Pioneer CT3A
(bontásra vettem)

	Asztalomon rengeteg lom, Legnagyobbat előhúzom. Sok magnótól be sem férek, Reszketnek mind szegények. Valaha volt kincsek ezek, Manapság meg szeméthegyek...
	Ez volt a legnagyobb, ezt húztam elő. Ez egy Pioneer CT3-as. Nem volt jó híre! Ezen magnók nagy része először szervizbe, majd javíthatatlanság okán bizományiba került. Volt egy kis elektromos lomos bolt a Landler Jenő utca végében. Tornyokban állt ott a CT3-as! Egyet megnéztem belülről, és láttam, hogy tulajdonképpen kis átalakítással helyre lehet hozni.
	Végül nem vettem meg, pedig olcsó volt. Mindössze két vagy háromezer forintot kértek darabjáért. Szerintem ennek a magnónak buta az arca, egyszerűen tele van nekem nem tetsző részletekkel.
	Mondjuk a szintszabályozó gomb az szép, de ezt nehéz elrontani! Persze majd erre is mutatok példát, ha odaérünk a lengyel deck-hez.
	Szokásos csatlakozók.
	Például ez az ami nem tetszik! A kazettaajtó olyan mint egy lőrés. Lehet, hogy a hozzávaló komponensekkel együtt jól mutatott, de szerintem így magában nem áll meg!
	A vezérlőgombjai értelmetlenül aprók. A képre kattintva jól látszik, hogy a magnónak ezt a részét bántották. Randa törések vannak itt kérem! Ennek az az oka, hogy a gombok letörtek, aztán jött a csapkodás, majd az újabb törés...
	A magnó közepe. Nem szép az előlap elrendezése, legalábbis nekem nem tetszik. Az még csak hagyján, hogy nem mutatós műszer van benne, de valahogy összevissza vannak a gombjai.
	A számlálóba nem kötök bele.
	Viszont mit keres a gép kellős közepén, mondhatni főhelyen, bekeretezve, a "Rec Mute" gomb? Amíg nyomjuk, addig nincs felvétel, vagyis csend lesz a kazettán. Részemről soha semmire sem használtam ezt a funkciót. Sok magnómon volt, még több magnómon meg nem. Szerintem szükségtelen egy gomb.
	A bekapcsoló gomb ez a vékony fekete él a piros vonalkával. Szinte el van dugva! Miért? Félhomályban mindent meg fogunk rajta találni, csak ezt a gombot nem!
	A kazettaajtó nyitógombja akkora mint a power gomb, és ugyanolyan hülye helyen, vagyis a készülék közepén van.
	Buta kijelző. Mindössze hat darab LED-ből rakja össze a fénycsíkot. Persze ez nem igaz, hiszen az alsó LED-ek folyton világítanak, akkor már csak öt LED. Mindez a gyönyörű műszerek helyett! Arról nem is beszélve, hogy a felvételi szint beállítása mennyire lesz pontos, ha ekkorka a "műszer" felbontása.
	A kazettaajtón benézve semmi különös sem látszik. Kicsit talán "műanyagos" a kivitel, de hát ez belül van, a kazettaajtó meg nem átlátszó...
	A kombinált fej, és a gumigörgő. A fejen látszik egy kis kopás, de nem a hangcsíkoknál. A görgő meg kicsit hordó formára van kopva.
	Büszke matrica.
	Vadász Ákos kedves olvasóm megfejtése: A belgiumi Staar cég licensze alapján gyártva.
	Figyelem! Veszélyes feszültség a dobozban. (ez így legalább értelmes)
	Szokásos RCA csatlakozók. Sok külföldről behozott gépen csak ilyen csatlakozási lehetőség volt. Általában sem a kimenettel, sem a bemenettel nem volt semmi baj. Simán össze lehetett drótozni a magnót az RCA lábainál fogva egy DIN tucheles géppel. A vonalkimenet szintje elég volt az átlagos erősítőknek. A bemenettel néha voltak gondok, ha a forrásnak túl nagy volt a belső ellenállása, de kevesen dugták rá csöves rádióra a kazettás magnójukat...
	Ha mégis, akkor ezen a gépen van hozzá DIN tuchel. Mondjuk a kapcsolási rajzon nyomát sem láttam hová van bekötve...
