Az asztal pultjára halmozott apróságokat bámulva, már percek óta azt a kérdést feszegettem (megjegyzem maga a hardver helyett), hogy tényleg szét fogom szedni azt a teljesen újnak tűnő relét, vagy inkább bevágom a "230" feliratú dobozomba, majd úgy, de tényleg úgy elfelejtkezek róla, hogy többé tán eszembe sem jut!

   Mivel nem tartom valószínűnek, hogy a hátralévő életemben ezt bármibe beépíteném, valamint direkt ezért hoztam (mármint lomiztam), így miért ne szedném szét? Ráadásul ha így egyben hagyom, csak a helyet fogja foglalni valamelyik dobozom vagy fiókom mélyén.

   Ahhoz képest, hogy Omron, vagyis márkás, pláne vadonat újnak tűnik, ahonnan hoztam, ott egy egész csomó volt belőle szétdobálva. A relé árának az interneten utánanézve, 5.000 forint körüli összegeket láttam. Ehhez képest a lomisok az egész kupacból csak a vasakat gyűjtötték ki. Azt mondjuk lehet, hogy könnyebb eladni, mint egy ilyen bizonytalan eredetű relét.

   Mivel ha letépném róla az átlátszó ruháját, ennél akkor sem látszana belőle több, menten úgy döntöttem, hogy a szétszedés nem magáról a reléről, mint inkább csak annak a foglalatáról fog szólni.

   Mármint erről, amiből ha óvatlanul (vagy akár direkt) kiszórom az érintkezőket, azokkal a helyükre visszatalálni nem sok esélyem van. Ez már csak azért sem baj, mert a foglalat nélküli relé jóval kevesebb helyet fog foglalni a dobozomban. Már ha csak végül azt is szét nem csapom!

   Ami amúgy arra szolgál, hogy a relé meghúzott állapotát a zöld LED-del párhuzamosan jelezze. Erre a kettős visszajelzős megoldásra gondolom azért volt szükség, mert míg sötétben a LED fénye látszik jól, addig egy napsütötte helyen az ablak mögötti pirosság.

   Amennyiben ezt a foglalatot mégiscsak meg szeretném menteni, akkor nemcsak el kellene találnom, hogy az előző képen látható alkatrészek közül melyik melyik rekeszbe való, de még a behelyezési sorrendjük sem mindegy, merthogy részben takarják egymást.

   Az alkatrészeket kissé álmatagon nézegetve, egyszer csak azt mondtam magamnak, hogy ha egy percen belül visszatalálok velük a helyükre, akkor jó, maradhat a relés foglalat, de ha nem, akkor bármiféle szívfájdalom nélkül, ahogy van, az egész miskulanciát belesöpröm a szemetesbe. Beismerem, lehet, hogy egy kicsivel több időm ment rá mint egy perc, de a kettőt már biztosan nem értem el, s a reléfoglalat újból teljes fényében tündökölt.

   A foglalat összeszerelésének ténye, annak tudatában, hogy a pincei "230" felirattal ellátott fiók, pláne a relés doboz mennyire telített, most valahogy nem igazán okozott boldogságot...