Ez a szerszám mindjárt több okból is előkerült. Míg az egyik az volt, hogy már többször is megemlítettem, szét azonban még sosem szedtem, addig a másik az, hogy épp beleakadtam. Mármint akkor, mikor a nagyobbik amerikánert tömtem volna vissza a polcba. Ezeken felül azért is meg kell néznem közelebbről, mert szeretném megtudni, hogy felhasználható lenne-e a háttérben épp nagyon lassan készülő áttételes esztergához, vagy a szintén toporgó állapotban lévő körfűrészhez.

   Mára egy kicsit már szét van esve. Mármint a gép háza szét van csúszva, amiről nekem apukám telki láncfűrésze jutott eszembe, ami tisztára úgy nézett ki, mintha öt különféle, természetesen egymással csak részben kompatibilis gép alkatrészeiből lett volna összeállítva. Elmondjam, hogy ez a gép honnan van?

   Ebben a melóhelyi közös lomos pincében találtam. Ettől persze még lehet, hogy az enyém volt, ami úgy lehetséges, hogy az idők során annyi mindent szereztem be, majd feledkeztem meg róla, hogy részben ezen tételek feldolgozásáról szól a szétszedtem rovat.
   Hogy mennyire vagyok gyűjtögető típus (nagyon), azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a képen látható holmik (a nagy és a két kicsi szürke ládától eltekintve) mind az enyémek. A jobbra látható két üres Salgó torony két másik kollégámé, s mint az látható, ők nem igazán gyűjtöttek be semmit.

   Ennek a gépnek azért áll ilyen furán a markolata, mert ez ugye a nevéhez híven egyenesen csiszol, vagyis szemből nézve van rajta a csiszolótárcsa. Mármint azért áll így, mert ahhoz a feladathoz, amire ez a gép való, ezt az állású nyelet lehet jól megmarkolni.

   Mikor ezt a fekete zsírmocskot megláttam, hangosan kimondtam, hogy jaj! Mármint jaj de gyorsan össze fogom én ezt a gépet rakni. A zsírmocsoknak egy kissé mellénézve, a munkadarab azonosítószámában látható cirill betűkből kiderült, hogy ez a gép valószínűleg szovjet, vagy mondjuk bolgár.

   Ezen homályos kép kapcsán egyrészt azt kívánom megjegyezni, hogy mennyire szeretem (nagyon nem), mikor ötöt kattintok egy témára, de valami érthetetlen okból kifolyólag minden kép életlen lesz, másrészt azt, hogy a kapcsoló felirataiból talán kiderül valami.

   Ez egy kétszer 250 nano, egyszer 10 nano kapacitású zavarszűrő kondenzátor, mégpedig részben cirill feliratokkal. Ez mondjuk nem a gép szétszedésekor derült ki, hanem csak jóval később, mikor rákerestem a K75-41 karakterkombinációra.

   Mielőtt valami nagyon bizonytalan eredetű gépet a konnektorba bedugok, oda szoktam nézni a polcra, hogy ott van-e a szokott helyén a nyomkodós lámpa, mert ugye ha leverem a lépcsőházi kismegszakítót, akkor teljes sötétségben (mármint akkor, mikor odakint már lement a nap) nagyon kényelmetlen hozzá kibotorkálni.

   Először azzal idegesített fel, hogy nem lehetett a kábelét úgy feltekerni, hogy az rajta is maradjon, majd az akasztott ki, hogy a hálózati kábel odafogatásához nem találtam megfelelő hosszúságú kötegelőt. Mint az látható, ezt végül mérgemben kettőből állítottam össze.

   Ha élek addig, akkor biztosan nem ez lesz a végleges helye, de mivel most sehol másutt nem akadt számára elfogadható hely, így bedugtam a polc alá, közvetlenül az EVIG fúrógép mellé.

   Bár maga a szétszedés sikerült, a gép újrahasznosítása azonban nem, mire fel annyira elszomorodtam, hogy kénytelen voltam magam megvigasztalni, mégpedig a készülő áttételes eszterga tengelyének nézegetésével. Mikor kisvártatva rájöttem, hogy hiába a mostanában igencsak lendületes barkácsolás, ez a gép sem idén lesz megépítve, na akkor persze újfent elszomorodtam...