SANYO zsebrádió
(el volt bújva)

A rádiók nagyja elfogyott, jöjjön hát az apraja. A mai alanynak nem sikerült eléggé
behúzódnia a sarokba, így mára őt szúrtam ki szétszedtem alanynak.

 

 

Bevallom őszintén, hogy láttam a sarokban valami sárgállót. Már úgy értem, hogy
tudtam, hogy van ott egy rádió (hisz nálam mindenütt van), de ez az arc nekem
akkor sem dereng. Ez lett azon szokásom következménye, hogy a piacon
kézbevettem (és még ha csak kézbe, de meg is) az összes kisrádiót.

 

 

 

Tettem bele elemet, hogy lássam megszólal-e. Megszólalni ugyan megszólal, de ha
tekergetem a gombjait akkor recseg. Szokatlan jelenség, hogy nem, illetve nem
csak a hangerő gomb piszkálására reagál igencsak heves recsegéssel,
hanem az állomáskereső gomb inzultálására is.

 

 

Láttam mikor levettem a polcról, hogy van mögötte még valami sárga. A Pocketmate
fantázianevű kisrádióról nem is oly rég írtam a New Wave boncolásakor, miszerint
nincs nekem ilyen. Ezen eset tükrében megemlíteném, hogy nincs itthon ötkilós
aranytömböm. Táskám, dugig tömve bankókkal. Mit lehet azt kérem tudni?
Hátha bejön!

 

 

Szokatlanul normális kivitelű, kifejezetten tetszetősre sikeredett a rádió skálája.
Mondjuk SANYO gyártmány, és már csak ettől is illik neki valahogy kinéznie.

 

 

A füles csatlakozója - némi írás társaságában - a hátlapra került.
Belül még gyári száma is van!

 

 

Sokadik képet lőttem, mire sikerül úgy bejátszani az árnyékokat, hogy valamennyire
olvashatóvá váljon a szöveg. Egy neves elektronikát gyártó cégtől ez valahogy
nem szép. Kicsit olyan, mintha erre a rádiójukra nem lennének büszkék.

 

 

Mivel nincs külön teleptartó fedél, ezért elemcserekor lejön a készülék egész háta.
Pontosabban szólva le kell venni. Kerekre kopott volna a nyílás,
aminél fogva nyílik (lepattan) az egész hátlap?

 

 

Az előző képen a rádió oldalán látható rés egy törés.
A valódi nyitónyílás ugyanis a készülék alján van.

 

 

Nemcsak, hogy el van törve a doboz, de el is van vetemedve.
Sík felületre helyezve az látszik, hogy a doboz egyszerűen elgörbült.
Ez attól van, hogy vagy meleget kapott, vagy állandó nyomásnak volt kitéve.

 

 

A rádió oldalán található ez a két normális vastagságú gomb.
Ezt értsd úgy, hogy nem olyan vékonyak mint a Sokolon.

 

 

Valahogy kevésnek tűnik benne az alkatrész.
Mintha hiányozna belőle egy KF.

 

 

Ez kérem egy igen egyszerű szerkezet. Jól láttam, hogy a szokásosnál eggyel kevesebb
KF trafó van benne. A három HF erősítő tranzisztor pedig teljes erősítésen üzemel.
Sehol sincs egy csepp negatív visszacsatolás! Így persze elég a három tranyó
erősítése. Cserébe nincs rajta mit csodálkozni, hogy torzít a hangja.

 

 

Ez egy igen ötletes sarokelem a teleptartóhoz.

 

 

Ez pedig egy enyhe rohadás az érintkezőn.

 

 

A füles csatlakozóját a lábai tartják. Persze jó ez így, hiszen nincs annyit használva,
hogy baj legyen vele. Ha meg mégis, akkor majd vissza lesz forrasztva a panelba.

 

 

Az a trafó, az kérem nem a csálé látószög miatt görbe. Az ilyen
ferdén lett beszerelve! Persze ez is mindegy, csak ugye ha a
technológiai fegyelem hiányzik, akkor ott más baj is lesz.

