Nyitásképp az ismeretlen célú elektronikát hoztam fel, mondván ezt még aznap szétszedem. Hogy szétszedtem-e? Nos nem, mely tény csúfos árnyékot vet arra a pusztán magamnak tett ígéretemre, hogy amiket összevásároltam, azt a következő hétvégi piacig majd mind jól szét is szedem. Ez persze lehet, hogy végül igaz lesz, de valószínűleg csak azon az áron, hogy a következő hétvégi alkalmat kihagyom, így adva magamnak a feladatra két teljes hetet.
   A kép amúgy azért kapta a "vajon hol van" nevet, mert néhány nap elteltével meg mertem volna rá esküdni, hogy a babaőrt is felhoztam, az azonban nemhogy itt, de a lakásban sehol másutt sem volt megtalálható.

   Amit aztán a partvissal együtt azonnal kitettem az előtérbe, mielőtt ezek ketten még újra idelent felejtődnének. Mármint a mai napon egyszer már jártam lent, azonban a takarítószer felvitele akkor valahogy elmaradt.

   Olyan szép lett volna, ha ezt a két bigyót ültő helyemben szétszedem, miközben akkora szégyen, hogy aznap estére csak annyit értem el, hogy legalább bekerültek az átlátszó dobozba, hogy inkább hagyjuk is, mert csak felbosszantom magam.

   Mikor ezt az angyalka formájú furcsaságot a piacon megláttam, a gyékényről felvettem, majd hosszasan nézegettem, az eladó egy idő után ráunt, hogy egy szót sem szólok, s rám ordított: Ne nézegesd már B+, hanem adjad ide érte a százast. Én meg ugye - könnyen befolyásolható lévén - már nyúltam is a zsebembe az érméért.
   Bár már a megvásárlásakor is láttam, hogy mi ez, s a másik fele nélkül sajnos használhatatlan, az pedig ugye nem volt mellette, attól még a 100 forintos ár megtette hatását. Ha másra nem is, de arra biztosan jó lesz, hogy a múltkori adóegység után a vevőt is bemutathassam, illetve már eleve magam is belenézhessek. A két egység persze biztosan nem kompatibilis.
   Aztán ott van még megvásárlási oknak az is, hogy ebben a szerkezetben egy rádióvevő van, amit át lehet alakítani más hullámhosszra, így ha nem leszek lusta felderíteni a kapcsolástechnikáját, akkor idővel akár be is kerülhet a rádióépítős oldalam valamelyik cikkébe. Már ha egyszer tényleg lesznek ott cikkek...

   A "tic" a kereső szerint tikk, vagyis Tourette-szindróma. Hogy ez a gomb nem azt kapcsolja ki-be, hogy a gyerek tikkel-e, az biztos. Az időközben előtúrt leírás szerint a gomb a mozgásérzékelőt kapcsolja ki-be. Ha a kiságyba tett érzékelő 15 másodpercig nem érzékel mozgást, akkor a babaegység kattan egyet.

   Kínában készült, de amúgy kanadai fejlesztés. Egy apró érdekesség, hogy míg a fotón nagyszerűen látszanak, addig a betűkből szabad szemmel alig láttam valamit. Mármint nekem valamiért nem barátom ez a szinte csak kitapogatható felirat.

   Mivel a teleptartó érintkezőin kaparás, vagyis a kontaktust megjavító nyomok láthatók, az eset valószínűleg úgy történt (mármint az érintkezők elrohadása), hogy miután az első gyerekhez már nem kellett, a bébiőr a szekrény mélyén végezte, s mikor a második lurkó érkezésekor elővették, addigra már rég belerohadt az elem, aztán volt nagy csodálkozás, hogy mikor eltették, akkor még működött.

   A teleptartó fedele olyan furcsán, egy kissé nehezen jön le, hogy a feszítése közben féltem, hogy a végén még eltörik. No nem mintha ez egy 100 forintos akármi esetében számítana. A bolti ára amúgy 25.000

   A panelt hosszasan nézegetve, fel sem ismertem rajta azt a részletet, ami a rádió lehet, mire fel nekiálltam és újra átböngésztem a leírást, ami alapján kiderült, hogy természetesen már megint én vagyok a hülye. Mármint ez nem egy rádiós átvitelű készülék, nem hiányzik a készlet másik fele (amúgy persze de, csak az érzékelő), hanem ezt csak úgy egyszerűen oda kell tenni egy méterre a gyerek mellé, s az elektronika onnan figyeli a kölök légzését.
   Mikor a pultról egy próba erejéig a készüléket másnap (mikor ezeket a sorokat róttam) újra levettem, tettem bele elemet, majd rácsodálkoztam a csipogásra, újra átnéztem a használati utasítást, ami alapján rájöttem (le volt benne írva), hogy ez a készülék a babát a kiságy matraca alatt elhelyezett érzékelővel figyeli, az meg ugye ugyanúgy nincs meg, mint az általam elképzelt rádiós eszköz másik fele.
   Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, újra elővettem a légzésfigyelőt, túrtam hozzá a polcról egy alkalmasnak tűnő mikrofont, tettem bele elemet (mármint az AKAI electret mikrofonba), majd csatlakoztattam a bébiőrhöz, de pont mint az előbb, idővel folyamatos csipogást kaptam eredményül. Ez persze valószínűleg azért volt, mert a mikrofon jele nem felelt meg a légzésfigyelő elvárásainak.

   Egy darabig ugyan hezitáltam, de végül úgy döntöttem, hogy összerakom és megőrzöm egyben, ami a lomos pincében uralkodó zsúfoltság tekintetében egyáltalán nem volt helyes döntésnek minősíthető.

   Hogy a készülék nagyon is használatban volt, azt mi sem mutatja jobban, mint a teleptartó fedelét rögzítő apró csavar hornyainak kopottsága. Az pedig, hogy a már semmire sem jó készüléket a helyhiány ellenére eltettem, az erősen kifogásolható elmeállapotomat mutatja meg.