Bár komolyan rezgett a léc, hogy inkább a csengőreduktor bemutatására megyek rá, csakhogy abból nem ezt a régit, hanem az új típust szerettem volna bemutatni, ami amúgy már szintén itt van valahol körülöttem, csak az adott pillanatban valami rá volt téve. Nekem meg ennyi már elég is hozzá, hogy inkább az ASUS EEE PC-t válasszam. Valami hasonlót már mutattam, de az nem az enyém volt, ami persze olyan mindegy.

   Miközben az előző gépet egy kollégámtól kaptam, fura felkiáltással örökbe vagy javításra, addig ezt én találtam lomtalanításkor. Egy nagy fa köré volt kitéve egy csomó doboz, s ez az egyikben volt, valami vastraverzek társaságában. Mivel a fa körül többen is álltak, miközben a dobozokban turkáltak, bár erre nem mernék megesküdni, de ezt a laptopot szerintem én találtam. Na most ha nem elsőnek, akkor aki elsőnek, az ugye nem vigyázott rá eléggé. Mármint senki sem szólt rám, mikor a laptopot a bicikli kosarába betettem. Bár a töltője nincs meg, de amúgy első ránézésre teljesen épnek tűnik.

   Az viszont szerintem nem jelent semmi jót, hogy a LED-ek közül egyik sem hajlandó világítani, mely jelenségen egy töltést már ki tudja mióta nem kapott eszköznél azért nem igazán van mit megszólni.

   A balra látható gombról az a kedves történet jutott eszembe, amit egy kollégám mesélt. A hibabejelentés tárgya az volt, hogy az ügyfél telefonján nem működnek a nyomógombok. Mint az a helyszínen kiderült, az ügyfél lopott a munkahelyéről egy spéci alközponti rendszerkészüléket, aminek otthon - központ híján - tényleg nem működtek a gombjai. Amit a képen látunk, az meg nem gomb, hanem csak egy ütköző a laptop két szárnya között, hogy ne kattanjon mikor összecsukják.

   Mire nekiugrottam és szétkaptam a laptopot, de persze nem láttam benne semmi hibát. Viszont a tápcsatlakozónál a panelra rámérve azt tapasztaltam, hogy bár a dugón még ott van, az aljzatig már nem jut el a feszültség, mire fel a labortáp árammérőjét mereven bámulva elkezdtem mozgatni az aljzatban a tápdugót.

   A hibát amúgy egyrészt az okozza, hogy valószínűleg már rég kimerült a még 2009-ben (vagy 14-ben) gyártott elem, másrészt az, hogy a szétszedéshez le kellett húznom az alaplapról a tapipad és a billentyűzet kábelét, így a BIOS képernyőről nem volt mivel továbblépnem.

   Bár az adatok között nem találtam semmi kényes személyeset, de attól még igencsak komoly felelőtlenségnek tartom, hogy egy számítógépet a rajta tárolt adatokkal együtt dobjanak ki.

   Amennyiben a merevlemezt SSD-re cserélném, az nagyot lendítene a gép sebességén. Bár rendesen működik, és még a filmeket is lejátssza, de attól még érezni rajta, hogy erőlködik, időnként csak egészen lassan mozdul.

   A billentyűzet csatlakó kábelének utálatos érintkezési hibáját egy a kábel alá becsúsztatott papírlappal hárítottam el. Mármint a gombok közül eredetileg (vagy csak a piszkálódásom hatására) nem mindegyik működött.

   A bal oldali két műszert kell nézni, melyek szerint a laptop rendesen eszi az áramot. A majd két amperes áramfelvételt amúgy nem annyira a mini PC, mint inkább az akkumulátor töltése okozza, amit úgy kell érteni, hogy az akkupakk feltámadt, eszi az áramot, rendben működik róla a gép, valami három órán túlit mond hátralévő üzemidőnek.

   Egy jó darabig, konkrétan egészen késő estig meglepően jól elvoltam vele, hogy az előző felhasználó adatait, valamint persze számomra már felesleges programjait eltávolítsam. Valamikor akkor adtam fel, mikor internetezés közben rájöttem, hogy XP alól már a legmodernebb böngésző is édeskevés a netezéshez, ezért a laptopra minimum Windows 7-et kellene telepítenem. Ez persze lehet, hogy a későbbiekben még megtörténik, az a téma azonban már nagyon nem tartozik ehhez a cikkhez...