Cosmos mini rádió
(törpében kicsi a jó)

Aki képes követni, hogy milyen rendezési elv alapján jelennek meg az általam írt
cikkek, az vegyen magának egy nagy tábla csokit! Már csak azért mondom, mert
a szobámban található rádiók zömét már szétszedtem, a mostani cikk valahova
a sor végére jönne, már úgy értem, hogy logikailag (csak nekem ugye olyan
nincs), erre fel ide került a sorban előre. A rádiórengetegből már csak pár
érdekesebb, vagy nehezebb eset van hátra. Ilyen például az érdekesnek
ítélt masinák közül ez az amatőr készítésű táskarádió, de ma nem ő jön.

Vagy itt van nehéz esetnek a Bartók Bélán túl, még a békától is balra eső fényesség.
Ebben a Radar Matic rádióban motor viszi a mutatót, csak sajnos épp nem
viszi, így ma ezt is félretettem. No de ha még csak ma lett volna...

Gondoltam mi lenne, ha inkább valamely apróságot választanám a sokadalomból.
Ezen elképzelésem onnan ered, hogy megemeltem a Kashtan magnót,
majd kétszer letettem. Először magát a magnót tettem le,
majd arról a tervemről is, hogy ma szedném szét.

Ha már pici, gondoltam legyen a mai boncalany ez a Cosmos rádió, ami kényelmesen
elfér a tenyeremben, illetve semmiképp sem fogom vele meghúzni a hátam.
Ehhez a törpéhez ugyan két szemüveg kell az orromra egyszerre,
hogy lássam, de a két szemüveget egyszerre felvenni, az
még mindig könnyebb, mint a Kashtan magnót.

Ahogy a kisrádiót felhoztam a pincéből, azonmód le is tettem ide a polcra.

Szokott lenni a rejtvényes újságokban egy olyan játék, melynek lényege, hogy mi
a különbség a két kép között. Na most jelen esetben a lényegi eltérés egyáltalán
nem a fotókon látható tárgyak számában van, hanem az idő síkján. Olyan fél
év ha eltelhetett a képek készülte közt. Szóval továbbra sem kapkodom el.

Ez a kisrádió eredetileg természetesen nem így, hanem két beépített
gombakkumulátorról üzemelt. Persze a gombakku előbb utóbb megmakkan,
illetve hiába tölthető, ha egyszer épp nem lehet kapni, vagy mondjuk drága. Ahogy
a Sokol rádió esetében a hátára felgumizott két zsebtelep, jelen kisrádió esetében
egy beledrótozott dupla ceruzaelem tartóban materializálódott a magyar nép
(megjegyzem kényszerű) leleményessége. Szerintem egy ennyire kicsi
rádió, az már az értelmetlenség határát súrolja. Ez ugyanis szinte
alig lesz nagyobb ha beletesszük a két ceruzaelemet. Szóval szerintem
nem nyerünk azzal semmit, ha egy rádió ennyire kicsi. Úgy derengett, hogy
megvan valahol a rádió bőrtokja is, amit aztán némi turkálás után meg is találtam.

Persze nem csak úgy üresen a bőrtokot, hanem volt benne egy rádió is.
Bár haloványan, de az akkukhoz való töltő meglétére is melékeztem.

Némi turkálás után lám ez is előkerült, s így már komplett a rádió. Mint az a 271-es
sorszámból látható, meglehetősen rég lett beírva a sokszor csak fejben készülő
cikkek sorába. Így mondjuk legalább volt időm összeszedni a rádió összes
elérhető dokumentációját. Találtam hozzá eredeti használati utasítást,
komoly leírást, egy másikat, melyben a rádió kétféle változata is
szerepel, a Radio újságban megjelent furcsa szín-összeállítású
tájékoztatót, valamint a Rádiótechnikában még valamikor
1971-ben megjelent kapcsolási rajzot, és a rádió
elődjének, a Rubinnak a leírását is.

A bőr tok jó, hiszen megvédi a rádiót az ütődésektől, és kellemes fogást biztosít.
Viszont mivel több milliméter vastag, érezhetően nagyobb lesz tőle a rádió.

Nem csak úgy egyszerűen bőr tok, hanem mintát is préseltek bele.
A rádió sarka azért lóg ki, mert ott van a füles csatlakozója.