	A gép fedele. Gondoltam építek alá valamit. Persze -mint az lenni szokott- csak gondoltam...
	A magnó belseje. Rendezettnek tűnik.
	Ez a hálózati trafó. Van rajta egy külön árnyékoló lemezréteg is, hogy kisebb legyen a szórt mágneses tere. Mondjuk ez nem is árt, mert éppen ott van a magnó kombináltfeje mögött, ami ugye alapvetően egy mágneses érzékelő.
	Szokásos életveszélyes részlet. Szerintem csak arra jó (az emberölésen kívül), hogy egyből rá tudunk mérni a 230-ra, hogy be jön e a dobozba. Hálózati kábel szakadás egy magnónál? Szerintem nem egy tipikus hiba...
	A mechanika felülnézetben. Nem látszik annyira bóvlinak, mint ahogy a híre kelti. Persze elég ha néhány helyen gyengébb anyagból van, és akkor menthetetlenül szét fog esni. Ha jól értettem az alap hibajelenséget, hiába nyomtuk meg a gombot, a mechanika valamiért nem reagálta le az utasítást. Megteheti, hiszen "soft touch" vagyis nem közvetlenül, hanem mechanikus rásegítéssel működik a vezérlés. Na most ha nem működik a mechanikus rásegítés, akkor nyomkodhatjuk a gombot napestig. Persze ilyenkor az ember rácsap arra a kurva gombra, majd mindjárt mutatom az eredményt.
	A számláló szíja. Az ember összeszereléskor hajlamos kihagyni a szíjat, ha meg már bent van a mechanika, akkor nem lehet feltenni a helyére. Tudom, tapasztalat...
	A lejátszás / felvétel váltókapcsolója. Előtérben egy lehúzható kábelcsatlakozó. Ezeket a csatlakozókat azért szokás beépíteni, hogy forrasztás nélkül szét lehessen szedni a gépet, de ez a legritkább esetben sikerül, szinte mindig forrasztgatni kell...
	A bemeneti szintszabályozó potméter. Jó kis drótgubanc van a panel előtt összefogva. De valamit láttam az előbb ebben a képben. Meg van! A potméterhez menő kábelek nem árnyékoltak!
	A tápegység. A rajzot elnézve talán kissé bonyolultabb a szokásosnál. A jobbra látható kapcsoló a hálózati kapcsoló. Jelen esetben valóban a hálózati feszültséget kapcsolja. Szerintem nem való a 230 voltos drót ide a panel szélére, de hát ez van.
	A Tuchel, azaz a DIN csatlakozó és, az ő átkapcsolójának panelje.
	Az RCA csatlakozók meg csak úgy bele vannak ültetve a panelbe. Jól látszik, hogy a fenti kép panelja egy utólagos kiegészítés. Van a képen egy gyönyörű részlet is! A tápegység szűrőkondenzátoraira hőszigetelő burkolat van húzva, ne ölje meg őket a meleg. Ez annyira de annyira meghatott, teljesen elérzékenyültem...
	A Dolby, az MPX filter, és a szalagválasztó kapcsolók. Az Mpx filter azért kell, hogy kiszűrje a hasznos jelből a sztereó rádiók 19 kHz-es pilot jelét, ez ugyanis megbolondítja a Dolby áramkör működését. Persze a rádiókban eleve van ilyen szűrő, de biztos ami biztos. Szép dolog, hogy itt külön kapcsolható! Általában úgy szokták, hogy ha bekapcsoljuk a Dolby-t, akkor bekapcsolódik a szűrő is, így persze lemezfelvételnél feleslegesen vágja a magasabb hangokat.
	A villanymotor. Azért jó, ha belül van a vasdobozon a szabályozó elektronika, mert így a motor és a panel közötti drót is a dobozkán belül van. Ha kívül van, akkor mintha antenna lenne, sugározza szerteszét a kommutátor szaggatta egyenáram által keltett zavarokat.
	A magnó alulnézetben. Kedves ötlet a konstruktőrtől, hogy egy lemezt leszedve hozzá lehet férni alulról a panel jó részéhez. Balra az a kerek benyomódás a sok lyukkal, a hálózati trafó rögzítését szolgálja. Ügyes! Bárhol van a trafó két furata, ide stimmelni fog!
