Íme a mai napi beszerzések. A mikrofont máskor mutatom meg, most az akkus fúrógépről lesz szó, amit azért vettem meg, hogy majd meghajtsak vele valamit. Hogy mégis mit akarok vele meghajtani? Esztergapadot, esetleg tekercselőgépet. Hogy a múltkor direkt ezért hoztam el kiváló barátomtól egy nevesebb akkus fúrót? Hát ja, le sem tagadhatnám, hogy mekkora gyűjtő vagyok. Ilyenkor persze mindig apukám jut eszembe, a telki a szerszámosba évek hosszú sora alatt összehordott rengeteg bigyójával, melyekből mind csinálni akart valamit, csak ugye előbb halt meg, mielőtt ez neki összejött volna.

   Míg megvolt a Biai hegy tetején a telek, de apám már nem, anyám minden évben kirakta a szerszámos tartalmát, megtörölgette amit koszosnak talált, majd a számára teljesen felesleges dolgokat akkurátusan visszarakosgatta.

   Én meg betettem a csapba a kissé koszos fúrógépet. A masina megnevezése amúgy azért "fúró csavarozó gép", mert van rajta egy sebességváltó. Míg az alacsonyabb fordulat csavarhajtásra, addig a magasabb fúrásra való.
   Bár kezdetben úgy volt, hogy szegény gépet elárasztásos módszerrel mosogatom el, erről azonban már csak azért is gyorsan letettem, mert ha úgy tisztítanám meg, akkor ugyan biztosan tisztább lenne, mint holmi puszta szivacsos átdörgöléstől, cserébe viszont nagyon lassan száradna meg.

   Mármint ekkor még nagyon úgy volt, hogy a masina még aznap szét lesz kapva, pláne a vele együtt beszerzett mikrofonnal együtt, csak aztán ahogy szoktam, már megint halasztottam a dolgokon, most szokatlan módon csak egyetlen napot.
   A témához csak lazán kapcsolódó apró érdekesség, hogy a cinegék annyira kíváncsiak, vagy egyszerűen csak éhesek voltak, hogy mind anyám rózsaszín cipőjét, mind a fúrógépet megugrálták, megcsipogatták, épp csak lefényképezni nem hagyták magukat.

   Mivel a monitornéző szemüveg volt rajtam, abban pedig ilyen apró betűket olvasni nem tudok, ebből csak annyit láttam, hogy 230V ~50Hz, ami komolyan meglepett. Mármint már épp kezdtem volna neki örülni, hogy ez egy hálózati gép, mikor az átcserélt közelre látó szemüvegemben a 20V feliratot kiszúrtam.

   A próba szerint a gép egy kissé sokat fogyaszt (a maximum húsz voltot és négy ampert tudó tápegységről konkrétan alig akar elindulni), de amúgy minden része rendben működik. Már úgy értem, hogy az irány és a sebességváltó, valamint a fordulatszám szabályzó is. A nyomatékhatárolót mondjuk nem próbáltam, de csak mert nem akartam a nem erre való labortápot ilyesmivel megkínozni.

   Ha már egyszer kiderült, gyorsan ráírtam a gép talpára az általa igényelt polaritást, amit jelen masina esetében azért nem szabad megfordítani, mert a fordulatszámot aktív (értsd tranzisztoros, FET-es) elektronika szabályozza.

   Egy ilyen nagyon olcsó, majdnem használható (de azért már nem) állapotú bigyóval az a baj, hogy a százast mindenképp megéri, mely vásárlási lehetőségnek persze képtelen vagyok ellenállni. Pláne úgy, hogy még kifejezetten tetszik is a gép darázsszerű sárga fekete színösszeállítása. Ha meg úgy vesszük, akkor a puszta tokmány is megérte azt a százast!

   A fényesség középen a célterület megvilágítására szolgál, nehogy a mester melléfúrjon. Ez a funkció elsőre lehet, hogy hülyeségnek tűnik, azonban egy szekrény mélyén nagyon is jól tud jönni.

   A fúrógép belsejéből az ujjammal kisöpört koszról bizton állíthatom, hogy az bizony téglapor! Vagyis ezzel a géppel falat is fúrtak. Mivel szóródott is, szegény egerem vagy két napig csikorgott az asztalon, mire az összes szemcsét sikerült róla eltávolítanom.

   Ezzel a lehetetlen formájú alkatrésszel az a baj, hogy házilagos eszközökkel képtelenség, vagy mondom inkább úgy, hogy sziszifuszi munka lenne a belső felöntéseit lemásolni, miközben azok a gép belsejének stabil rögzítéséhez feltétlenül szükségesek.

   Mint azt már a múltkor is megállapítottam, ezt a gépet - mint meghajtást - úgy a legegyszerűbb rögzíteni, ha felfúrom az összes csavaroknak való lyukat 4,2-esre, majd a gépház két felét 4-es menetes szárakkal fogatom össze. Mármint a túllógó csavarokhoz már bármivel könnyű csatlakozni.

   Ahhoz képest, hogy ez egy rövidke program volt, mivel a gép belseje nemcsak téglaporosan, de zsírosan is fogott, szerelés közben négyszer is kénytelen voltam kezet mosni. No nem mintha annyira kényes lennék a kezem tisztaságára, hanem csak nem akartam a szerszámaimat, pláne a fényképezőgépet összezsírozni.

   Mivel a szétszedés és az összerakás azonos napon, pláne szoros egymásutánban történt, így nem volt időm elfelejteni, hogy a két, a többieknél hosszabb csavar ide, a gép hátsó végébe való.

   Mikor a gépet az előszobába kitettem, akkor még úgy volt, hogy most azonnal leszaladok vele a pincébe, ahol is azon a polcon helyezem el, ahol a félkész projektjeimet tartom. Mikor beugrott, hogy nekem tulajdonképpen az összes polcom olyan, akkor úgy, de tényleg mindentől úgy elment a kedvem...