Az üres lyuk nem csatlakozó, hanem eredetileg ide van becsavarozva a rádió
hordozószíja. Nekem úgy dereng, hogy nem is szíj volt, hanem valami lánc.

A bőrbe préselt mintában van hagyva hely egy plusz csatlakozónak. Erről nem
tudni mi lehetett, mert ugyan van antenna csatlakozó, csak a másik oldalon.

Egy kicsi rádión persze, hogy kicsi a gomb! Ezt már eleve nehéz megfogni, pláne
nem női kéznek. A pici gombból ráadásul még el is vesz a vastag bőrtok. Vagyis
azt akarom mondani, hogyha betesszük a rádiót a tokjába, akkor a gombjaihoz
már nem igazán férünk hozzá. Nem mondom, hogy ezen állapotukban
teljesen lehetetlen tekergetni őket, de azt igenis állítom,
hogy ez bizony kifejezetten nehézkes.

Veszem is ki tokjából.

Hétköznapi ruha patent, valódi bőrbe ágyazva.

Természetesen így, vagyis bőrtok nélkül is gyönyörű a szerkezet.
A mondjuk a zöldön valaki megfordította a hangszórórácsot.

Balról belóg a képbe a kisujjam, de csak azért, hogy érzékeltessem a logó méretét.
Attól ugyanis, hogy maga a rádió ennyire kicsi, attól még a gyár logója ráfért
volna valami normális, vagyis látható méretben is. Persze annyi vodka
után, amennyit a szovjet elvtársak fogyasztottak ugyan ki tud
gondolkodni. Ha kicsi, hát legyen rajta kicsi minden!

A két rádió között akadnak apró eltérések. Az egyik rádión például van felirat
a gombok között, s a hangerő szabályzó gombjának van egy vékony pereme.

A hátlapi felirat nem cirill betűs (export változat), és a füles is angolul lett odaírva.
A hátlap közepén a lyuk igen érdekes. Olyan, mintha valaki belülről ütötte volna.

Az elemes kis (és nagy) rádiók egyik rákfenéje, hogy elveszik, illetve előbb
még el is törik az elemtartó fedele. Szerintem ezen a készüléken kívül
még sohasem találkoztam fémből készült teleptartó-fedéllel.

Balra a füles és a csuklószíj, míg jobbra az antenna csatlakozója. Középhullámú
zsebrádióra kifejezetten csak az oroszok szokása volt antenna csatlakozót
szerelni. Minden más gyártó jól elvolt a puszta ferritrúddal. Persze volt
hosszúhullámú változata is ennek a mini rádiónak, de hosszúhullámon
is a ferrit dominál. Mondjuk mint az köztudott, legjobb erősítő maga az
antenna, csak azt mondjuk ritkán hord magánál az ember egy zsebrádióhoz.

Hogy miért kellett lepiszkálni róla az előlapot, az rejtély...

Ha már úgyis lóg a rács, gondoltam leveszem.
A hangszóró meg rozsdás...

1971 április, vagyis mindjárt itt a nyolcadik születésnapom.

A teleptartóban nem kifejezetten az akkumulátor lakik.

Kisrádió láncra verve? Még ilyet...

Amilyen kicsi, olyan erőszakosan lógott le a fehér háttérről. Végül úgy oldottam
meg a problémát, hogy a háttérnek bevetett két fehér lapot beszorítottam
az asztalom pultjába. Na most lógjon le a rádió fehérségről, ha tud!

Semmi különös. Láttunk már ilyet, s amennyi rádiót szétszedtem, fogunk is még látni.
A paneltől jobbra a vékony rés az elem, akarom mondani az akkumulátorok tartója.

Attól, hogy egy rádió pici, attól természetesen még minden egyes alkatrésznek
ugyanúgy meg kell benne lennie, mint a nagyméretű társaiban. Persze ilyen
kicsire összehozni egy készüléket csak miniatűr alkatrészekből lehet. Ami
szokatlan ebben a rádióban, az a füles csatlakozásának elektronikai helye.
Az általánosan alkalmazott megoldásoktól eltérően ugyanis nem a hangszóró
helyére csatlakozik a fülhallgató, hanem a fázisfordító transzformátor primer,
vagyis bemeneti oldalára. No persze a valóságban ez egyáltalán nem így van,
ami huncutságot a szovjet elvtársaktól természetesen már rég megszoktunk.