	Egy láb...
	És egy másik, ami a magnó előlapjából lett kialakítva.
	A magnó előlapjának közepéről le lehet pattintani a sötétebb részt.
	Így e!
	A potméter helye üresen tátong. Lelkem e tettemért tüzesen lázong! Rombolni, pusztítni, tenni csak a rosszat? Alkotó embernek nincs is ennél rosszabb!
	A kazettaajtó kivető gomb kivetette magát. No nem velem, csak úgy önmagától ugrott ki!
	Olyan hülyén néz ki ezzel a vékony réssel, mint valami kémlelő nyílás egy cellaajtón. Vagy egy lőrés. Vagy egy résnyire összehúzott szem. Szóval nekem nem tetszik!
	Ha leveszem, akkor meg még rondább!
	Csúnya LED-ek, fúj!
	Számláló.
	Most mutatok nektek valami újat, Nem középsőt, csak mutató ujjat.
	Kicsit homályos lett a kép, ahogyan e magnó emléke is elhomályosodik...
	Kikaptam a mechanikát a helyéről. Mikor ilyen panelt látok, mindig az jut eszembe, hogy felújítok, átalakítok vele egy orsós magnót. Tulajdonképpen csak össze kell kábelezni a fejekkel, meg a korrekciót kell beállítani a gyorsabb szalaghoz, meg meg meg...
	A jack csatlakozók. Jópofa, hogy átlátszó a tetejük.
	Talán kiveszem a tuchelt, mielőtt kidobom...
	Azt hiszem ezt -így ahogy van- eltettem. Bár egészen valószínűtlen, hogy felhasználom valaha valamire, de ha mégis kell, hát van. Van bizony! Kacatokkal teli minden!
	Kis kapcsolós panel...
	Eltettem a trafót a trafógyűjteményembe. Ez  magyarul annyit tesz, hogy soha a büdös életben nem fogok többé CT3-as magnóval találkozni, nem hogy szükségem lenne egy bele való hálózati trafóra!
	Átok gombsor. Egyrészt konstrukcióhibás, mert pont ott gyenge, ahol erősnek kellene lennie. Másrészt eleve gyenge anyagból vannak a gombok. Harmadsorban pedig nem középen van a lábuk. Vagyis ha a közepén nyomjuk a gombot, akkor mivel a gomb nem a közepén adja tovább a nyomást, ezért eleve feszül.
	Márpedig ha feszül, akkor el is fog törni! Mint a képen látható el is van törve. A letörött részt hiába ragasztjuk vissza, úgy sem fog tartani, mert egyszerűen szar anyagból van! Egy dolgot lehetne tenni, kicserélni az összes gombot tömörre.
	Ez is el van törve. Először vissza lett ragasztva a letört rész, majd pluszban még oda is lett celluxozva. Nem egy tartós megoldás! Ráadásul mindez semmit sem segít az alap problémán, mégpedig azon, hogy a mechanika nem akarja megtenni amit a gombokkal akarunk tőle!
	A fejek környezete.
	Nem látszik különösebben bóvlinak, pedig az. Csabai Dániel is lehúzta ezt a magnót az 1984-es Magnósok Évkönyve 217. oldalán. Inkább csak másodkészüléknek ajánlja.
	A kazettaajtó lassítója. Nem szedtem szét, pedig akár érdekes is lehet a belseje.
	Nem bontom szét jobban a mechanikát, mert valaki elkérte. Legalább nem a kukában végzi.
	A szokásos "Full Auto Stop", és némi szíjhiány...
	Ez a sok kis hülye fogaskerék, tényleg egy rémálom!
	Hogy ne álmodjak rosszat, hát beszórom a maradványokat egy zacskóba, és átadom őket a szemetes kukának. Egyes nézetek szerint a sok működésképtelen lomnak negatív kisugárzása van. Ha ez igaz, akkor csoda hogy még élek!
	Ezeket elteszem.
	A trafó a pincébe kerül, a doboz meg postára, Emlékezzünk jó szívvel, Pionerék CT-3-asára. Mert szíve ha nincs is, de előlapja arany, Ő volt ma szegény, a szétszedtem alany.