Hármas elosztó
(egy nagy és két kicsi lyukkal)

Egy ilyen aranyos kis elosztót vajon miért dobnak ki?

 

 

Tisztának mondjuk nem nevezném.

 

 

Valamint javíthatónak sem, mert a négy sarokban a doboz anyagánál
fényesebb kerek részeket melegen szétnyomott műanyag alkotja.

 

 

Tényleg van egy színe, de ezen azért lehet segíteni némi mosogatással.

 

 

A kevéske zöld a dugó lábán sem ad komoly okot a leselejtezésre.

 

 

Na most azt értem, hogy 3,6 kilowattnál ne eresszünk át rajta többet.

 

 

No de minek 25 Ncm a nyomatéka?

 

 

Ezt szerintem könnyedén le fogom tudni fúrni. Amennyiben pótolnom nem sikerül,
akkor legfeljebb én is kidobom az elosztót, de én már persze okkal fogom tenni.

 

 

Még a vonalkódos árcímkéje is megvan, csak
már kiszívta belőle a nap a feketeséget.

 

 

Majd lesz később egy másik hármas elosztó, konkrétan "T" elosztó,
amin látszik némi égésnyom, de ennek a példánynak semmi baja!

 

 

Az akkus fúrónak mondjuk van, ezért idővel majd abba is jól beleműtök.

 

 

Nemhogy könnyű volt a melegen szétnyomott műanyagot lefúrni, de még
vissza is kellett fogni a gépet, nehogy még a teljes elosztón átszaladjon.

 

 

A fúrósdobozt még akkor is elérem, ha félig már el van barikádozva,
jelenleg az egérpadnak használt fél csíknyi laminált padlóval.

 

 

Ez kérlek tényleg hibátlan!

 

 

   Ez itt a földelő villa, ami természetesen csak a középső lyukhoz tartozik. Ennek az elosztónak tulajdonképpen az a lényege, hogy ez eredeti földelt dugó mellé, természetesen az elosztót közbeiktatva, be tudjunk dugni két lapos, vagyis nem földelt villásdugót is.

 

 

   Ez a lehetetlen formájú alkatrész két anyagdarabból áll, igencsak ötletesen formára préselve, majd összehajtogatva, így adva ki a rugózást, ami aztán stabilan megfogja a beledugott villásdugók lábait.

 

 

Bár ennek nem volt különösebb értelme, de mivel a szétszedtem project épp erről
szól (mármint arról, hogy nincs különösebb értelmem), ezt a részt is kiszedtem.

 

 

Ha tudták volna a lomisok, hogy mennyi réz van
benne, akkor biztosan nem én hozom el...

 

 

Itt mondjuk ráfért némi szorítás (lásd a nyomokat), mert ha lötyögni ugyan nem
is lötyögött a szorításban a vezeték, de könnyedén megmozdítható volt.

 

 

A földelést a dugóból az aljzatba átvivő vezeték másik
vége az érvéghüvelynél fogva ponthegesztve lett.

 

 

Ezt csak azért mutatom, mert ugye az ember ritkán lát belülről
egy olyan alkatrészt, amit nem szétszedhetőre terveztek.

 

 

   Ez pedig az apró doboz ellenoldala, amit úgy tudnék az előző képen látható másik felével újraegyesíteni, ha találnék a csavaros dobozban megfelelően nagy fejátmérőjű csavart.

 

 

Nekem ne lenne?

 

 

   Mivel a műtét előtt elfelejtettem, no meg felesleges is lett volna, hiszen akkor még nem tudhattam, hogy túléli-e, így utána, vagyis már összeszerelt állapotában mosogattam el. Azt mondjuk nem állítanám róla, hogy olyan szép lett, mint egy új, mert ugye ahol a matrica nem takarta, ott a műanyag a naptól besárgult, de ettől az apró szépséghibától eltekintve, szerintem hibátlannak tekinthető. Hogy aztán elő fog-e kerülni valaha is a pincei 230 feliratú fiókomból, az egy jó kérdés! Mindenesetre ha kell, akkor ott fogja várni, hogy újra vezethesse az áramot...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.