 

 

Már megint utólag jutott eszembe, hogy meg akarom mutatni egy kisrádió kapcsán,
hogy mennyivel jobban mutat a belseje, ha kiegyenesítem benne az alkatrészeket.
Az alkatrészkészlet vegyes felvágott. Van benne tranyóból ilyen is, meg olyan is.

 

 

Áttört polaritás jelölés az elemtartóban. Ez egy hatalmas ötlet! Ugyanis
ha ez a jel lekopik a panelról, akkor ott már úgy is minden mindegy...

 

 

Keresni kezdtem a panelt tartó csavarokat, azonban semerre sem találtam. Először
azt hittem, hogy valaki megelőzött. De nem! Csavarozás helyett patent a panel.

 

 

 

Hiába nem csavarozva van, azért én megszokásból csavarhúzóval nyitom.
A sörös dobozon is csak azok részére van nyitófül, akiknek nincs bicskájuk.

 

 

Szép panel. Különösen filigrán vonalak. Hatalmas pacák a teleptartó érintkezőinek.

 

 

A gombok, illetve a gombok színezése így magában értelmetlennek látszik.
Ellenben a skála ablakain keresztül nézve igenis kifejezetten jól mutat.

 

 

Amilyen picinyke ez a hangszóró, annyira bele van ragasztva az előlapba.

 

 

A skálát melegen elnyomott műanyag pöckök tartják a helyén.

 

 

Persze már ahol tartják. Először a skála jött volna, és csak aztán a hangszóró, majd
a melegen történő szétnyomást megvalósító szerszám. Csakhogy nem így történt,
hanem úgy, hogy először jött a hangszóró, majd a melegítős szétnyomás, aztán
meg a rácsodálkozás, hogy a skála mitől nem fér oda rendesen a helyére.
Nem is tudom... Említettem ma már a technológiai fegyelmet?

 

 

Az ugyan igaz, hogy csak kicsit koszos, kicsit zsíros, kicsit szöszös.
Cserébe viszont mindezen apróságoktól nagyon recseg!

 

 

Ilyen "szép" színű lett a potmétertől a fültisztító pálcika.

 

 

 

A jótettért cserébe a potméter abbahagyta a recsegést.

 

 

Balra lent a más árnyalatú panel azt jelenti, hogy kontaktsprayt fújtam
a forgókondenzátorba. Egyáltalán nem való bele, de ez volt kéznél.

 

 

 

Megjáratom a forgót. Nemcsak a recsegést hagyta abba, de a szólást is. Gondolom
a kontakt lötyi vezeti az áramot, az enyhe rövidzártól pedig leállt az oszcillátor.

 

 

Hagytam kicsit száradni, illetve lóbáztam is egy darabig, majd visszacsíptettem a
műszerzsinórokat. A piros és a fekete - mint elempótló - a tápegységemből jön.

 

 

A másik zsinór pedig ebben a próbahangfalban végződik. Ez egy kifejezetten sokat
(vagy sokkot) látott eszköz. Szinte mindenre ezt kötöm, mint próbahangszóró.

 

 

Lepattintottam a forgóról a védőburát, hogy ki tudjon belőle párologni a fölös lötty.
Jelentem esze ágában sincs neki. Meg nem szólalna a rádió!
Lehet megsértődött, hogy piszkáltam?

 

 

Na mire nem jó a rendetlenség? Múltkor a PC átépítésből megmaradt két ventilátor.
Ezek ketten azóta is úgy ülnek a polcon, mintha mondjuk kellenének valamihez.

 

 

Legyen nekik igazuk. A kisebbiket bevetem, mint
forszírozott légáramlást előállító eszközt.

 

 

 

Néhány óra alatt sikerült a ventilátornak elfújnia a sértődést a forgókondiról.

 

 

Az alumínium díszítést hiába dörgöltem, semmiképp sem jött le róla a foltosság.

 

 

Polcra dísznek foltosan is jó, jövő héten következik az örökmozgó bigyó.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.