Hiába ígértem meg magamnak, pláne már megszámlálhatatlanszor, hogy nem és nem, soha többé nem rakosgatok a polcok széleire apróságokat, attól még mindig akad valami. Az a magam készítette, amúgy meglepően csinos forgatógomb még csak hagyján, hiszen az csak amolyan szobadísz (persze csak addig, míg fel nem szerelem valamire), a panel lemeztartó előtt történő állomásoztatása azonban már semmivel sem indokolható. Na jó, a trehányságommal igen, de ezt a témát most inkább ne feszegessük. Amúgy maga a lemeztartó is felesleges, hiszen már hosszú évek óta nem nyúltam hozzá, csak amolyan ősi korból maradt emlékként van itt.
   A panel amúgy most sem azért került képbe, mintha foglalkozni szerettem volna vele, hanem csak írni támadt kedvem, miközben a gépemen egy árva kép nem sok, annyi sem volt! Ez persze egyben azt is jelenti, hogy voltam annyira rendes, hogy már minden megkezdett témához megírtam a felvezetést. Amúgy ez is az.

   Mivel egy rádió vételi frekvenciáját meghatározó rezgőkörnek nemcsak a kondenzátora, de a tekercse is lehet állítható értékű, így igazán nincs rajta mit csodálkozni, hogy ez a megoldás is létezik, bár csak ritka helyeken, például az autórádiókban, vagy a régebbi, még csöves rádiók URH hangolóegységében használták. Ez a példány konkrétan egy SANYO gyártmányú magnós autórádióból származik, s azért nem kár érte, merthogy az URH sávja keleti normás, amit még rá is írtam, nehogy egy esetleges újrahasznosítás esetén belezavarodjak.
   Bár a rádióépítős oldalam ekkor még sehol sem tartott (merem remélni, hogy mire ez a cikk megjelenik, addigra már lesz rajta valami értelmes tartalom), attól még élt bennem a remény, hogy egyszer majd azzal a témával is jutok valamire.

   Míg az előző képen látható három alumínium puttonyban a középhullámú sáv vételéhez szükséges tekercsek találhatók (azért három, mert az adott készülékben dupla modulátorkör volt, vagy ha nem, akkor az egyik tekercs a rövidhullámú vételhez tartozott), addig ez a három másik rejtett (árnyékolt) tekercs az URH sávhoz tartozik. Míg a középhullámú rádió alkatrészei a készülék alaplemezén, addig az URH hangolóegység elemei részben ezen a panelen kaptak helyet.

   Maga a panel pedig - a cikket felvezető képsor után - egy Tesla B90-es magnó előtt. Mivel a hangolóegység kicsi, a magnó viszont hatalmas, ekkor még nagyon úgy nézett ki, hogy a szétszedési sorrendben a hangolóegység lesz a befutó.

   Bár a hangolóegységet ide áttéve, az már olyan közel került a boncasztalhoz, hogy ezen a helyen akár ültömből odanyúlva is elérem, attól ez még egy nagyon rossz hely. Már úgy értem, hogy egyszer idetettem egy áttételes villanymotort, ami végül - bár még véletlenül sem vegyszer - több mint tíz évre ezen a helyen ragadt!

   Hogy ez most még véletlenül se történhessen meg, a Tesla B90-es magnóról szóló cikk írását (amúgy többször is) félbehagyva, azon kezdtem el morfondírozni (mégis mi lehet az a morfondír...), hogy mégis hogy a csudába tudnám összehozni azt a videót, ami az épp nagyban tekergetett hangolóegységet, valamint a három egyforma méretű közül a középső dobozba épített frekvenciamérőt mutatja. Mármint anélkül, hogy a műszert a helyéről kiszedném.

   Miközben a tekercsmérő előtét fellelési helye után kutakodtam (amúgy persze tudtam, hogy ezen a polcon tartom), egyszer csak kiszúrtam a polcon egy másik, az imént látottnál korábban használt frekvenciamérőt. Ennek léte mondjuk már csak azért is kiesett a fejemből, mert némi javításra, pláne átépítésre szorul. Ettől persze még lehet vele mérni. A polcra rámolt, már zömében használható apróságaimat hosszan nézegetve, folyamatosan azt hajtogattam, hogy a megkezdett munka folytatásának nincs semmi akadálya.

   Hogy a kísérlethez szükséges forgókondenzátorért a polc legtetejére kellett másznom, az a tény azért nem ütött szíven, mert két, a B90-es magnóból bontott tolópotméterrel amúgy is éppen ide készültem feljutni.

   Csak körbefutottam a szobában, odakapkodtam a polcokhoz, és már ott is volt előttem minden, ami csak a két betervezett kísérlet elvégzéséhez kellett. Míg az egyik szerint egy rezgőkör rezonanciafrekvenciájának változását mutatom meg az induktivitás és a frekvenciamérő műszer segítségével, addig a másik keretében összehevenyészek (a hevenye is mi a csuda lehet...) egy ha nem is detektoros, de diódás vevőt. A dióda amúgy szintén szegény B90-es magnóból lett kiszerelve.

   Bár feszíti egy apró rugó, de attól még csak úgy saját magától is jól, mármint stabilan áll a meneten az anya. Mármint egyáltalán nem lóg úgy, mint amennyire egy csavaron a hatos anya szokott.

   Az ember hajlamos azt mondani, hogy egy ilyen panel aztán tényleg semmire sem jó, miközben mivel ez egy URH sávú oszcillátor, simán ki lehet belőle hozni egy a rádiók be vagy áthangolásához szükséges miniatűr jelgenerátort. Még az FM moduláció lehetősége is adott, mégpedig az AFC bemeneten keresztül. Ettől persze én még - úgysem lesz belőle soha semmi alapon - apróra elbontom.

   Az URH sáv három tekercse viszont teljesen egyforma. Amennyiben a nyugati sávra történő áthangoláshoz ezekből a tekercsekből vissza szerettem volna venni, a rádió szétszerelésével egészen idáig kellett volna eljutnom. Amúgy a tekercsekből néhány menetet levenni - a cséve bordázottsága okán - igencsak műszerészt próbáló feladat lenne. Erre amúgy valószínűleg nem lenne szükség, elég lenne csak a tekercsekkel párhuzamosan kapcsolt 22-33 pF-os kondenzátorok kiszedegetése. Mármint az egyszerűség jegyében sokszor a gyárak is csak néhány, a tekercsekkel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorral hangolták át a nyugati normás tunerjüket a keleti normára.

   A tekercsek pedig egyben kerültek be a "tekercsek" feliratú papírdobozba. Ahogy itt álltam felette a fényképezőgéppel, felmerült bennem a kérdés, hogy hol lehet a másik, a "KF feliratú doboz. Az már valószínűleg a pince mélyén hever. Mivel már évek óta nem láttam, ezért valószínűleg valahol nagyon a mélyén.

   Valaha persze - míg ki nem pofoztam lomtárnak a mosókonyhát - idefent volt, mégpedig vagy itt az ágyam végében, vagy az éjjeliszekrényemet akkoriban helyettesítő, papírdobozokból készült, terítővel letakart toronyban. Mit ne mondjak, nálam akkoriban sem állt valami magas fokon a rend...