Ez a flamingó barkácsolós projekt úgy indult, hogy a párom elhozta a félkész madarat, mondván majd én mókolok hozzá valami lábat, meg adok hozzá vastag rézdrótot, amivel a nyaka lesz belülről merevítve. Hogy meg fogom csinálni amit kért, azt ugyan tudtam, azt azonban nem, hogy most. Mármint még véletlenül sem ezért, hanem csak kerti szerszámokért jöttünk a pincébe.
   Míg Andi a kertben gazolt, én az utcai járda szélét hoztam rendbe, ami idén még a tavalyi kizöldülési szintjén is túltett. Mármint a járda és az úttest találkozásánál olyan durva fűcsomók nőttek, hogy alig bírtam őket kikapálni. Bár végezni nem, de elfáradni én fáradtam el előbb (magyarán szólva félbehagytam a kapálást), így míg Andi a kertben tüsténkedett, én a pincében - amolyan lazításképp - előtúrtam a flamingó leendő lábát, ami - természetesen az egyszerűség jegyében - egy már korábban elrozsdásodott végű menetes felmosónyélből lesz kialakítva. Akarom mondani, mint ahogy az a képen látszik, illetve mire észbe kaptam, hogy már el is indult a projekt, a rozsdás rész lefűrészelése már meg is történt.

   Majd a cső rögzítéséhez szükséges két lyuk kifúrása következett, amihez már hosszú évek óta ide vannak készítve a polc szélére a szokásos csavarátmérőknek megfelelő csigafúrók. Ez más megfogalmazásban úgy hangzik, hogy rendetlen vagyok. Persze tervezem, hogy készítek nekik (mármint a fúrószáraknak) egy olyan fadarabot, amiben úgy vannak elhelyezve, hogy egyből látom a méretüket, vagyis a fúrószárakhoz tartozó lyukak feliratozottak lennének, csak ugye én, meg az én nagyszerű terveim...

   A felmosónyél természetesen akkor is rettenetesen gyenge anyagból van, mikor még nincs összelapítva, de ilyenkor látszik csak igazán, pláne érezni is, hogy ebben az alkatrészben mennyire nincs anyag. A csigafúró sem annyira fúrta, mint inkább csak átszakadt rajta.

   Íme a szerző immáron rendezett deszka és bútorlap készlete, mely kincsek közül most épp egy méretileg megfelelő, azonban amúgy értéktelen deszkadarab fog kiválasztásra kerülni. Azért deszka, mert a pozdorja a kertben álló flamingó hasában vizet kapva, még egy évet sem bírna ki egyben.

   A deszkán látható különös mintázat akkor keletkezett, mikor az 1167-es cikk keretében bemutatott, CB rádióhoz való műterhelés dobozának tetejét lefújtam pirosra. (mármint belülről, azért olyan kontrasztos a minta) Mivel a műterhelés még valamikor a 80-as években készült, így ez egy meglehetősen régi fadarab.

   A deszka másik oldalát háttérként használva, egy innen nézve a felső két sarkában ívesre kerekített lemezdarab kapott piros színt, amit alul két csavar tartott (mármint nem a festéket), és persze néhány határozatlan élű lyuk is volt rajta. Mindeközben a szerző abban a kérdésben határozatlan (de nagyon ám), hogy ez a lemezdarab meg mégis mi lehetett. A különféle maradványokból épített URH rádiómnak ugyan piros az előlapja, csakhogy az egyrészt sarkos, másrészt sokkal több rajta a lyuk, harmadsorban pedig még valamikor jóval korábban készült, mint ahogy az előbb említett CBhez való műterhelés. Ha csak elő nem kerül az anyagok rendezésekor, erre a rejtélyre sem derül fény soha...

   A madár testformájának deszkára történő átrajzolása ugyan sikerült, de kontúrosnak (magyarán szólva láthatónak) azért nem nevezném. A pincében persze van vastagon fogó, úgymond jelölőfilc, amit valószínűleg be is fogok vetni. Mármint azért, mert ugye fűrészelés közben szeretném látni a vonalakat.

