Orosz hangszórók
(vezetékes rádióhoz)

Mindegy hol kapok bele, mert úgysem jutok előre! Gondoltam legyen az előszoba.
Hazahozom a piacról az újabb kacatokkal teli szatyrot, erre nincs hová letennem.
Persze hiába rendezem a problémát, az makacsul újra és újra generálja magát!
Ha csak időlegesen is, de azért megpróbálom felszabadítani ezt a kis polcot.

 

 

   Néha még számomra is érthetetlen, hogy miért veszek meg dolgokat. Mert ugye mi van ebben a két dobozban? Mi lenne más, mint egy-egy hangszóró. De minek? Amúgy vezetékes rádióhoz valók. Az ember ezt csak úgy egyszerűen ránézésre is megmondja róluk. Szóval akár egyből tovább is állhatnék. De én persze nem! Én, hazahozom és dédelgetem őket. (magamat meg persze szidtam)

 

 

Szép neve van, de ennyi szó elég legyen mára a négy évnyi orosz tanulásról.

 

 

Ki van a képen, mi van a képen? (kérdezte Egri Jancsi a tévében)
Hangszórórácson keresztül fényképezett lengőcséve, szemből nézve.

 

 

Ez itt egy élgomb a hangerő szabályozásához.

 

 

A doboz lába magából a dobozból van.

 

 

Akár azt is mondhatnám, hogy szép.
Nem szép, de mondhatnám.

 

 

A hátának majdnem szebb a színe, mint az elejének!

 

 

   Még 1977-ben készült, 5 egész rubel volt az ára. A felső két sort felolvastattam magamnak az asszonnyal. Jelentem a helyzet változatlan! Máskor sem igazán értem, amit a párom mond...
   Valójában azt jelentik a betűk, hogy: A világító hálózathoz nem kapcsolható. Névleges feszültség 30 volt. Köszi Nemka! Dehogy az asszony mit mond, azt sajnos továbbra sem értem...

 

 

Akasztóhely, valamint további számomra érthetetlen szövegek.

 

 

   Nem akart kinyílni, nem láttam csavart. Valami volt, de mintha melegen elnyomott műanyag lett volna. Gondoltam feszegetem egy kicsit, s jól gondolám vala. Illetve nincs gondolám, mert mit kezdenék vele itt az aszfalton...

 

 

Nos ez kinyílt. Éppen az van benne, mint amire gondoltam.
Illetve nem, de hát sört és p*n*t nem szoktak ilyen dobozban tartani.
 

 

   Hangszóró, illesztő trafó, valamint egy potméter. A hangszóró szól, az illesztő trafó illeszti a hangszórót a vonali feszültséghez, a potméter pedig szabályozza a hangerőt.

 

 

 

Rákötöttem próbából az erősítőmet. Igen randa hangja van, de azért szól.
Miért is ne szólna? A hajléktalannak akitől vettem, nincs otthon...
Akarom mondani nincs áramszolgáltatás a közelében.
Ha nincs áram, akkor nem dugta bele.
Úgyis csak zúgna...

 

 

A trafó a lehető legegyszerűbb kivitelű. A lábai
magából a tekercselő huzalból vannak.

 

 

A trafó rögzítése sincs túlbonyolítva.

 

 

68 kiloohmos potenciométer a hangerő szabályozásához kell.

 

 

A bevezető kábel tehermentesítése sem lehetne ennél egyszerűbb.

 

 

Úgy nézem, hogy ez még teljesen új. A vezeték
összetekerése legalábbis gyári állapotú.

 

 

Az van odaírva, hogy rádió számára.
Már csak azért, hogy ne dugjuk bele az erősáramú hálózati konnektorba.

 

 

Kell egy hengeres dugó, ami illeszkedik mondjuk egy banánhüvelybe. Mindenféle
megoldás eszébe jut az embernek, de csak az oroszok gyártják le lemezből!

 

 

Nézzük meg ezt a másik dobozt, ami ugye már valamivel szebb.
Jobb az alakja, és a fekete alapon bézs rács is egészen jól mutat.

 

 

Egy szovjet várban, százhuszonötszörös gravitációs térben,
oroszlán gletteli a kapualjat. És még én vagyok a hülye?

 

 

Itt is van hangerő szabályozó gomb.

 

 

A lába ennek is a doboz anyagából van.

 

 

Nos ez a hátlap, ez bizony papírból van. A lyukak meg azért kellenek,
hogy az iszonyatos hangnyomás le ne tépje a dobozról hátlapot!

 

 

Ennek is 5 rubel volt az ára, és ez is 1977-ben készült. Mára már a fene tudja,
de valahogy nem volt olyan nagy gond az a központilag meghatározott fix ár!

 

 

Lehetne bele építeni például egy rádiót, de szerencsére
még idejében elhessegettem magamtól a gondolatot.

 

 

Ez még szűz, nem piszkálta senki.
Én is minek piszkálom?

 

 

Csak kivettem belőle a hangszórót, bár nem volt sok értelme.
Persze nekem sincs, s így azért már érthetőbb a dolog.

 

 

Amíg nem kerül ide valamilyen módon mágnesezhető fémszemét, addig
nincs gond. Ha meg idekerül, akkor lesz nagy recsegés ropogás!

 

 

Ennek fehér a dugója.

 

 

A dugó fémlába viszont éppen ugyanolyan, mint a korábban látott dugóé.

 

 

A lábacskák a dugóban sajtolással lettek rögzítve.

 

   Ezt nem volt sok értelme szétszedni, mint ahogyan megvenni sem. De mi is ez a készülék valójában? Vezetékes rádió hangszórója. Ilyen volt például szállodákban, iskolákban, laktanyákban, és egyéb munkahelyeken.
   Központilag volt egy rádió erősítővel, onnan jött a műsor. Ha keverőpult is volt, akkor a helyi üzeneteket is tudta továbbítani a rendszer. Magnóval, lemezjátszóval kombinálva, már kész is volt a mini rádióstúdió. Ennek tipikus példája mondjuk az iskolarádió. Tegyük fel 100 hangszóró van. Ha azt szeretnénk, hogy mindegyikre jusson 1 wattnyi teljesítmény, akkor 100 wattos erősítőre van szükségünk. Hagyományos erősítő ide nem felel meg, mert azokhoz kisohmos hangszóró (hangszórórendszer) illeszkedik. Ilyen helyeken általában 100 ohmos kimeneti impedanciájú erősítőket használtak.
   Tegyük fel, hogy egy hagyományos erősítőre rákötünk egy hangszórót. Semmi hiba, illeszkedik a 4 ohmos hangszórónk az erősítőhöz. De mi van akkor, ha a hangszóró az iskola másik végében van? A hosszú vezeték ellenállása tegyük fel (az egyszerűség kedvéért) 96 ohm. Erősítőnk kimenő teljesítménye ekkor jórészt a hosszú vezetéket fogja fűteni, a hangszóró membránjának mozgatása helyett. Az erősítő kimeneti jelszintjéből mindössze 4% jut el a hangszóróig. Ugyanez a helyzet 100 ohmos vezeték ellenállás, 100 ohmos hangszóró, és persze 100 ohmos meghajtás esetében már 50%!
   Mindezt azért mondtam el, hogy érthető legyen a dobozokban található trafó szerepe. Nem gyártottak külön erre a célra 100 ohmos hangszórókat, hanem egy trafóval oldották meg az illesztési feladatot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.