PCM11 külső egység
(találtam)

   Mikor látok egy kupac szemetet, olyankor részemről mindig körülsündörgöm. Általában első ránézésre még tudok nemet mondani, de ha úgy fél óra múlva, vagy pláne még másnap is ott van a szememnek tetszetős lom, akkor a talált tárgyból elkerülhetetlenül egy újabb szétszedtem alany lesz. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen tulajdonképpen önként jelentkezett.
  
Mi az, hogy nem? Dehogynem! Mert ugye akár el is szaladhatott volna. Na ugye! Ez amúgy egy ECI PCM 11-es vonalsokszorozó berendezés, méghozzá annak is a külső egysége.

 

 

   Oldalnézetből igencsak lapos, ezért könnyedén elfér az utcai elosztódobozban. Aztán az elosztó idővel beázik, és ilyenkor folyik bele a víz az elektronikába. (lásd a fenti képen barna pettyeket) Innentől aztán már nincs értelme javítani, úgyhogy megy egyből a selejtbe. Illetve a változatosság kedvéért ez a példány most hazajött velem. Én amúgy nem is akartam elhozni, csak annyira könyörgött...

 

 

   Ennek azért van ilyen sok lába, mert egy vonal (érpár) megy be, és 11 vonal jön ki. Ha a digitalizálás (erős tömörítés) miatti minőségromlástól eltekintünk, akkor ez egy nagyszerű megoldás a drága rézkábel kiváltására.

 

 

Szép ez a vasdarab, de hiába csillog akkor sem kell!

 

 

   Általában úgy szokott lenni, hogy ötször annyi fotó készül, mint amennyire ténylegesen szükség van. Egy részüket eldobom, mert becsillant, vagy életlen lett, esetleg a téma fele kilóg a képből, míg más - amúgy jól sikerült - képekre utólag nem találok magyarázatot, egyszerűen csak nézem őket bambán.
  
Ezt a panelt például sikerült addig-addig forgatnom, míg be is csillant, meg életlen is lett. Ha kritikus szemmel nézem a fotóimat, akkor talán minden századik nevezhető jól sikerültnek. Ez mondjuk nem tartozik közéjük...

 

 

A panel szélein fekete rátolós betét van, hogy ne érjen hozzá a vasdobozhoz.
Ügyes megoldás, el is teszem ezeket a fekete majdnem félbevágott rudakat.

 

 

Ez egy segédpanel, ami a nagy panelra volt rádugva.

 

 

Ez is egy segédpanel, ami meg az előző panelra volt rádugva.
Ez a felépítmény olyan réteges, mint mondjuk egy torta.

 

 

Már van egy egész marék tokozott kvarcoszcillátor a dobozomban,
de még soha egyet fel nem használtam belőlük!

 

 

Annyira ügyes dolgokat lehet építeni ezekből a soklábú bigyókból...
Én meg sajnos leragadtam valahol a detektoros rádiónál...

 

 

Ez itt a tápegység.
A PCM külső egységek nem igényelnek külön tápellátást, ugyanis távtápláltak.
Ugyanazon két szál dróton érkezik a működtető energia, mint a digitális jelfolyam.
Mondjuk beletenyerelni nem tanácsos a 300 (vagy 320?) voltos feszültség
miatt, de nem vágja agyon az embert, mert azonnal leold a védelem.

 

 

Erről beszéltem egy kicsit fentebb, mint amolyan századik kép.

 

 

Nem tudom mi a francot fogok kezdeni ennyi FET-el, de kimentem őket.

 

 

Milyen ügyes kis bádoglemez, menetes lyukakkal...
Na gyere csak a papához!

 

 

Ez egy tök jópofa doboz!
Az ember készít egy műszert, ami pont belefér, és csak bele kell tolni a dobozba.
Elmerengtem a jövőn. Vajon milyen műszert is fogok én építeni?
Mindeközben a doboz letörten kisétált a szemetesbe...

 

 

Na ezt b*szhatom... Akarom mondani kefélhetem le a panelekről a port.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.