   Nyitásképp a láb és a nyakmerevítő rögzítéséhez szükséges lyukakat fúrtam ki. Míg a lábhoz (felmosónyél) elég volt két lyuk, addig a nyakat merevítő drótnak hatot fúrtam. Mármint azért, mert az olyan módon lesz rögzítve, hogy a drót ketté lesz hajtva, az egymásmellé kerülő végek át lesznek dugva egy-egy lyukon, majd elmozdulás ellen kap a rendszer két újabb drótdarabot, melyek "U" alakúra lesznek hajtva. A drótvégek a deszka másik oldalán persze el lesznek görbítve.
   Ez elmondva egy kissé ugyan bonyolultnak tűnik, de megvalósítani nagyon is könnyű volt. Mondjuk a kettes rézdrótot azért nem olyan könnyű hajlítgatni, de épp az ilyesmi problémákra találták ki a kalapácsot és a kombinált fogót.

   Most jön az, hogy körbevágom az anyagot. A méretválasztás sikerességében amúgy az a csodálatos, hogy miközben a szerző idelent a pincében csak úgy találomra nyúlt oda a polcra egy darab deszkáért, addig a flamingó a lakásban hevert. Vagyis a szükséges méretet pusztán ránézésre találtam el. No nem mintha jelen projekt esetében számítana, ha mondjuk néhány centivel kisebb az anyag...

   Mint az látható, már a lábat tartó, valaha RJ11-es telefonaljzathoz kapott csavarokat is kiválasztottam. Na itt jött az, hogy miután eltettem a munkapadot, majd felporszívóztam a pince előtti linóleumról a faforgácsokat, a nyakmerevítő drót ugyan előkerült, de a lábnak szánt cső már nem volt sehol! Akarom kérdezni, hát nem tisztára olyan már most is, mint egy flamingó?

   A cső végül innen, vagyis az elektromos szerszámletevős polc fal felőli részéről került elő. Hogy ide melyik marha tehette be... Itt persze csak akkor látszik, ha leguggolva nézem a helyszínt, különben eltakarja a felette lévő polc.

   Ez most egy olyan összeállítás, ami még csak a flamingó testéből és lábából áll. Vagyis a deszka és a nyakmerevítő még nincs beleszerelve, ezért ha innen elveszem, akkor ahogy van, szegény madár egyből összecsuklik.

   A munka hevében elfelejtettem lefényképezni, hogy hogyan rögzítettem a deszkához a nyakmerevítő drótot, ami mindjárt megmagyarázza, hogy ezt miért írtam le korábban szavakkal.

   Mivel a testbe helyezett merevítő másik oldalán van, így erre a felére is kell majd némi plusz tömőanyag. Már csak azért is, hogy fogásra ne legyen annyira feltűnő a flamingó testébe épített deszka. Mivel a nyakmerevítő drótpáros bedugásakor a nyakban a tömőanyag összetorlódott, így arra a részre is szükségessé vált némi plusz tömés.

   A flamingó nyakát Andi a gyermekkori kiságyam egyik rúdjának segítségével tömte meg, ami amúgy trafótekercselési segédanyag. Mármint erre a rúdra szokott ráhúzva lenni a tekercselőhuzal orsója.

   Mivel a nap már rég lement (lásd a háttérben feketéllő ablakot), a varráshoz meg ugye nem árt látni, bár bőven van itthon lámpafény, a flamingó majd csak holnap délelőtt lesz befejezve.

   Illetve nem marad, mert a párom végül úgy döntött, hogy hazaviszi. Mivel náluk (lakótelep) nincs kert, ezért az erkélyükön lesz elhelyezve. Konkrétan a műanyag asztal közepén található, amúgy napernyőnek hagyott lyukba lesz beletűzve.
   Mikor már majdnem elfelejtettem rákérdezni, hirtelen mégiscsak eszembe jutott megkérdezni róla a páromat, hogy nem nézték-e meg nagyon a hazaúton, kezében egy mű flamingóval, mely kérdésre azt a választ kaptam, hogy a többi lökött utas között fel sem tűnt...