Tápegység

Egy minapi forrasztgatós projekt után, mikor eltettem a pákát, a pákatrafós fiókot a szokásosnál óvatlanul jobban kihúzva, megláttam a tápegység tetején valami nagyon oda nem illőt.

Az addig persze rendben, hogy tápegység tápegység, ennek azonban semmi keresnivalója sem volt a pákatrafó tetején. Ezt amúgy a Spidola nevű szovjet táskarádió teleptartójából szedtem ki, miközben eredetileg egy Körting Cortina nevű rádió tápegysége volt, aminek csak a tápegység nélküli rajzát találtam meg.

A tápegység doboza mára már kissé rozsdás, miközben a kimeneti kapcsok úgy néznek ki, mint amikre pont rá lehet dugni egy borotvacsatlakozót, ami mondjuk ha valaki rápróbálja, mondhatni nem hangzik valami jól.

Hogy a tápegység eredetileg mihez tartozott, azt
az AD5-1281 típusszám alapján találtam meg.

A lábai egy kicsit ugyan tényleg csálék, ez azonban
a használhatóságot nem nem korlátozza.

Épp mint ahogy ez a szörnyű állagú, az idők
folyamán mállani kezdett villásdugó sem.

Amennyiben a tápegység túléli a szétszedést, akkor kapni fog
a készletemből egy még normális állagú hálózati zsinórt.

Mivel csavarok tartják össze, no meg jóféle gyártmánynak
tűnik, szerintem nem lesz gond a doboz kinyitásával.

A táp a ráírt 7,5 helyett 8,2 voltot ad le, mely többletre
egy táskarádió nem igazán szokott kényes lenni.

A hálózati trafó nemhogy osztott, de egyenesen két különálló
csévéjű, mondhatni igen biztonságos szigetelésű típus.

Mivel ez még hagyományos trafós tápegység, vagyis nem univerzális (értsd nem kapcsolóüzemű, 90-től egészen 240 voltig), így a bemeneti feszültséget még kézzel kell rajta beállítani.

Mivel két szűrésre szolgáló elkó van benne, ráadásul eltérő értékekkel,
így igencsak valószínűsíthető, hogy a kettő között van valami.

A táp ennél jobban azért nem jön szét, mert az alkatrészeket hordozó
nyáklap hozzá van forrasztva a házból kialakított lemezfülekhez.

Milyen jól fog jönni ez a lapos trafó, mikor majd pont ilyenre
támad szükségem... (ábrándozik a szerző rutinosan)

Megvagy! Kiáltottam rá a jobb alsó sarokban megbújó tranzisztorra, ami
a két elkó között mint áteresztő tranzisztoros stabilizátor szerepel.

Mikor már épp kezdtem volna megszólni a gyártót az éles lemezfelületek között kivezetett hálózati kábelért, hirtelen kiderült, hogy már megint én vagyok a hülye. Ez amúgy olyan sokszor van így, hogy szinte mindig ez jön ki eredményül!

Már úgy értem, hogy ez a műanyag idom direkt a kábel éles lemezszél
általi elvágását megakadályozandó került bele a konstrukcióba.

Mármint így való a trafóvas és a doboz lemeze közé. Ez amúgy már az új kábel.

Melynek épp mint az eredetinek, rettenet csúnya dugója
van. Cserébe a vezeték még nem merevedett meg.

Mármint még nem ennyire merev. A merevség szó szerint olyan szintű volt, hogy a kábelt nem lehetett tőle kidobni. Mármint folyton fellökte az apró asztali szemetesem, vagyis a lisztes doboz tetejét, mire fel fogtam, s mérgemben egy fogóval felaprítottam.

Miután a tápegységre a kábelt ilyen szépen feltekertem, mindjárt rájöttem, hogy elfelejtettem lemérni a még nyers tápfeszültséget. Ezt amúgy azért éreztem szükségesnek megtenni, hogy tudjam, működik-e a stabilizátor.

Jelentem alássan működik, hiszen a nyers tápfeszültség 15 volt. Mivel ezen felül is rengeteg trafóm van, ezt szerintem majd csak akkor vetem be, ha valamibe ilyen modulrendszerű tápegység kell, vagyis valószínűleg már soha...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.