Ceruza akkukhoz való töltőkészülék
(békebeli darab)

Szóval az úgy volt, hogy mivel olcsó volt, ezért megvettem. Később persze, mikor már útban volt, s egy barátom éppen ilyet szeretett volna, boldogan rásóztam. Még később, mikor már nála is csak útban volt, én meg ugye szétszedek dolgokat, végül visszakaptam. Bár szétszedtem, csakhogy nem volt szívem megölni, ezért össze is raktam. Kisvártatva újra elajándékoztam. Na ezek után ki merné állítani, hogy a tárgyaknak nincs kalandos élettörténetük? Némely kacatomhoz képest, Monte Cristo grófja egész életében otthon unatkozott!
Formás, arányos, jól felépített doboz. Például a plexiből készült teteje rengeteg év elteltével is megmaradt, ráadásul teljes épségében! Amiket mostanában vettem töltőket, akár márkásat, akár márkátlant, azok teteje kb. három nyitást bírt ki. A fogyasztói társadalom nem azt kéne jelentse, hogy minden egyből szarrá hullik szét, hanem csak azt, hogyha elromlott, akkor ne javíttasd, hanem dobd ki.
A készülék alján található matrica szerint hongkongi gyártmány, ahonnan Kanadába szállították. 1984 decemberében készült, vagyis 24 éves. Nem látszik meg rajta a kora. A ma készülő dolgok ennyi idő alatt nemhogy elromlanak, de egyszerűen lebomlanak! 120 voltos 60 hertzes hálózatról tölt hat darab akkut, mégpedig 50 milliamperrel. Van ott még egy DC 2,7V felirat is, azaz kettesével tölti az akkukat.
Ez bizony nem megy be a mifelénk szokásos konnektorba. Persze jobb is, hogy nem, hiszen nem 230, hanem 110 voltos hálózatra van szüksége. Érdekes, hogy mindenféle népek, mindenféle eltérő fazonú konnektorokat használnak. Itt látható belőlük egy kis összeállítás.
Hat akkut lehet beletenni egyszerre. Kettesével kell berakni őket, mert az akkuk belül kettesével sorba vannak kötve. A mostani töltőim is ilyenek. No de mi van akkor, ha valamiben csak 1 db. akku van? Azt mivel töltöm fel?
Alulról, illetve belülről nézve is rémesen masszívnak tűnik. A felhasznált anyagok (doboz, teteje, alja, lemezek) mindenütt legalább egy milliméter, vagy még annál vastagabbak. Ez nem esik szét ha óvatlanul fogom meg, vagy mérgemben belerúgok. De hát miért is tennék ilyet? Gondolj arra, hogy te miért szoktál.
Brutális rugók húzzák oda az érintkezőket az akkukhoz. Kell bele anyag az igaz, de ez biztosan érintkezni fog! Nomen est omen, tehát tegyen is így, ha már egyszer ez a neve. Mert a maiak nem érintkeznek! Már feltöltött? Nézek csodálkozva a zöld LED-re, de mindig csak az a k*rva kontakthiba...
A panel mintázata nem utal bonyolult kapcsolási rajzra.
Egy soros ellenállás a LED-hez, valamint egy másik soros áramkorlátozó ellenállás az akkucellákhoz. Ez ugyan nem mikroprocesszoros vezérlés, azonban nem is megy tönkre! Persze ez felemás dicséret, az akkutöltés ugyanis sokkal komolyabb dolog annál, minthogy egy soros ellenállással korrektül el lehetne intézni.
A trafó méretét elnézve, ez biztosan nem gyorstöltő. Persze tized árammal, 16 órán át tölteni bőven elég egy akkorka trafó is. A képen egy érdekes költségmegtakarítási megoldást is felfedezhet a figyelmes szemlélő. A hálózati zsinór egyből a trafóban végződik. Semmi felesleges forrasztás, vagy csavaros kötés.
Még a gyári rögzítő szalag is rajta van a hálózati zsinóron. Ez egy ügyes dolog, mert így összefogva nem tekeredik mindenfelé a felesleges kábel. Vannak olyan emberek, akik csak úgy eregetik a szobában a drótokat mindenfelé, mások "szépen" begyűrnek mindent az asztal mögé, és vannak a drótokat szépen elrendező népek is. Persze ők eredetileg nem ezen a bolygón éltek. Most elárultam hogyan lehet felismerni egy humanoidnak álcázott ufonautát.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.