Metánmérő

A szobát kéne felszabadítanom a lomoktól, de én a legtávolabbi pincében turkálok.
Ez a kupi úgy alakult ki, hogy idehordtam azokat a holmikat, amik nem kellenek.
Úgy értem nem kellenek minden nap. Ehhez a pincéhez nem is volt kulcsom.
Sem nem fogy, sem nem nő a lomtenger. Aztán mégiscsak lett kulcsom.
Valójában nem történik semmi. Nagy néha benézek szörnyülködni.
Gondoltam mi lenne, ha néhanap innen is kiszednék valamit.
Legyen valami rikító. A piros szemetesvödör unalmas.

Végül felhoztam a rikító narancssárga dobozt. Gondoltam nekiülök, szétszedem, lefotózom, aztán már megy is vissza a pincébe. Persze ez nem egy mai gondolat volt. Már úgy értem megvan már vagy fél éve, hogy ezt gondoltam, de a műszer még azóta is itt hever.

Volna itthon netán, pár molekula metán?
Adna ha kérem, csak amíg megmérem?

Végre valami hazai, bár némi pontatlanság azért látszik rajta. Szerintem nem
ott van az előlapon a lyuk, mint ahol belül a kijelző, de majd meglátjuk.

A "power" gombot úgy nagy általánosságban véve függőlegesen szokás beszerelni,
mert ebben az állapotában egyértelmű, hogy mikor van a gép bekapcsolva.
Persze ez a tény egyáltalán nem zavarta a műszerészt, aki az eredeti
kapcsolót (ami forgókaros volt) egy oda nem illőre cserélte ki.

Ez a gázérzékelő robbanásmentes tokja. Egy katalitikus érzékelő van benne.
Vagy egy érzékeny orrú manó, kezében egy apró kapcsolóval.

Nem mondom, hogy csúnya a doboz, csak valahogy olyan bumszli.
A képen látható lyukon keresztül kell áramot adni a készüléknek.

Mégpedig 4 voltot, aminek pontosságára tapasztalatom szerint igen érzékeny.
Akkut meg csak a robbanótéren kívül szabad benne cserélni.
Ebből mindjárt két dolog is kiderül. Egyrészt az,
hogy akku van benne, másrészt meg
az, hogy robbanótérben volt.

A doboz elő és hátlapjában van egy bemart vájat, amiben sziloplaszt van.
Részben jól illeszkedő rugalmas illesztést ad, másrészt némileg tömít is.
A doboz több helyen lyukas, vagyis bármilyen gáz vagy gázkeverék
bejuthat a készülékbe, de az gyújtóforrásként nem tud akkora
energiát leadni, hogy a közeg végül felrobbanjon.

   Kifejezetten szép ez a felépítmény! Alul a tápegység, középen a mérőpanel, felül a kijelző. De honnan van nekem ilyen? Szerintem egy selejtezés alkalmával vettem ki a szemétből. Maga a műszer amúgy nem látszik használtnak. Még a pincémben töltött néhány év sem hagyott rajta nyomot, mert teljesen tiszta.
   Gondolom valamelyik telefonközpont kábelvezető istolyában teljesített szolgálatot, míg csak le nem cserélték valami modernebbre. Kellett is gázérzékelő, hiszen a telefonközpont alatt fut össze a központ ellátási területéről az összes kábel. A kábelek (általában) csövekben futnak, behozzák a bárhonnan kiszivárgó gázt. Régen a kábelek külső köpenye ólomból volt, benzinlámpával forrasztották. Még az utcai aknákba is csak úgy volt szabad lemenni, ha az ember vitt magával egy gázérzékelőt. Ha ez elkezdett csipogni, először a működő benzinlámpát kellett kihajítani a kábelaknából.
   Volt is ilyen eset. Megszólalt a gázérzékelő, repült kifelé az aknából a lámpa. Egyszeri járókelő azt gondolta, hogy milyen szép lámpát talált, csakhogy a működő benzinlámpa, na az bizony nagyon meleg! Az meg úgy van, hogy minél melegebb valami, annál gyorsabban tudjuk letenni!