A panel - az egyszerűség kedvéért - a hangszóró mágnesére lett csavarozva.

Az ilyenforma kisrádiókra szokták mondani, hogy sípláda, de
jelen esetben még ez az erősen kritikus jelző sem állja meg
a helyét. No persze újkorában még biztosan jobban szólt.

A hangszóró pici. Ahhoz, hogy ilyen nagy lehessen, nem belülről van beszerelve,
hanem kívülről, hogy a peremének a vastagsága egybeessen a dobozzal.
No meg a doboz eleve olyan vékony, nem áll meg benne a csavar.
A hangszórót gyakorlatilag a díszrács tartja bent a dobozban.

Az alkatrészek nem is annyira kicsik, mint inkább jól össze lettek passzírozva.
No persze a potméter, a HF trafók, valamint maga a forgókondi miniatűr.

Mindkét rádióm a jobb oldali változat, azaz Sokol mintájú, mondhatni kövér KF-es.
A bal oldali rajzon az apróbb KF-es (mint mondjuk a Signal) változat látható.

Az alkatrészek olyan sűrűn vannak szerelve, hogy gyakorlatilag összeérnek.

A kép mértani közepén két tranzisztor látható. A jobb oldali példányon még
műanyag burkolat is van! Szerintem ez a forma a legszerencsétlenebbül
kinéző orosz tranyó! Hatalmas átmérőjű lapos kalap, pilincka lábakkal.

Ez a rész itt a hangfrekvenciás erősítő. A méretcsökkentés
szükségessége miatt a fázisfordító trafó nem EI magos.

A ferritrúd egyik vége nincs rögzítve. Az benne az érdekes, hogy nem letörött, hanem
a jobb oldali tartó soha nem is volt belemelegítve a panelbe. Ha bele lett volna,
nem lenne ennyire sima a vége, és nem tudnám odanyomott pákával újra
rögzíteni. Ez még nem beépített élettartam, csak egyszerű trehányság.

Amit ezen a képen láthatunk, az bármennyire is úgy néz ki, mégsem tekercs, hanem
egy úgynevezett trimmerkondenzátor. Az egyik fegyverzet az ezüst színű drót,
a másik a bronz színű. A trimmer kapacitása attól függ, hogy a bronz színű
drótból mennyit tekertek a másikra. Ennél kisebb trimmer márpedig nincs!

Ez egy nagyon különös vezeték. Mintha tekercselve lenne rajta a szigetelő anyag.
Mindeközben maga a vezető ér fekete, és kifejezetten nehezen forrasztható.

Ráadásul olyan vékony, hogy a hagyományos méretű (utólag
odaheftelt) drótok rémesen vastagnak látszanak mellette.

No de nézzük mit produkál a rádió. Először azt hittem, hogy nem vesz fel áramot.
Kiderült, ez olyan keveset eszik, hogy a tápegységem műszere nem is mutatja!

Ez a másik példány már sokkal rádióbbul viselkedik, bár
konkrétan egyetlen adót sem hoz, csak úgy tesz mintha.

Mondjuk nem csoda, hogy nincs semmi vétel, hiszen eltekerték benne a KF trafókat.
Némelyik sliccen jól látszik, hogy a tulajnak még egy rendes csavarhúzója sem volt.

Ha már itt vagyunk, gondoltam nézzük meg belülről az akkutöltőt is.

Mikor a képet lőttem, valami állat jutott eszembe, csak azóta elfeledtem melyik...
A kihajtható fülecskékben azért van a váll, hogy megálljon benne az akkumulátor.
Meg persze azért is, hogy ne tudjuk fordítva beletenni a töltésre váró való cellákat.

A videón hülyeséget beszélek. (szoktam) Nem kell az egészet bedugni
a konnektorba! Még valaki megpróbálja, aztán én leszek a hibás...

A töltő nincs túlbonyolítva, de persze nem is kell.

A panel másik oldalára is jutott néhány alkatrész.

Az ellenállás lábán kitört az ezüstpenész, és a láb maga is kitört az ellenállásból.

A műanyag csőben egy újabb ellenállás van elrejtve.

A kapcsolási rajz mondhatni különösebben bonyolult.

Mint ahogy ez a 110-220 volt váltókapcsoló sem lett túlkomplikálva.

Zsupsz! Kiáltott fel a szerző amint feltette
a rádiókat a többi aprókincs közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.