Csíptetős LED-es lámpa
(gyenge eresztés)

   Mivel a mai nap zsinórban szétkaptam öt apróságot, valamiért úgy gondoltam, hogy ha már ennyire belelendültem, a hirtelen támad lehetőséget mondhatni aljasul kihasználva, legyen meg a hatodik tétel is. Ez már csak azért is jó, mert így végre annyira lefogy a pincei szürke láda tartalma, hogy azt mikor legközelebb arra járok, már bátran megszámolhatom.
  
Hogy ne csak egy lehetőségem legyen, a már szépen fogyatkozó tömegből mindjárt két tárgyat is kiemeltem. Miközben a LED-es lámpa alig volt koszos, addig a konnektorba dugható piros fehér szín-összeállítású rovarriasztóról ez már egyáltalán nem volt elmondható. Mikor a fekete lámpát áttöröltem, arról nemcsak nem jött le szinte semmi kosz, de a napra áttéve, mire a rovarriasztó megtakarításával végeztem, már meg is száradt!

 

 

Ettől persze még a pultra került, de most tényleg csak egy egészen rövidke időre.

 

 

   Ennek a lámpának számomra mindjárt két lényeges tulajdonsága is van. Míg az egyik az, hogy a balra látható részénél fogva felcsíptethető, addig a másik igencsak fontos tulajdonsága a gégecső által biztosított hajlékonyság. Vagyis elképzelhető, hogy a már ki tudja mióta dédelgetett, konkrétan "csíptetős lámpa készítése" című projektemnek ez lesz az alapeleme. Mondjuk amennyi lámpám nekem ehhez a projekthez eddig összegyűlt, itt kérem bármi elképzelhető!

 

 

Akár még az is, hogy ha ezek a LED-ek nem adnak elég fényt, akkor
mégsem ebből a mai boncalanyból készül a csíptetős géplámpa.

 

 

A lámpa mellett teszi le a voksot, a szokatlanul
erősnek és masszívnak tűnő csipesze.

 

 

Az eno music név, pláne a hangjeggyel, az szerintem elég furcsa név egy lámpának.

 

 

A csipesz belső oldala gumírozott, pláne bordázott, így valószínűsíthető, hogy egy
rázkódó szerszámgépről sem fog csak úgy magától, mármint a rázkódástól leesni.

 

 

   Hogy a teleptartó fedele nincs meg, az számomra már csak azért is lényegtelen, mert a pince mélyén igen nagy valószínűséggel csak ritkán elővéve, a csíptetős lámpát biztosan nem elemekről fogom üzemeltetni, bár a konnektorhoz nem kötöttsége azért jelentene némi előnyt.

 

 

Hogy még csak az elektromos csatlakozás kiépítésével se
kelljen törődnöm, már eleve van rajta egy tápaljzat.

 

 

A kilenc LED fénye viszont annyira satnya, hogy ennyi
csak egy éjszakai
billentyűzetvilágításhoz lenne elég.

 

 

Amin persze a LED-ek által felvett mindössze ötven
milliamper okán igazán nincs mit csodálkozni.

 

 

   Ha mindent más fényforrást lekapcsolok, akkor persze lehet látni a lámpácska csekélyke fényénél, ennyi azonban egy szerszámgépre plusz helyi megvilágításnak biztosan nem elég.

 

 

A teleptartó mögött nincs semmi.

 

 

Kivéve persze ezt a miniatűr tápcsatlakozót.

 

 

Mivel egyrészt van benne hely, másrészt az elemtartó a csíptetős géplámpa
esetében szükségtelen, akár egy normális méretű tápcsatlakozó is belefér.

 

 

A LED-ek sorát burkoló dobozt négy csavar tartja össze.

 

 

Valamint mint az egy percen belül kiderült, eredetileg négy apró pöcök is.

 

 

   Melyek közül kettő azonnal letört. Én mondjuk kevésbé, ugyanis minél tovább nézem, ez a lámpa annál inkább nem felel meg távlati céljaimnak. Mondjuk a gégecsövet és a masszív csipeszt a satnya fény és a törött lámpafej ellenére is felhasználhatom.

 

 

Ennyi alkatrésszel kiváltani egy hagyományos mechanikus nyomógombot...
Aztán csak csodálkozunk, hogy milyen tempóban pusztul körülöttünk a világ.
Arról már nem is beszélve, hogy a panel sarkáról a vezeték feltépte a rézfóliát,
vagyis jelen esetben még a minőséggel is komoly probléma van.

 

 

Bár rezgett a léc, hogy nem rakom össze, hanem a lámpa feje a LED-es
fiókba kerül, csak aztán beugrott, hogy az a rekesz már rég megtelt.

 

 

A panel szélére kifutó drótokra egy darabig ugyan értetlenkedve néztem,
de aztán rájöttem, hogy azok a LED-ek valamiért le nem vágott lábai.

 

 

   A fura állagú, leginkább égettnek tűnő panelsarkot hosszasan s mélán bámulva, már nyúltam is oda a drótos fiókhoz. A hiányzó részek pótlását a lámpa amúgy a működésképtelenné válásával hálálta meg.

 

 

   Ettől persze még összeraktam, majd azon kezdtem el morfondírozni, hogy vajon van-e már a pincében a csíptetős géplámpa projektnek saját doboza, vagy ezt már megint csak álmodtam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.