Miközben én teljes erőbedobással a szatyorban található kacatokra próbáltam koncentrálni, hát nem befigyelt az elektromos szerszámletevős polc sarkáról egy konnektor? De!
   Ezt amúgy most azért nem éreztem súlyos tehernek, mert épp nagyban valami olyasmi szétszedtem alanyon törtem a fejem, amit az utóbbi idők rettenetesen hosszú képsorai után mindössze néhány képből megúszhatok. A konnektort amúgy még valamikor a 2021-es lomtalanítás alkalmával találtam, s mivel valószínűtlenül mocskos volt, a beszerzett kincsek szétrakásakor bevágtam a felmosó vödörbe.

   Mármint ebbe az előtéri sarokban álló vödörbe, amiben mindig benne szoktam hagyni a felmosó vizet, hogy kéznél legyen, ha esetleg a pincében is kell.
   Mikor a következő takarítási napon a vödör tartalmát elegánsan a garázslejáróra löttyintettem, meglepődve láttam a vízzel együtt szálló konnektort.
   Amúgy azért megy a víz a garázslejáróra, hátha a benne található Domesztosz kipusztítja a betonból kihajtó növényeket. Amúgy nem, azok köszönik szépen, a vegyszeres felmosóvíz ellenére jól érzik magukat. Bezzeg amiket pátyolgatok...

   Bár sokat ázott, minek hatására legalább a külsejéről lejött a nagyja kosz, belül azonban még maradt belőle bőven, mire fel úgy döntöttem, hogy mielőtt betenném a 230-as feliratú dobozomba, kedvenc szokásomhoz híven alaposan elmosogatom.

   Amúgy nekünk is ilyen dugókivetős aljzatok vannak a fürdőszobában (csak más típus), amiben az az okosság, hogy mivel nem húzni kell a dugót, hanem nyomni a gombot, így a konnektoroknak még csak esélyük sincs a falból kiszakadniuk.
   A jobbra látható harmadik aljzat amúgy azért nem gombos, mert az a könnyen kihúzható dugóknak van, úgymint villanyborotva, szakállnyíró, hajszárító, esetleg hajsütővas.

   Hogy a konnektor rendszeres használatban volt, azt már csak a mélyén látható karcok is mutatják. A mieink mondjuk alig vannak használva. Mármint a mosógép nálunk folyton be van dugva, miközben a fürdőszobai melegítő csak olyankor van kihúzva, mikor mondjuk mosáskor útban van.

   Valósággal hihetetlen, pontosabban szólva csodaszámba megy, hogy az utóbbi idők rettenet hosszú cikkei után valaminek a szétszedését mindössze tizenhárom képből megúsztam, pláne még csak bele sem szőttem kismillió idegen témát.
   Na jó, legyen. A virágállványon a konnektor mellett egy olyan kvarclámpa hever, amit kifejezetten a dobozáért vettem meg. Ez amúgy már a második ugyanilyen kvarclámpa. Hogy aztán épül-e a csinos kis dobozába valami elektronika, az most még nagyon a jövő zenéje.

   Mikor egy úgy óra múlva odanéztem, s azt láttam, hogy a konnektor alatt még mindig vidáman  csillog egy tócsa, akkor az azért nem volt gyanús, mert ugye joggal gondolhattam úgy, hogy kifolyt belőle a maradék víz. Mikor egy újabb óra múlva a nyári hőség ellenére a tócsa még mindig ugyanúgy csillogott, akkor azért már kezdett a dolog egy kissé gyanús lenni, mire fel kihúztam a konnektor alól a papírt. A mattan csillogó folt természetesen nem víz, hanem kétkomponenses műgyanta, amit próbából ezen az újságpapíron kevertem be, még valamikor a mindenféle szekrények tapétázásakor.

   Mikor erre a látványra - a tőlem megszokott elhamarkodottsággal - azt mertem mondani, hogy a konnektort seperc alatt újra összeállítom, menten eszembe jutott a műanyag alkatrészek szétválasztásakor tapasztalt komoly küzdelem.

   Ha valaki esetleg még sosem látott volna ilyet, s az eddig látottak alapján még csak át sem jött volna a lényeg, annak számára elárulom, hogy a balra látható gomb megnyomásakor a lent középen látható kar kilöki a helyéről a villásdugót.
   Ez kérlek van olyan hatalmas ötlet, hogy az ember elsőre azt mondaná rá, hogy tulajdonképpen nem is szabadna nélküle konnektort gyártani, csakhogy az ilyen típusú aljzatokkal a dugasztápok zöme nem kompatibilis. Mármint felakad a házuk a gombban, amitől aztán nem lehet őket rendesen (értsd úgy, hogy tövig) bedugni. Na ezért van nálunk a fürdőszobában egy nem kivetős aljzat is. Mármint konkrétan a Philips szakállnyíróm dugasztápja miatt.

   Ez a konnektor, ez kérlek nem hiába márkás (Prodax), ugyanis a gyártó még arra is gondolt, hogy a szögletes anyák még a csavarok kitekerésekor se essenek ki, amit részemről egy igencsak kedves figyelmességnek értékelek.

   Mikor betettem a "230" feliratú dobozba, akkor kiderült, hogy már ott figyel benne egy típusazonos példány, ami valószínűleg azt követően került bele, hogy a fürdőszoba felújításakor egyforma konnektorokat szereltem fel.
   Hogy ezek ketten beépítve mostanában biztosan nem lesznek, annak bár nagy a valószínűsége, de ez most valahogy (valószínűleg a sikeresen összehozott rövidke cikknek köszönhetően) mégsem szomorított el.