Miközben a balra látható Pest Reject rovar és rágcsálóriasztó nem éli túl a napot, lehet, hogy én sem tenném, ha nekiállnék szétszedni az elemlámpának nézett lézer mögött bujkáló szép piros Li-ion akkukat.

   Miközben a két akku közül az egyik teljesen szakadnak bizonyult, a másik még vette a töltést, bár csak 0,6 voltig jutott. A konnektorba próbaképp bedugott riasztó viszont szépen teljesített. Mármint kigyulladt rajta a kék LED, valamint a piros is, a másik kettő pedig villogott. Vagyis a készülék pusztán ránézésre jó.

   Amúgy persze nem jó semmire, merthogy eddig még senkinek sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, hogy akár a rovarokra, akár az apró emlősökre bármi hatással lenne. Az interneten persze látható olyan videó, hogy a riasztó áram alá helyezése után a csótányok és az egerek szétszaladnak, az azonban igen nagy valószínűséggel kamu. Már csak azért is, mert olyan videó is van, amin az apróságok a riasztóról még csak tudomást sem vesznek.

   Ennek a doboznak maximum annyi hasznossága van, hogy ha épp egy ilyen dobozra lesz szükségem, akkor lesz hova nyúlnom. Már ha csak a szétszedésekor össze nem törik, mert akkor ahonnan jött, menten vissza is megy a szemétbe.

   Ez a hangszóró szerintem már eleve a membrán mérete miatt sem alkalmas rá, hogy ultrahangot sugározzon (mármint ahhoz túl nagy), másrészt az ultrahangnak a dobozból még csak esélye sincs kijönni, hiszen a hangszóró membránja előtt, meg úgy általában sincsenek a dobozon lyukak.

   A riasztónak a szokásos életveszélyes megoldásommal adtam tápfeszültséget, mire fel az alapvetően csak a készülék teljes sötétben történő megtalálását segítő kék LED vidám fénykibocsátásba kezdett. A bal oldali mérőkábel a hangszóróra jutó jelet viszi az oszcilloszkóphoz. Hogy a készülék a hangszóróra milyen jelet ad?

   A hangszóró a kerek részre volt odacsavarozva. Hogy az ultrahang a milliméter vastagságú dobozon mennyire nem jut át, vagyis jut ki a dobozból a környező térbe, azt mindenki kipróbálhatja, akinek van otthon olyan hangfala, melyben különálló magas hangú sugárzó van. Nemhogy az ultrahangot, de még az annál alacsonyabb rezgésszámú zenei hangokat is (tipikusan cintányér) simán meg lehet állítani akár egy szokványos A4-es papírlappal is, nemhogy egy milliméteres vastagságú műanyaggal.

   Mivel ez a készülék nekem egyáltalán nem kell, így még véletlenül sem fogom veszteségként megélni, ha a durva ragasztózás ellenére kiműtöm belőle a panelt, s az közben tegyük fel megsérül.

   A tekercsébe is hogy beleműtöttem már... Amennyiben a tekercset abból a szempontból nézzük, hogy ennek a jó sugárzás érdekében úgy valahol 30 kHz környékén rezonanciában kellene lennie, szerintem túl sok rajta a menet. Mármint ha betenném egy oszcillátorba, a tekercs már csak az önkapacitásánál fogva is valahol a hangfrekvenciás tartományban rezegne. Ezt persze így már nem tudom kipróbálni.

   A doboz például a pincei műanyag dobozos papírdobozban fogja végezni. Természetesen nemcsak azért, hogy egy rövid mondaton belül halmozhassam a "doboz" szót, hanem azért is, hátha egyszer még szükségem támadna rá, és akkor legyen hova nyúlnom. A dobozos doboz a pincében ugyan már megvan, épp csak még rendes helyet nem találtam neki, ezért a folyosó közepén hever, mely állapot engem egy kissé lever.

   Épp mint ahogy annak sem örülök, hogy a panelek már megint gyűlnek, egyre csak gyűlnek az asztalon... Azt viszont üdvözlendőnek tartottam, hogy a 2023-as lomizásból ekkor már csak két nap volt hátra, így valószínűleg idén már nem fogom tudni magamat, meg persze a környezetemet sem kismillió kinccsel elborítani.