Mikor a mai nap reggelén ezt a cikket kinyitottam, gondolván megnézem, hogy mégis hol tartok vele, egyrészt az lepett meg, hogy a rengeteg, konkrétan tizenöt kép ellenére még sehol, másrészt az, hogy a képekhez még egy árva betűt sem írtam. Utóbbi igencsak sajnálatos jelenség annak ellenére állt elő, hogy mostanában a képekhez illő szövegek megírásában annyira, de tényleg annyira rendes voltam, hogy azzal még magamat is többször sikerült meglepnem. Mármint azzal, hogy egy csomó megkezdett cikkem van, már rég megírt felvezetéssel.
   Ez a kép amúgy eredetileg arról szól, azt akartam vele megmutatni, hogy lustasággal ellensúlyozandó az előbb említett naprakészségemet, már napok óta képtelen vagyok eldönteni, hogy a kamera optikavédője alatti két könyv egyrészt mégis mi a fenét keres az eltehető munkalapon, másrészt vajon mi a csudán billeg? Az a fekete távirányító pedig mégis melyik gépemhez tartozhat?

   Helyesbítek! A Vulcan XL 25 nevű LED-es játék csak lett volna az adott napi főtéma, ha nem jön közbe édesanyám. Mármint a telekről hazahozott ruháival, amire azt mondta, hogy egyszerűen csak tegyem be őket a sarokba. Az a térdig érő ruhakupac, az kérlek úgy akkora, hogy az első két adagot már ki is mosta a gép!

   Hogy miközben a mosógép teszi a dolgát, én akár körbe is fényképezhetem ezt a csinos kis játékot, az meglepő módon idejében, vagyis tényleg nagymosás közben jutott eszembe.
   Ez a játék egy logikai kirakós, még valamikor 1983-ból, s amúgy magyar kötődésű, mégpedig Dávid Ildikó, Mérő László, valamint Szatmári Ferenc alkotók okán, amit amúgy a szabadalmi okiratból olvastam ki. Aztán van hozzá valami működési elvet magyarázó anyag is, itt pedig található róla egy leírás.

   Nézegettem egy darabig, mire végül rájöttem, hogy a feliratok franciául vannak. Az enregistrement rappel azt jelenti, hogy rögzítési emlékeztető (kikapcsolja az épp világító LED-eket, majd újabb gombnyomásra vissza), a croix cavalier score valamiféle pontszám, a nouveau jeu egy új játék kezdését jelenti, a départ au hasard véletlenszerű távozást (amúgy indítást), míg a son a fordító szerint annyit tesz, mint övé. Utóbbi gomb amúgy a hangot kapcsolja ki. Mármint a gombok megnyomásakor - ha akarjuk - csipogó hang hallatszik.
   Bár ezekből az idegen nyelvű feliratokból nemcsak most, de már régebben sem értettem semmit, ez egyáltalán nem akadályozott meg benne, hogy ezzel a játékkal még valamikor évtizedekkel ezelőtt eltöltsek némi időt. Mármint régebben is járt nálam, csak akkor még nem bemutatni szerettem volna, hanem játszani vele.
   Amúgy kirakni nem tudtam, viszont akkor még volt annyi türelmem, hogy addig nyomogassam, míg csak rá nem jövök egy amolyan csaló módra. Ha még hajlandó elindulni a játék, akkor persze majd ezt is megmutatom. Már ha újra eszembe jut...

   A londoni székhelyű Vulcan Electrinocs LTD. gyártmánya, de amúgy Hongkongban készült, valamint 4 ceruzaelemről, vagy annak megfelelő feszültségű dugasztápról jár. Amit a feliratoktól jobbra látni, az pedig a ki-be kapcsoló gomb.

   Amit ezen a képen látni, az pedig egy Videoton receiver, mely ekkor még fel nem boncolt tárgy látványa végül a szerző kis híján teljes idegi összeomlását okozta.
   Hogy mégis mi a csudát kerestem a kirakós játék boncolása közben a szobai mélyszekrényben? Nos helyet. Mármint egyrészt anyám azon ruháinak, melyek fellógatható kabátnak voltak minősíthetők, másrészt azoknak a tárgyaknak is, amiket azért szedtem ki a szekrényéből, mert egyrészt nem oda valók, másrészt hamarost kelleni fog az általuk elfoglalt hely.

   Mármint a rengeteg telekről hazahozott ruhának, ha végre mind kimosódnak. Amúgy mikor rájöttem, hogy ez a két megmaradt adag ma már semmiképp sem lesz kimosható, valami érthetetlen okból nem az asztalon heverő játékhoz tértem vissza, hanem rámentem inkább a bevásárlásra.

