Ez a két kissé összenyomorgatott alufólia darabka az előbb még az érintkezők alá volt begyűrve. A tulaj valószínűleg ezekkel akarta megjavítani az elektromos érintkezést. Mivel az alufólia nemhogy nem rugózik, de még arrafelé is vezeti az áramot, amerre nem igazán kéne, nincs rajta mit csodálkozni, hogy a valószínűleg lámpabelső végül a szemétre került.

   Úgy néz ki, hogy igen. Miközben a nyomógombot megnyomva az elektronika a kimeneti kapcsokra teljes egészében kiadja a bemeneti feszültséget (ami amúgy apukám labortápjának irányából jön), ha kikapcsolom, akkor egy kicsit átereszt.

   Hanem az a másik tény, hogy mikor a panelt a kezemmel eltakarom, akkor már 1,51 volt jut ki! Ezt a jelenséget amúgy valószínűleg a panelen található üvegtokos dióda fényérzékenysége okozza. Mindeközben a kapcsolónak, pontosabban szólva a nyomógomb által vezérelt elektronikának több állapota is van.

   Hogy a kimenetére kötött izzót (eredetileg persze LED-et) villogtatja is, azt egy ideiglenesen rákötött izzóval derítettem ki. No nem ezzel, mert ez már ki volt égve, mire fel megígértem magamnak, hogy mikor legközelebb annyira unatkozom, hogy az asztaltól már felállni sincs kedvem, akkor rámegyek és végigpróbálom az összes apró villanykörtét.

   Mikor megláttam, hogy a teleptartós doboz az újabb jövevény belehelyezésekor megtelt, egy füst alatt azt is megígértem, hogy mikor legközelebb arra járok, akkor hozok a pincéből egy dobozt, amit "teleptartók" címkével látok el, majd egyből át is töltöm bele az itt található példányok közül a már nagyon rozzantakat. Ehhez persze előbb még az összes lenti doboz feliratát végig kell olvassam, nehogy a végén kiderüljön, már eleve akad odalent egy teleptartós doboz. Ez az apró részprojekt is mikorra lesz meg...