Miközben a végre kipróbált villanyrezsó épp nagyban hűlt, bár annak pincei folyosón ottléte tulajdonképpen semmiben sem akadályozott, a gombokat szerelek rózsaszín dobozokra című projektemben például egészen biztosan nem, én inkább rámentem a 2022-es lomtalanításkor begyűjtött fadarabok elrendezésére. Mármint ha mindent le kell tudnom, amit a lomizás alkalmával beszereztem, akkor ezeket is.
   Mivel ez a részfeladat mindössze pakolásból állt, gondoltam megúszom néhány képpel, amit majd mivel nem tesz ki egy egész cikket, meg persze nincs is akkora volumenű a téma, vagy beleszúrok az egyik apró pincei elmaradásos cikkbe, vagy ha tényleg csak néhány képet lövök (ez mondjuk nem annyira szokásom), akkor egyszerűen csak benne hagyom a háttérben épp nagyban készülő rezsósban.

   Nyitásképp a könyvespolcokhoz való lapokat rendeztem át ide, konkrétan az útszóró sós pincébe, mivel nem tudtam beljebb menni, ezért közvetlenül a bejárati ajtó résébe. Ezekből akár újra polcok lesznek, akár egyszerűen csak mint faanyag fogom őket felhasználni, az ingyenes beszerzésük mindenképp megérte. Már persze csak akkor, ha egyszer tényleg hasznosulnak. A korábban a másik pincei folyosón egyszerűen csak szemetes vödörként szolgáló nagy műanyag láda (most amúgy virágföld van benne) tetején az a nagy bogáncs, az egy süni, csak felülnézetből.

   Ez pedig már a mai cikk témája, ami a puszta létével meglepett. Mármint azzal, hogy mivel mint fadarab az elsők között szereztem be, így az összes többi mögött volt, mégpedig annak ellenére, hogy ez is egy szétszedendő tárgy. No nem a puszta léte miatt (bár nekem már annyi is bőven elég), hanem mert nagyon lötyög. Már csak ebből is kiderült, hogy ezt az izét sem véletlenül dobták ki.
   Hogy eredetileg nem festőállvány volt, az ugyan valószínű, de nálam akkor is az lesz, mégpedig forgatható. Mármint az benne az okosság, hogy a rátett tárgyat ezen kerek alkalmatosság bevetésével majd anélkül fogom tudni elfordítani, hogy a már lefestett részektől festékes lennék. Erre a célra természetesen nemcsak kerek, de bármilyen más formájú alátét is megteszi, amit az adott helyen el lehet fordítani, csak ugye egy már eleve forgatható alap az azért jóval profibb megoldás.

   Bár magam is terveztem valami hasonlót elkövetni, csak ugye ebben az eszközben már eleve ott van könnyítésként, hogy két darabból áll, melyek egymáshoz képest a központi csavar körül elfordíthatók.

   Épp csak szét van hullva a forgáspont, mégpedig természetesen annyira, hogy mint forgóállvány ebben az állapotban nem használható, mert a ferdesége és a lötyögése okán még le találna róla esni az épp nagyban festegetett tárgy.

   Az alsó, vagyis a kisebbik kerek fadarabon egyértelműen látszik, hogy ahhoz a csavarral hozzá volt húzatva a hullámos vaslemez, s a fa a csavarhoz kötődött (lásd a lyukban a recéket), s ezek így hárman együtt fordultak el.

   Ez pedig már az ellenoldal, mely vaslemez közepében a csavar egyszerűen csak lötyög. Egy kissé ugyan szégyellem magam miatta, de attól még elárulom, hogy bár itt volt előttem, de most valahogy annyira a feladatra koncentráltam (Te, hogy ez nekem amúgy mennyire nem szokásom...), hogy a képen látható négy csavart elfelejtettem kitekerni.

   Konkrétan innen néz ki letörtnek, ami amúgy fizikai képtelenség. Mármint az, hogy a két anyag valaha egyetlen tárgyat alkotott. Hegesztve vagy peremezve persze lehettek, de mint azt már írtam, annyira a megoldásra koncentráltam, hogy ezt az alkatrészt elfelejtettem a másik oldaláról is megnézni.

   Miközben a megoldáson agyaltam, a vájatokból kitörölgettem a mocskot. Amennyiben a körkörös bemélyedésekben valaha csapágygolyók gördültek, akkor lehetne ezentúl is úgy.

   Amiket aztán egyből berakosgattam a belső vájatba. (amúgy préselt az anyag, nem esztergált, de ez persze mindegy) A golyók azért nem a külső pályára kerültek, mert annyi azért nem volt belőlük, hogy ott is kiadjanak egy teljes kört, pedig a kopásnyomokból úgy tűnik, mintha eredetileg ott futottak volna a golyók.

   A múltkor berágtam, hogy mikor találok egy nyelet, valamint egy az épp ki vagy betekerni szándékozott csavarfejhez passzoló BIT-et is, olyan nincs, hogy azok ketten passzoljanak, mire fel kivágtattam lovammal (piros bicikli) a kínai piacra, ahol is vettem néhány illesztőkészletet, így most simán fel tudtam dugni egy BIT-ekhez való nyélre egy csőkulcshoz való fejet. (lásd a spéci illesztőt balra lent)

   Akarom mondani, az számomra valami egészen valószínűtlen, hogy a hátralévő életemben annyit fessek, hogy az a golyósor ott belül akár csak egy kicsit is megkopjon. Be ugyan nem zsíroztam őket, ez azonban ezen a helyszínen egy kifejezett előnyt jelent. Mármint ha lenne a golyókon zsír, akkor az megkötné a rászálló port, majd sárrá összeállva akadályozná a helyes működést. Márpedig porból egy fáspincében mindig akad. Remélem alkalomból is lesz elég, hogy ezt az amúgy nem igazán apró kelléket használhassam, alaposan összefestékezhessem.