Valami telefonos cucc a néhai József telefonközpontból
(gőzöm sincs mi ez)

Rámolok a melóhelyen a pincében. Hazahordom amit szét fogok szedni. Kukába
ami nem kell. Dobozba ami marad. Ez a valami, ez eljött velem haza.
Fogalmam sincs mi ez. Egy selejtezéskor mentettem meg.
Szerintem már több mint tíz éve hányódik nálam.

Ha más nem, hát a két banándugó, na az még biztosan jó lesz valamire.

Ez a piros műanyagdarab azért van itt, hogy ne nyíljon szét jobban a kábel.
A vezeték színéből ítélve igen valószínű, hogy ezt a valamit használták.

Nekem is volt ilyen típusú dobozom. Én LED-es villogót építettem bele egy
barátom rendelésére. No persze nem amolyan "bárkinek van" két LED-es
átlagost, hanem sok LED-es összevissza villogóst! A tárgyra visszatérve,
a dobozban kívülről szemlélve csak két gomb van, valamint egy LED.

Illetve innen hátulról nézve van még egy zöld színű banánhüvely is.

Ugyan van rajta elől egy lyuk, de érdekes mód belül nem csatlakozik hozzá semmi.

A címke szerint a József Távbeszélő Üzemben használták. Sajnos senkit sem ismerek
a központosok közül, akitől meg lehetne kérdezni, hogy mi volt ez. Kitekertem
a csavart, kinyílt a doboz, a doboz sarkában pedig ott ült egy csótány.
Berohantam a fürdőszobába a bogárelhárító felszerelésért.

Így lefújtam szerencsétlent! Nem is a méregtől fordult fel, hanem inkább megfulladt.
Ha legalább lassan mozogna, akkor talán... De egy ilyen száguldó bogarat valahogy
nem tudok megszeretni. És ez még az apróbb fajta! Néha idetéved a három centis
(plusz a kilógó receptorok) fekete színű óriás is. Ilyenkor szoktam meglepődve
tapasztalni, hogy korom és férfiúi mivoltom ellenére, még tudok sikítani.

Vajon mivégre ez a lyuk?
Lehetett volna benne potméter, vagy mondjuk egy banánhüvely.

Viszont belül láthatóan nem csatlakozik hozzá semmi. Nincs lógó drótvég, nincs
elvarratlan szál. Van viszont pár IC, teljesítmény tranyó, relé, dióda, egyebek.

A trimmereken még ott a festék, vagyis még nem
piszkálta el őket senki a gyári beállításról.

Panelkompozíció, zöld LED-re és két nyomógombra.

Úszik az egész miskulancia a csótányirtó lötyiben.

A képen a panel látható, természetesen már a szokásos kényszeres mosás után.
Illetve látható még a festetlen vízvezetékcső, kényszeredett festetlenséggel.

Elteszem a banándugókat. Jól fognak még ezek jönni,
ha egyszer végre nekiállok a rádióépítős oldalnak.

Míg az "egyszer" el nem jön, addig csak gyűlnek, csak gyűlnek a hozzávalók...

A cserépkályha kéménybekötő csövén száradt a panel néhány hetet.

Mi lenne, ha mégiscsak kipróbálnám? Nem lehet valami bonyolult a bekötése.
A vastag fehéren kap áramot.

A lógó piros drót eredetileg a banánhüvelyre ment.

Adtam neki feszültséget a tápomból.

Ennyit tud. Ha elengedem a gombot, akkor kattog. Ha a LED-hez vezető lógó
drótnak is adok tápot, akkor a kattogás ütemében villog a LED. Nem jöttem
rá, hogy végül is mire szolgált ez az egész. Ez nem szép dolog
tőlem, de azért végül is nem olyan nagy baj.

Az alkatrészek bontás után bekerülnek a "majd jó lesz még valamire"
dobozomba. Nem tudom mi voltál dobozka, béke poraidra...

Végül minden egésszé kerekedik. (vagy örökre elvész)