Ez a panel pont olyan, mintha én rajzoltam volna kézzel. Persze nem én rajzoltam.
A gyártótól kapott információ alapján ez egy prototípus. Természetes, hogy
a panel kézzel van rajzolva. Akkoriban erre a célra nem nagyon volt
számítógép (legalábbis nálunk nem jellemző), hanem ember,
név szerint műszaki rajzoló rajzolta meg szépre a panelt.
A BD135-ös tranzisztornak egy nagyobb fóliadarab
a hűtése. Szóval ezt sem a kínaiak találták fel...

Az előlap belülről. A gázérzékelő melletti lyukakon jön
ki a dobozból a csipogás, ha valami (metán) gáz van.

Nem akartam tönkretenni ezt a műszert, hátha jó lesz még valamire.
Szóval nem romboltam szét a gázérzékelő részét.

Az előlap szemből. A vidám rózsaszín ellenállások magyar gyártmányok, a komor
azonosíthatatlan (valahol a barna és a vörös között) színűek szovjet gyártmányok.

Az előbb említett orosz ellenállások, két piros LED, majd az LCD kijelző. Vagyis
nemcsak riaszt a műszer, hanem számszerűen is megmondja, hogy mekkora a gáz.

Íme az érzékelő jelét feldolgozó mérőpanel. Van itt minden a korabeli technikából!
LM324-es négyes műveleti erősítő, UA741-es, CD4011-es, 555-ös időzítő.
Rendezett a panel, szépen sorban egyenesen állnak az alkatrészek.

Jól van összeszerelve. Már úgy értem, hogy szét
is lehet szedni, mert engedik a vezetékek.

A három akku 3,6 voltot ad, a kijelzőt meghajtó IC pedig 9 voltról üzemel, ezért van
egy pici transzverter a műszerben, ami a szükséges tápfeszültségeket előállítja.

Először azt hittem, hogy a tápegység adja ezt a sziszegő hangot, de végül
az derült ki, hogy a csipogó, illetve az őt meghajtó elektronika őrült meg.

Egyáltalán semmit sem csinált a műszer. Már persze az idegesítő sziszegésen kívül.
A piros nyíllal jelzett potmétert kicsit megmozgatva, elindult a kijelző.
Szerintem ez a poti kontakthibás, de engem nem érdekel.
Én ugyan biztosan nem fogom megjavítani!

A paneleket összekötő vezetékek szét is húzhatók ennél a csatlakozónál fogva.
Szép megoldás, gondolom fejlesztés közben cserélgették a paneleket.

A kijelzőt szemből fotózva kiderül, a hetes szám már nem látszik ki rendesen a dobozból. Erre az esetre vonatkozott a szerszámkészítők azon mondása, miszerint: Vidékre jó lesz! Mondjuk egy prototípusnál elmegy, mert ugye mire késztermék lesz belőle, addigra úgyis kijavítódnak az ilyen apróbb hibák.

Ezek viszont már biztosan több mint 10 évesek,
s így már nem igazán veszik fel a töltést.

Az akkukra hegeszteni szokták a kivezetéseket, de nekem csak forrasztópákám van.

Nem csoda, hogy nem vette a három sorba kapcsolt akku a töltést,
hiszen az egyik akku lába ki van szakadva a panelből.
Egy ekkora tömegű akkut illett volna rögzíteni,
vagy nem kellett volna dobálni a dobozt!

Soványan néz ki, legfeljebb majd nem működik olyan sokáig.
(illetve három döglődő akkuval kevesebb van a polcon)

A távtartó kis híján átesik a panelbe fúrt lyukon.
Egy prototípusnál persze még megengedett egy ilyen illesztési probléma.

Ezt megint nem sikerült eltalálni, hiszen a csatlakozó nem a lyuk mögött van.

Miután pontosan 4 voltot küldtem be a dobozba, meg a kontaktos potit
is megpöcköltem, veszettül nekiállt csipogni a doboz.
Pedig nem is ettem bablevest...

Most már (hogy minden láb be van kötve) szépen veszi az akkusor a töltést.
Csak sajnos nem tartja...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.