbi gyártású elektronikai cuccokból szinte minden újrahasznosítható volt. Ezekből az újakból meg...
Ezt például még fel tudom használni. Épp megfelel mondjuk egy skálahúr meghajtáshoz. No de ki épít manapság rádiót?
A hangszínszabályozó rész. Fogok építeni hangszínszabályozót, de egészen biztosan nem ezekből az alkatrészekből! Azért elteszem őket. Egyszer megmérgesedem, és kiszórom a kacatokat a kukába! No persze csak a pofám nagy...
Ennyi maradt az egészből. A lényeg, hogy így már sokkal kevesebb helyet foglal. Vagyis még ha akarnám, akkor sem tudnám vele eltakarni a motoromat. No persze megteszi azt a rajta heverő kismagnó, ventilátor, nyomtató, s valahány név a naptárba...
Ezek mennek a szemétbe. Páran kérdeztétek, hogy mi teszek a felesleges dolgokkal. Na most tudom, hogy ez bizony nem egy környezettudatos magatartás, de én régimódi vagyok. A szemetet a kukába szoktam beleszórni. Már amit éppen nem gyűjtök...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.