Miközben az eredeti tervem az volt, hogy majd hozok egy nem lánggal égő, hanem elemes mécsest a temetőből, természetesen nem lelopva valaki sírjáról, hanem majd a szemetes mellől felvéve, ahová azután kerül, miután kimerült benne a LED-et tápláló elem, míg ott félredobva sosem találtam (ezekben az ínséges időkben elképzelhetőnek tartom, hogy kerül beléjük új elem, aztán újra eladják őket), addig a hétvégi piacon kaptam a kínai bigyóárusnál (mármint nem az árus kínai, hanem az áruja) mindössze ötven forintért.
   Bár ez titok, attól még elárulom, hogy az asztal pultján elhelyezett munkalapon látható többi szétszedtem alany még az apró villanymécsesnél is olcsóbb volt! Miközben a motorvezérlőt hazafelé jöttömben találtam (megjegyzem az autóval együtt, csak azt a távolság (ötven méter) miatt nem hoztam el), addig a napelemes lámpást a ház előtti párkányról hoztam el. A Szaga szkópot és a TR-1667-B jelű multimétert pedig kiváló barátomtól kaptam, kifejezetten azért, nehogy esélyük legyen a bemutatnivaló lomjaimnak az elfogyásra, amire amúgy - ha ilyen ütemben gyűjtögetem őket - részemről nem sok esélyt látok. Épp mint ahogy arra sem, hogy a lakás jelenlegi állapotát nézve egyből rámehessek a mécsesre.

   Itt van mindjárt ez a cetli, amit majd a pincébe kell visszavinnem, nehogy még elfelejtsem rá felírni szombatonként a villanyóraállásokat, mely méréssorozatot azért terveztem be, hogy lássam, mennyivel lesz kevesebb a fogyasztás, ha az összes lépcsőházi körtét kicserélem energiatakarékosra. Az ecset pedig épp mint ahogy a mécses, a kínai árustól van, s azért vettem (mindig veszek, mikor sok kicsi van olcsóért), hogy festés után ne kelljen őket elmosogatnom.

   Miután a pincéből visszatértem, a párom menten elém tett néhány kupakot, mondván ugyan lyukasszam már ki őket. Amúgy egy az erkélyre kicsavarozott tálka lesz belőle (mármint csak az egyik lesz felszerelve), mint madáretető.

   A jövő évi naptárt és a művirágot is a piacon vettem, ezekkel azonban nincs semmi dolgom. Mármint miközben az év vége még két hónapnyi messzeségben ködlik, addig a művirágot majd anyám rendezi be az asztali tartóba.

   A madármag (szotyola) és a két zömök csavarhúzók sorsát viszont nekem kell rendeznem. Míg a napraforgó a madáretetőbe, a többlet pedig egy a sarokban őrizgetett hatalmas nápolyis vödörbe való, addig a a csavarhúzókat direkt a bicikli szerszámtáskájába vettem, mégpedig egyértelműen azért, hogy legyen útközben mivel szerelnem. Mármint nem a biciklit, hanem mondjuk le egy bútorgombot, vagy kereket, mikor meglátom őket az út szélén széthajigált bútorokon árválkodni.

   Mivel nemcsak kicsi paprika termett, de még szépen szedhettem nagyobbakat is, ha már egyszer nekiálltam a rendezkedésnek, megtoldottam velük a paprikafüzért, hogy ez a feladat se holnapra maradjon. Az persze, hogy a szétszedések útjából estére, vagy legalább holnap délelőttre minden akadályt elhárítsak, az egy mondhatni teljesen reménytelen vállalkozás volt.

   Miközben komolyan reménykedtem benne, hogy sikerült kilábalnom a már ki tudja hányadszorra összeszedett, szerencsére csak viszonylag enyhe tüneteket produkáló covid fertőzésből, az tegnap estefelé újra visszatért. Nem éreztem rendesen a szagokat és az ízeket, miközben az arcom jobb felét mintha folyamatosan fújta volna a szél, így az akár egyetlen nap alatt is könnyedén letudható szétszedésekből végül persze semmi sem lett. A nyugodtan fekvés viszont olyan jól ment, hogy közben megnéztem egy csomó filmet, ami persze amúgy szintén időszerű volt. Miközben betegeskedtem (na jó, akkor inkább csak nyűgös voltam), az összekészített csinos pakkhoz szerencsére semmi sem érkezett, csak egy tábla kávés csoki, ami remélem felébreszt. Te, hogy végül ez is mennyire nem így lett...

