Az egyik kollégámnak bedöglött a hajszárítója. Én ugyan jeleztem, hogy a javító ember rezsióradíja magasabb, mint mondjuk az új hajszárító ára. Na erre az volt a válasz, hogy a kolléga ezért gondolt rám. Az én gondolataim tartalmát szerintem most inkább hagyjuk...
   Gondoltam ripsz-ropsz megjavítom, és már vissza is vissza, hogy még egy napot se álljon itt nekem. Sajnos van néhány tárgy, ami már igencsak régóta állomásozik körülöttem. No nem csak a szétszedésekkel, illetve esetenként egy-egy javítással vagyok képes elmaradni, hanem még ezen cikk képei is itt porosodtak már legalább 5 hónapja! Néha (sajnos ez azt jelenti, hogy egyre sűrűbben) csak akkor történnek meg a dolgok, ha megígérem őket magamnak. Például abba kellene hagynom azt a hibás beidegződést, hogy fennhangon káromkodok. Leginkább a munkahelyi gépet (PC) szoktam szidni.
   Én úgy általában véve mindenkivel jóban vagyok, s végül is csak egy igazi ellenségem van a cégnél, mégpedig a működéstámogató rendszer. Mi lenne, ha tegyük fel megígérném magamnak, hogy ezentúl nem üvöltök? Semmi. Úgysem tudnám betartani... Akkor mondjuk mi lenne, ha minden kimondott csúnya szóért bedobnék egy százast egy befőttes üvegbe. Szerintem egyrészt nem keresek annyit, másrészt pedig nem lehet kapni köbméteres térfogatú uborkás üveget.
  A minap mondjuk nem a PC-re, hanem szegény nyomtatóra borítottam rá a szaros dobozt. Azért jó, hogy színes LCD kijelzője van, mert így legalább ő el tud pirulni. (ha már én nem) Most meg azért pufogok, mert megígértem magamnak, hogy ez a cikk el fog készülni, természetesen még ezen a héten, és ugye már vasárnap este van. Halogatás, Géza a neved!

   A nagy kerek piktogram szerint nem szabad - de szerintem eleve nem is lehet - tusolás közben hajat szárítani. Ennek a kérdésnek a tisztázása megérne egy próbát, csak most nincs itt az asszony.

   Ilyen fajta többállású kapcsolót még nem láttam boltban. Persze ma már bolt sincs. A szocializmusban ugyan még mindenfelé voltak boltok, amik telve voltak háztartási gépalkatrészekkel, csakhogy ami kellett, azt sosem lehetett kapni. Hogy akkoriban ki vette meg a ki tudja mire jó alkatrészeket, az mondjuk rejtély.

   Attól, hogy szétszedem, attól még nem javul meg. Persze tudtam én ezt. Ez a kis videó is csak azért van itt, hogy mindenkinek megmutassam,  hogyan nem szabad bánni egy szétszedett - áram alatt lévő - hajszárítóval. Persze az lett volna az igazi, ha jól megráz, de ez a történés direkt elkövetve nem jó, csakis spontánul az igazi! Én már csak tudom...

   Ez a kapcsoló sajnos nemcsak koszos de még be is égett. A kosz amúgy nagyban segíti a kapcsolót a beégésben. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy először az odakeveredett kosztól megnő a kontaktus átmeneti ellenállása, majd az ezen az átmeneti ellenálláson eső feszültség hővé alakul, amitől aztán beég a kapcsoló.

   Az a baj az ennyire az apró dolgokkal, hogy ezeket én már szabad szemmel nem igazán látom. Például optikai kábelt köt a kollégám, én meg ugye tanulási célzattal nézem amit csinál.
   Na most magát az optikai szálat még látom, csakhogy ezt a kolléga még kétszer megblankolja. Ilyenkor aztán már csak odaképzelem azokat a dolgokat, amiket a kolléga mond.
   Beteszi a szálat a kötőgépbe, megnyomja a vágás indítására szolgáló gombot. Slutty! Majd azt mondja, hogy nem vágta el a gép a szálat. Én meg ott térdelek a történéstől mindössze 20 centire, egy jól megvilágított asztal mellett, és már annak is örülök, hogy legalább a kötőgépet látom.

   Persze épp az ilyen esetekre van nekem ez a rettenetes szemüvegem, amit amúgy az órások használnak. Ezt persze meg is említettem a kollégának, és még kérdezte is, hogy miért nem veszem fel melóba. Nos ezért nem. Bár mondjuk sokat már nem ront a vonásaimon...

   Mégpedig azért szorul be, mert a kapcsolót a felmelegedett érintkező idővel megolvasztotta, amitől az némileg eldeformálódott. Piros nyíl mutat a keletkezett vállra, ahol megszorul az érintkező.