Franciakulcs
(rozzant példány)
|
A
mai nap délutánján a listáról úgy választottam ki szétszedésre a franciakulcsot,
hogy erről korábban még csak szó sem volt! Akkor persze igen, mikor ezt a listát
írtam, de ma alapvetően csak az utcát felsöpörni jöttem le, aztán - kiváló
tervem szerint - már mentem is
volna vissza aludni. Ez miért nincs így minden nap... Mármint az, hogy nem
tervezek be semmit, aztán mégiscsak csinálok
valamit. |
Természetesen nem a szép fényes, konkrétan
vadonatúj
szerszámot fogom szétszedni, hanem a lelakottat.
Én ezt a változatot franciakulcsnak hívom.
|
Ezt a másik fajtát viszont már angolkulcsnak. Ez persze lényegtelen hiszen mindketten állítható villáskulcsok. Apró érdekesség (valahol olvastam), hogy míg az angolok franciakulcsnak hívják, addig a franciák angolkulcsnak, míg mások egy másik feltaláló okán svédnek. |
Mint az a perem roncsoltságából sejthető, ez a kulcs egyszer már ki lett nyitva.
Íme az eredeti, a még új szerszámon látható állapot.
A pofák mozgatott része a nyélből -
természetesen megfelelő
mennyiségű tekerés hatására - egyszerűen kivehető.
Ezt a részt viszont már összetartja a perem.
Mármint a jobbra látható cső
balra eső végét egyszerűen csak ráperemezték a balra álló pofa csövére.
Bár úgy sejtettem, hogy ez egy bonyolult
művelet lesz, a két
anyag kétfelé vételét végül 10 kalapácsütésből megúsztam.
A másik cső (konkrétan az, amit a szerszám
állításakor tekerni kell) ehhez a vállhoz
képest tart ellent. Már persze csak akkor, mikor a vége még rá van peremezve.
A mozgó pofa rúdján található menethez tartozó anya a forgatható nyélben van.
Mivel egy ilyen szerszám nem romlik el, el nem
tudom képzelni, hogy
mégis miért szedhették szét! Ha csak teljesen be nem rozsdásodott...
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.