Bár a pince ajtajára tűzött listán az ipari villanymotor az utolsó tétel, s egy kicsit még rezgett is léc, ma akkor sem az a téma következik, hanem alapvetően a bugylibicska elkészítése, csakhogy ahhoz kell egy darabka cső, melynek megszépítéséhez azt ugye az esztergában meg is kell tudni forgatni, ahhoz meg kellene egy kúp. Na ennek a kúpnak az elkészítéséről fog szólni ez a mai cikk.

   Csak előbb még átmentem a lomos pincébe, hátha ott megtalálom azt a régi favágókést, melynek maradvány pengéjére a bugylibicska építését terveztem alapozni. Bár a keresett penge nem került elő, találtam helyette két másikat.

   A táblázatom szerint a sok kerek lyukat tartalmazó vonalzót úgy egy éve vettem a piacon, konkrétan az ötvenivel nénitől, s ha emlékezetem nem csal, még csak most használom először. Rajzoltam vele egy kört, amit aztán körbecsapkodtam egy a kisbaltával püfölt késsel, hogy az esztergának ne kelljen olyan sokat dolgoznia.

   Miközben balra a fafaragás eredményét, jobbra a kiborított 10 pluszos csavaros doboz tartalmát látjuk, mely tömegből egy a kúp meghajtására alkalmas tengelyt tervezek előtúrni.

   Nem, ez kérlek nem a kamera torzítása! Mármint a csavarnak fúrt lyuk első nekifutásra valóban annyira ferdére sikerült, mint ahogy az a képen látszik. Mivel az anyag fa, valamint a csavar feladata mindössze annyi, hogy a 10-es tengely a fában ne tudjon elforogni, simán újrafúrtam a lyukat egyenesre.

   Ahhoz képest, hogy az átmenőfurat a fában biztosan nem lett ferde, hiszen egy 8-as fúró a puha anyagban képtelenség, hogy elkacsázott volna, ez a kombináció annyira ütött, hogy kénytelen voltam lehúzni a gépről a forgócsúcsot, majd az anyag végében található lyukat egy vékony esztergakéssel újraformázni, immáron központosra.