Bár mindketten száradni lettek idetéve, de míg a színeváltós világítós állítható tus már átesett a szétszedésen, és az csak a kipróbálása miatt vizes, addig a műszer még csak most jön, és azért vizes, mert annyira koszos volt, hogy kénytelen voltam még a bemutatása előtt legalább a felületét elmosogatni.

   Elmondjam a jelen műszer beszerzésének történetét? Tudod, hogy úgysem úszod meg, de most legalább rövid leszek. Szóval az úgy volt, hogy már megint sikerült belefutnom a piacon az ötvenivel nénibe, aki az adott pillanatban egy csomó olyan ócskaságot árult, amit nem győztem a kupacból kiemelgetni. Na így került hozzám 50 forintért ez a csoda. Az újkori ára 4980 forint volt, ami akkoriban (70-es 80-as évek) úgy jó kéthavi fizetésnek felelt meg.

   Szerintem eleve a doboz megérte azt az 50 forintot. Hogy eszem ágában sincs ebbe a dobozba megépíteni a már évtizedek óta megálmodott apró műszereket? Nos, ez igaz, épp mint ahogy az is, hogy ha valami csoda folytán mégis rávenne valami, akkor - amolyan stabil kiindulási alapként - legalább a doboz meglenne. Illetve most már meg is van!
   Hogyha építenék, akkor mit építenék bele? Szóval az úgy volt, hogy még valamikor a 70-es években megláttam egy külföldi - természetesen elektronikával foglalkozó - magazinban néhány csodaszép dobozt, amiket ha nálunk lehetett volna kapni, akkor valószínűleg elkészültem volna az AM / FM KF hangoló generátorral, a mini erősítővel, a jelnyomozóval, a hangfrekvenciás jeladóval, meg ki tudja még mennyi más aprósággal, melyekből ha lett is valami, azok az idők folyamán (kevés kivételtől eltekintve) sajnos mind szétszedődtek. Mármint az alkatrészeiket újrahasznosítandó.

   A képet elnézve, felmerül az emberben az a nyilvánvaló kérdés, miszerint mégis mi történhetett az évszámmal? Pláne ki, s mégis miért érezte ezt az adatot annyira terhelőnek, hogy eltűntesse?
   Erre amúgy valószínűleg az volt az ok, hogy mikor selejtezéskor, vagy a dolgozó cégtől történő távozásakor az adott holmit a raktárba visszakellett adni, akkor ha mindennek nem is, de legalább a főbb, vagyis azoknak a számoknak egyezniük kellett, amik a leltárívre, szerszámkartonra, szerszámkönyvbe voltak írva.

   Miután megéreztem, hogy a készülék használati utasítását egyszerűbb letölteni és idetenni, mint elmesélni, hogy mi áll benne, azonnal nekiálltam megkeresni. Mármint az interneten. Tessék:

   Miközben én nagyban a műszert nézegettem, a párom megkért, hogy ugyan hozzak már neki egy kevéske kólát, mely kérést - meglepő módon - azonnal teljesítettem. (lásd a pohár alján azt az 5 milliméternyi barnás folyadékot)

   A műszer ezen pontjairól 50 százalékos kitöltésű négyszögjelek vehetők le. Amúgy nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy ezeknek a szokásostól eltérő méretű, vagyis nem 4, hanem 2 milliméteres banánhüvelyeknek még a létezése sem dereng. (gondolom öregszem, és már esnek ki a dolgok a fejemből)

   Az áramfelvétel rendben. Ez amúgy apukám tápegysége, aminek persze majd lesz cikk a felújításáról, ami mondjuk már láthatóan meg is történt, csak az elkészült cikkek sorrendjét kavarom a szokásos módon összevissza.

   Hogy a műszer minden egyes része (funkciója) működik-e, azt azért nem próbáltam ki, mert így hirtelen nem tudtam olyan példát felhozni, mikor jó lenne, hogy működőképesen lapul valamelyik fiókom mélyén. Mármint én és a TTL áramkörök, na az két külön világ!

   Ezeknek épp így kell állniuk, hogy passzoljanak az előlapi lyukakba. Szóval szó sincs a LED-ek eltévelyedéséről, épp csak lehetett valami kommunikációs zavar az elektronika és a műszer előlapját megtervező ember között.
   Ennek amúgy (mármint a LED-ek ferdeségének) valószínűleg az lehetett az oka, hogy míg a nyomtatott áramköri lap lábtávolságai (már csak az IC-k miatt is) 2,54 milliméteresek, addig aki az előlapot tervezte meg, 2,5 milliméterrel számolt, ami persze egy idő, illetve bizonyos számú alkatrész egymásmellé tétele után, ehhez a csúf ferdeséghez vezetett.