   Amire amúgy az adott alapos okot, hogy a száradó ruhák keltette gőzben, valamint a teregetés közbeni szaladgálás hatására annyira megizzadtam, hogy meg akartam inni egy sört, azt azonban nemhogy a hűtőben hidegen, de még a spájzban melegen sem találtam. No nem mintha a tej nem lenne fogytán...

   Na most ami még szintén elfogyott, pontosabban szólva megszűnt, az egy leesés hatására a banklámpa üvegének kontinuitása, mire fel egyből megéreztem, hogy erről a tárgyról is készülni fog egy szétszedtem cikk.
   Ez amúgy most épp nagyon nem baj, mert mikor a múltkor a farigcsálós cikkek között minimum hármasával kihagyott hézagokat összeszámoltam, s az derült ki, hogy már majdnem százan vannak, nos az a tény azért egy kissé sokkolt. No nem mintha nem lenne itthon boncolni való apróságból (vagy akár nem is annyira apróságból, lásd a szekrény mélyén az épp az előbb mutatott hatalmas Videoton receivert) száz, de inkább többszáz...

   Ahogy a különféle dolgok elpakolása, a teregetés, a banklámpa törött üvegének eltűntetése, a spájz, a hűtő, a pincébe történő szaladgálás (mert ugye egy csomó mindent le kellett vinnem) feladata között pattogtam, az elektronikus kirakós boncolásának ügye valahogy újra a háttérbe szorult.
   Ezt amúgy most már csak azért sem kéne halogatnom, mert ha kiváló barátom jelzi, hogy épp fogadóképes, vagyis átmehetek azért a kétkazettás magnóért, amit Vladimír az AKAI deckhez adott, akkor egy füst alatt a vulkánt is visszavihetném, és akkor az az apró elmaradás, pontosabban szólva itt maradás sem nyomasztana.

   Bár a logikus lépés egyértelműen a kirakós játék szétszedése lett volna, attól én még inkább elmentem vásárolni, ami az adott pillanatban azért nem volt egyszerű, mert képtelen voltam eldönteni, hogy hova menjek. Mármint ha a Tesco a cél, akkor ott kaphatok lakkot és tejet is, viszont a konyhai dörzsi szivacs tárolásához szükséges rácsot már nem. (lásd jobbra lent)
   Mivel a Tescoban nem volt lakk (lásd a sárga dobozt felül egy kicsit jobbra), így ott inkább nem vettem semmit, hanem átmentem helyette az OBI-ba, majd onnan a Lidl-be.
   Hogy végül sem tejet, sem sört nem vettem? Ez mondjuk igaz, cserébe viszont végre vettem darált húst, vagyis már megvalósíthatom azt a régóta szövögetett álmomat, hogy a konyha kifestése után mindenféle dolgokat, holnap konkrétan kolbásszal töltött egybefasírtot fogok sütni.
   Na most ha a fasírt sülése közben lesz kedvem szétszedni a kirakóst, akkor azzal fogom tölteni az időt, de ha nem, akkor ugyanolyan jól járok a banklámpával is. Ehhez képest - ahogy az már csak lenni szokott - egyik projekt sem jött össze...

   Azt viszont megtettem, hogy mikor épp nagyon unatkoztam (vagyis sokszor), olyankor nekiálltam nyomkodni a játék gombjait. Amit ezen a képen látunk, az a random indítópozíciót adó gomb hatása, ahonnan indulva mondhatni nem sok sikerélményem volt.

   A játékmező közepére kapott, szimmetrikusan világító LED-ek sorától viszont sikerült eljutnom idáig, mégpedig azon elképzelés mentén, hogy a játék célja az összes LED kigyújtása.
   Sajnos hiába emlékszem a még valamikor évtizedekkel ezelőtt kidolgozott megoldásra, mert abból csak annyi maradt meg, hogy: Jé, ezzel ilyen egyszerű csalni? Vagyis az, hogy mit kell csinálni a gombokkal, az már nem. Pontosabban szólva maradt valami az agyamban, de az csak valami olyan értelmű, hogy mindig a következőt kell nyomni, aztán egy idő után a játék - mindenféle agyalás nélkül - csak úgy magától kirakódik.
   Bár már többször is feladtam (vagyis mikor épp olyan hangulatom volt, akkor nyomogattam a játék gombjait rendesen), de attól még úgy döntöttem, hogy egészen addig nem szedem szét, míg csak rá nem jövök a megoldásra. Remélem, ezen ígéretem eredményeképp nem lesz itt ez a játék évekig...

