Gondoltam ha legalább egyvalamit elveszek az asztal pultjáról, attól akár be is indulhat a nap. Mármint annyira, hogy estére minden elfogyjon róla, kivéve persze a háttérül szolgáló műszerzsinóros projektet. Ez annyira szép terv volt, és persze annyira nem jött össze, hogy azon már meg sem lepődtem. Azon viszont egy kicsit igen, hogy az öt tétel közül estére csak a lámpának nézett lézer, meg a piros akkuk maradtak itt. Mivel ezekhez valamiért nem volt kedvem, illetve az akkukat féltem kibontani, annak meg az lett a vége, hogy hoztam hozzájuk a pincéből egy újabb adag apróságot, amiket persze már csak másnapra terveztem be legyűrni. No de lássuk már azt a fura kapcsolót!

   Mármint ezt, ami a mifelénk megszokott típusokhoz képest egészen másféle felépítésű. Már eleve ott van ugye az, hogy a kapcsoló gombját nem nyomni, hanem forgatni kell. (no nem mintha nálunk nem lett volna régebben ilyesféle kapcsoló) Aztán ott van még a mifelénk valóban szokatlan megoldású, üvegből készült előlap is.

   A kapcsoló forgatógombját tekerve, az kapcsolni ugyan kapcsol, csakhogy közben minden mindenhez képest lóg. Mármint a gomb a tengelyén, a tengely az előlaphoz képest, és még a porcelán is a fémvázhoz képest. Egy leszerelt, szétesett, eltörött, ki tudja mióta a sufniban hányódó kapcsoló esetében ilyesmi apróságokon persze nem kell fennakadni, mint ahogy nem is tettem, épp csak megállapítottam a tényeket. A kapcsoló rögzítése amúgy a mifelénk is szokásos körmös. Mármint két köröm lóg ki belőle oldalra, s azok rögzítik a falba vakolt kötődobozban.

   Az persze lehet, hogy ez a csodaszép, pláne műszakilag kifogásolhatatlan rugós megoldás a mifelénk szokásban volt befőttes gumis összehúzatásnak csak egy túlgondolt verziója, de ettől eltekintve nekem nagyon is tetszik!

   Amennyiben úgy döntök, hogy nem a kukában végzi, majd keresek hozzá két csavart. Mármint a porcelán rész azért lötyög a fémen, mert egyáltalán nincs hozzácsavarozva.

   Az 5365-re, mindenféle kapcsolókra utaló szavakkal körbevéve rákeresve, a google a kapcsolóval kapcsolatban nem adott releváns találatot. Ahogy azt már csak mondani szoktam, talán majd most!
   Ez a kép amúgy nem erről szól, hanem arról, hogy a kapcsoló lehetne akár négylábú is. Ilyenkor hol az egyik, hol a másik két átlós lábat kapcsolná össze. Persze ha a felül látható íves mélyedésbe be lenne rakva az áthidaló, akkor egy lábat kapcsolna hol ide, hol meg oda.

   Mivel ez egy villanykapcsoló, ami nagy áramot és feszültséget kapcsol, ezért nem lehet az érintkezőit csak úgy egyszerűen csúsztatni egymáson, mert akkor ugye ívet húz, így kellett bele egy a kapcsolás sebességét meggyorsító, konkrétan hirtelenné tévő műszaki megoldás.

   Ami szerintem egy ebbe a tengely körüli fura alakú mélyedésbe beszerelt rugó volt, ami mára eltörött. A rendszer (természetesen pusztán feltételezésem szerint) úgy működött, hogy a gomb tekerésekor a rugó elkezdett feszülni, majd mikor már nem bírta tovább, akkor a barna színű forgó részt hirtelen fordította el 90 fokkal.

   Bár meg akartam mutatni, illetve magam is kíváncsi voltam az idők folyamán szerintem eltörött rugóra, csakhogy ez a rettenetesen erős vaslemezből készült rögzítőelem nem hagyta magát innen levenni, nekem pedig valahogy nem volt kedvem a további erőltetése közben komolyabb sérüléseket szerezni. Már úgy értem a komolyabbakat, hogy a markolászása közben a kapcsoló hagyott a tenyeremen némi nyomot. A satuba meg ugye mégsem foghattam be, hiszen porcelánból van, s az egyik széle már így is letörött.

   Bár lehetett volna akár úgy is, hogy a kapcsolót a satuban mégiscsak ketté, vagy még annál is több darabra töröm, végül mégis az összeszerelése mellett döntöttem, amihez menten nekiálltam előtúrni két, a szokásosnál kisebb fejátmérőjű csavart.

   Mikor a két kiválasztott csavar közül az amúgy látványosan meglévő menetbe egyiket sem tudtam betekerni, kezdett a dolog egy kissé gyanús lenni. Mint az kiderült, a kapcsoló csavarjai nem metrikus, hanem Whitworth menetűek. Mivel olyan rendszerű hármas csavarom nincs, átfúrtam a lyukak meneteit M3-asra.

   Miután az előbb még biztosan a helyén lévő gombot a kapcsoló tengelyére nem tudtam visszaszerelni, mérgemben a gombot rögzítő csavar menetét is átfúrtam metrikusra.

   Mire fel menten kiderült, hogy nem a megfelelő csavarral próbálkoztam. Egy a témához kapcsolódó apró érdekesség, hogy a Whitworth menet helyére fúrt metrikusba onnantól kezdve mindkét rendszerű csavar betekerhetőnek bizonyult, épp csak a bal oldali túlméretes feje nem fért bele a porcelánból készült, ezért törékeny forgatógombba. Ezért is nem mertem a dolgot az előbb erőltetni.

   A kapcsolót az előszobába kitéve, hirtelen eszembe jutott, hogy mit hagytam ki. Konkrétan azt az érdekes, akarom mondani lényeges részletet, hogy az üveg előlap valószínűleg (amúgy szinte biztosan) azt a célt szolgálja, hogy mögé lehessen tenni egy feliratozott papírt, amire rá lehet írni, hogy az adott kapcsoló mégis mi a csudát kapcsol. Miután abba belegondoltam, hogy erre a funkcióra nekem már csak azért sincs szükségem, mert ugye sötétben a felirat nem látszik, már húztam is vissza a hallba a többi aprósághoz.