   Ha aznap mást nem is, de legalább ezt az egy szem képet sikerült elkészítenem. Mit ne mondjak, világít a mécses rendesen! Mármint az a fényes paca az. Ellenben nem lobog a fénye, pedig mintha a temetőben olyat láttam volna. Ez persze a LED újrahasznosíthatóságát illetően pozitív fejlemény. Mármint korábban valamiért azt gondoltam, hogy a LED fényét nem egy különálló elektronika változtatja, hanem már eleve a LED típusa olyan, hogy lobog a fénye.

   Ez az előbb még egy annyira kókadt virágcsokor volt, hogy a leginkább ráillő jelző a "szánalmas" volt. Azt az állapotot persze elfelejtettem megörökíteni... Miután kapott maga alá a vázába némi cukros vizet, meglepő módon magához tért.

   Azon viszont - mivel a lakásból még az orromat sem dugtam ki - nem lepődtem meg, hogy a korábban mutatott csavarhúzók még mindig az előszobában hevertek. Azon viszont már igen, hogy az enyhe covid tünetek elmúltával micsoda lendület tört belőlem elő. Mármint amit csak az utóbbi napokban elhanyagoltam, azokra a tételekre mind rámozdultam, aminek a nap végére négy befejezett szétszedés, plusz egy szintén egésszé kerekedett farigcsálós cikk lett a vége. Mindezt úgy, hogy az ablaküveg pótlása a kertben történt, miközben a benzinlámpát a pince mélyén kaptam szét, majd szereltem is össze, természetesen közbeiktatva némi csinosító drótkefézést. Arról persze csak álmodom, hogy holnap is így lesz, s természetesen nem is lett így, de legalább a képeket mind megszerkesztettem.

   Az apró fekete gomb az elemtartó felől érkező érintkező lemezt egyszerűen csak nekinyomja a LED egyik lábának, miközben a LED másik lába a teleptartó másik érintkezője.

   Mármint bár láttam már ilyet, attól még kivettem a helyéről a LED-et. Amennyiben a helyére valami okból fordítva sikerülne visszatennem, akkor sincs semmi baj, ugyanis a helyükön az apró elemek is megfordíthatók.

   Mivel nem volt szívem a LED miatt elpusztítani (mármint ilyen nagy fényerejű sárga LED-ből egy műszer skálalemezének megvilágításához valószínűleg majd több is kell), ezért úgy döntöttem, hogy alkalomadtán kiviszem a temetőbe az öregemnek, ha már egyszer arra találták ki.

   Úgy két hónap telhetett el, mikor is találtam útközben egy hatalmas szatyorra való műanyag játékot, melyek közül részemről csak három tételt tartottam meg, a többi kikerült a lépcsőházunkban található kincstovábbadós asztalra, ahonnan két nap múlva az egész csomag eltűnt. Az egyik tétel egy kék színű nyomkodós lámpa volt, a másik egy balerina kulcstartó, míg a harmadik a jegesmedve mögött látható, az előbb mutatottra erősen hajazó mécses.

   Ellenben hátulról nézve már igen, mégpedig az, hogy ebben az elektronikus mécsesben nincs semmi plusz elektronika. Vagyis a kínai pajtások képesek olyan LED-et készíteni, már úgy értem, hogy pusztán egy mécses kedvéért, aminek csak úgy egyszerűen magától lobog a fénye, ami azért nem semmi hozzáállás. Mondjuk ha abba belegondolok, hogy egy a LED fényét változtató elektronika mennyi alkatrészből jön ki, akkor nem csoda, hogy a gyártó ezt az áramköri részletet inkább integrálta.