Apple billentyűzet
(wireless)

   Ha nem szeretném, márpedig nem szeretném, hogy a "minden héten elveszek innen valami nagyot" című feladat (megjegyzem is) a körmömre égjen, mint ahogy annyi másikba, úgy ebbe is menten bele kell állnom, mire fel már vettem is el a tulajdonképpen tömegnek nem is nevezhető kupacból a fehér billentyűzetet.

 

 

   Választásom azért erre esett, mert ez nekem annyira nem kell, annyira nem akarok vele semmit, és még csak egyetlen apró alkatrészére sem fáj a fogam, hogy ezt idelent a pincében is szétszedhetem. Hozni a 2022-es lomtalanításkor amúgy azért hoztam, mert érdekesnek találtam, hogy olyan kicsi. Mármint a billentyűzet gombjai egészen a peremig érnek.

 

 

Az alsó lemeze ráadásul szokatlan módon átlátszó,
miközben maga a billentyűzet vezeték nélküli.

 

 

Arról már nem is beszélve, hogy Apple géphez való. Hogy ez
okozni fog-e bármi meglepetést, az majd mindjárt kiderül.

 

 

Juj de jó! Mondtam örvendezve, mikor megláttam a négy IKEA akkut.

 

 

Melyekben még maradt az apró zöld LED
villogtatásához szükséges mennyiségű energia.

 

 

Mikor megláttam, hogy nem jóféle akkukat, hanem csak
elemeket zsákmányoltam, menten lelombozódtam.

 

 

Attól persze még elettem őket, mondván mondjuk egy
óra próbájához egyszer még biztosan jók lesznek.

 

 

Mégis miért kell ennyire apró, pláne imbusz fejű csavarokat használni?

 

 

Hogy miért ezt a torx készletet vettem elő, arra nem tudok magyarázatot. Ha csak
azt nem, hogy már megint ebéd után, durván megzuhant vérnyomással jöttem le.

 

 

Amúgy ezt a másik készletet szerettem volna előkapni, amiben
viszont sem megfelelően apró imbusz, sem torx bit nincs.

 

 

A mindössze néhány csavar sikeres kitekerése után menten elbíztam magam.

 

 

Mire fel egyből előkerült egy biztonsági sliccezéssel készült csavar.

 

 

Ugyan vannak apró csavarhúzóim (lásd őket valamiért a csapágyak
között balra), a háromágú lyukba azonban egyik sem passzolt.

 

 

   Bár szóba került, hogy dührohamban török ki, de inkább előkaptam egy hatalmas csavarhúzót, s nem annyira én, mint inkább helyéről szegény panel tört ki. Hogy ez mennyire egy unalmas látvány... Amúgy ha más nem is, de az azért érdekesség benne, hogy mivel mindjárt háromféle csatlakozója is van, ezért ez valószínűleg egy univerzális panel.

 

 

A hiányzó két gombot nem a hatalmas csavarhúzóval pöcköltem fel,
hanem azok csak úgy egyszerűen maguktól választották a repülést.

 

 

Hogy a billentyűzet magyarul feliratozott, azt már csak a későn elolvasott segítség
gomb tudatosította. No nem mintha amúgy lett volna bármi esély a megmentésére...

 

 

Ennyi apró csavar egy barkácsoló embernek bármikor kellhet! (indokolta
meg rutinosan a szerző, hogy ezek miért nem a kukában végezték)

 

 

Aki ebben a vaslemezben nem látja a hólapátot, az nem olvasott elég Ezermestert!

 

 

   A kép "semmi" címe nemcsak arra vonatkozik, hogy itt már nincs "semmi" újrahasznosítható, hanem arra is, hogy érdekes sincs "semmi", mire fel a szintén "semmi" kis két métert megtéve, már repültek is a maradványok a kukába.

 

 

Na jó, ezek a billentyűk rugalmas feltámasztására szolgáló apró
dudorok nem egyből, de csak mert undokul szétszóródtak...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.