   Mikor ez a kép készült, azon a napon már majdnem ott tartottam, hogy jó, legyen, leveszem magam elé a játékot, majd belefényképezek, csak aztán beugrott, hogy még nem készült el az ebéd. Eredetileg úgy volt, hogy rántott csirke lesz, de mivel az előző napon vásárolt comboknak fura szaguk volt, kerestem helyettük valami más kiránthatót. Mármint ha egyszer arra álltam be agyilag, hogy rántott hús lesz az ebéd, akkor nehogy már ne lehessen az amúgy a pörköltnek félretett, apróra kockázott húst kirántani! A rántott húson és a krumplipürén felül van itt még hagymakarika, sült krumpli, tartármártás, és még szalma krumpli is.
   Mivel ebéd után nekem mindig leesik a vérnyomásom (ami amúgy már ebéd előtt is alacsony), ezért igazán nincs rajta mit csodálkozni, hogy a játékszerelés helyett már megint bealudtam. Bár a szétszedések terén lennék annyira határozott (mármint tartanám magam a magamnak tett ígéretekhez), mint a főzés terén...

   Az eddigi barna asztal helyett még véletlenül sem azért került a játék mögé egy szép fehér háttérpapíros, mert igényes vagyok, hanem csak pakolászás közben épp levertem belőle egyet a szkenner tetejéről.
   Ez a kép amúgy azt mutatja (a szerző pedig írja), hogy a játék kijelzője egyedi LED-ekből áll. Mondjuk manapság már simán megoldanák a feladatot akár egyedi, akár egy mini számítógép által előállított képet mutató LCD kijelzővel, de mikor ez a játék készült, akkor még a LED-ek bevetése volt az olcsóbb megoldás. Mármint ki gondolta volna akkor, hogy az érintésérzékeny miniatűr színes kijelző olyan tucattermék lesz, hogy akár kell, akár nem, mindenbe tesznek belőle.

   Bár az utóbbi napokban, mikor épp unatkoztam egy kicsit, olyankor mindig rámentem a gombok összevissza nyomogatása című feladatra, a valaha általam felfedetett csalásra nem jöttem rá. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy mára már csak annyi maradt meg a fejemben, hogy: Jé, ez ilyen egyszerűen átverhető?

   A mai színes szagos okostelefonos játékcsodákhoz képest a játékmenet egy kissé lapos (unalmasan villogó LED-ek), miközben maga a készülék egy kissé vastag. Mármint már csak a beletett ceruzaelemek miatt is vagy úgy kétszer vastagabb, mint mondjuk egy átlagos okostelefon.

   Ez az a piezo csipogó amit a son gomb megnyomása aktivál, vagy deaktivál. Amúgy természetesen nemcsak celluxszal van odaragasztva, hanem kétoldalas ragaccsal is. Mondjuk egy kicsit még így is zörgő hangja van.

Texas Instruments TMS1000NL specifications

   Miközben a másik ez a csodaszép mintázatú nyáklap, amit amúgy hiába takarítottam meg, attól még a gombokra időnként rájön a prellezhetnék. Mármint hiába csak egyet nyomok rajtuk, időnként némelyik csak azért is kettőt csippan, vagyis visszaállítja a LED-eket abba az állapotba, mint ahol a gombnyomás előtt voltak. Ez szerencsére nemcsak hallható és látható, de egy újabb gombnyomással bármi gond nélkül korrigálható is. Mármint a játékmenetben semmi fennakadást sem okoz egy véletlenül megnyomott, majd a megnyomást visszavonandó újra megnyomott gomb.

   Ami hibát a játékban találtam (mert azt ugye mindig mindenben keresek), az a teleptartó egyik érintkezőjét a helyén tartó apró pöcök (arra mutat a piros nyíl), attól ugyanis csak úgy lehet kivenni a házból az elemet, hogy az embernek egyértelműen "na most fog az egész hóbelevanc kettétörni" érzése támad.
   Amennyiben valakit az általam leírtnál mélyebben is érdekel a játék eredete, akkor ezen a linken olvashat róla egy cikket.

   Az Onkyo tuner alatti polcon hiába nem látszik a játék, attól ugyanis én még nagyon is tudom, hogy ott van, s mikor olyanom van, akkor persze elő is veszem.
   Hogy rájövök-e újra az összes LED kigyújtásának módjára, vagy sem, az abból fog kiderülni, hogy idekerül-e ezen szöveg alá egy olyan videó, amin épp ezt mutatom meg. Na most ha a videó nem áll itt alább, akkor nem jöttem rá...