Tesla NZC 710 sztereó lemezjátszó
Kérték, hát adtam. Vagy én dumáltam rá Viktorra?

   Alul Dédike rádiója van, amit a lomtalanítás elől mentettem meg. Ha meglátom, nekem olyankor mindig támad rá egy ötletem, mégpedig abban a témakörben, hogy hogy mit fogok belőle csinálni. A "mit" persze leginkább egy másik rádió. Mivel hozzátenni nem nagyon lehet, ezért azt találtam ki, elvennék belőle. Rádió zanza!

 

 

A lemezjátszót innen vettem ki, hogy legyen hely. Az a baj ezekkel a polcokkal,
hogy meg sem látszik rajtuk az elképzelésem. Leszedhetek róluk bármennyi vackot,
mindig teltnek látszanak. Terülj, terülj polcocska! Jaj! Nem mondtam ám komolyan,
hiszen a most boncolt lemezjátszó is azért kerül el innen, mert kell a hely. Másrészt
egy olvasónak épp kellett a lemezjátszó. Harmadrészt meg az van, hogy két dolgot
is megígértem magamnak. Egyrészt, hogy idén befejezem az első 100 szétszedtem
cikket (ebből még nem készült el semmi), másrészt azt is megígértem magamnak,
hogy idén szétszedek (kifejezetten csak a helyszűke miatt) 10 valami nagyot.

 

 

A lemezjátszó nagy, nem fér el sehol, csak a szokásos kályha előtti állomáshelyen.
Egy hete, hogy anyám kiköltözött a telekre, és máris elkezdtem belakni a szobát.
Ez kérem egyszerűen nem mehet így! Illetve nem kezdődhet újra minden évben.

 

 

   Gondoltam megnézem, hogy működik-e, majd kicsit belefotózok, aztán irány vele a posta. Persze volt már boncolva hasonló kaliberű Tesla lemezjátszó, de az mono volt. És még lesz is boncolva Tesla lemezjátszó, mégpedig az NZC420-as, un. nép Hi-Fi gépezet.

 

 

Szépségedről mily ódát zenghetnék,
Ha a csehszlovákok megtennék,
Illetve megtették volna azon dolgot,
Hogy e szerkezet díszítette volna a polcot.
Oly kis csúnya, hogy az már szinte szép!
Kiált fel kinek szeme elé kerül e gép...

 

 

Mikor ilyen felépítményt látok, mindig az jut eszembe, hogy ezt a részt innen le lehet
fűrészelni, a hiányzó oldallemezt pótolni, és már van is egy picinyke erősítőm!
Persze azért nincs ilyen erősítőm, mert a menyasszony nem annyira szép.
Vagyis belülről nézve a gombok mögött nincs ott maga az erősítő,
csak a potméterek. Szóval barkácsolni kéne vele rendesen.

 

 

Jobbra lent a típus, míg balra fent angolul van odaírva, hogy ovládanie lampa.
 

 

Azért néz ki olyan hülyén a piros lámpácska, mert éppen világít. Vagyis annyit
azért már tudunk, hogy legalább a hálózati trafó működik a készülékben.

 

 

A lemeztányért nem kíváncsiságból szedtem le, hanem mert magától is képes
leesni. Én ugye meg éppen fejjel lefelé készülök fordítani a dobozt.

 

 

A motorra négysebességes lépcsős tengely van húzva, de a váltómechanika
csak kétállású. Persze ha elég bátrak vagyunk, és el merjük görbíteni a közlő
görgőt tartó vaslemezt (kicsit lefelé), akkor menten előkerül a 78-as fordulat.
Ezentúl le tudjuk majd játszani a lemezjátszón a nagymama gramofonlemezeit.

 

 

 

Így működik a sebváltó. No de miért kell egy sebet váltani? Hülye kérdés!
Azért kell, mert ha több seb is van, akkor jobb átkapcsolni
egy olyanra, amelyik mondjuk kevésbé fáj.

 

 

Ezek itt ketten utálatos DIN szabványú hangfalcsatlékok.

 

 

   Ez a tuchel egy amolyan Tesla lemezjátszó sajátosság. A csatlakozó másik oldalára egyrészt a hangszedő jele, másrészt az erősítő bemenete van kivezetve. Itt eredetileg van egy (rövidzár) dugó, ami összekapcsolja a pickup jelét az erősítővel. Ha kihúzzuk a dugaszt, akkor nem szól a lemezjátszó, de vehetünk fel magnóval lemezről, vagy használhatjuk a beépített erősítőt más műsorforráshoz.
  
Szóval ha kihúzzuk a dugót, akkor csend lesz. Ennek így nem sok értelme van, de ha tudjuk (mert Klári néni mondta), hogy a következő énekórán meghallgatjuk a "zene ütőhangszerekre és celestára" című kiváló zeneművet, nekem (és más vásott kölyköknek) viszont már ott lapul a farzsebben a lemezjátszóból kivett dugó, akkor mégsem lesz zenebona. Persze lesz helyette szolmizáció gyakorlás.
  
Azt a kedves történetet meséltem már, mikor majdnem megbuktam énekből? Szóval az úgy volt, hogy már az évzáróra készültünk, mikor kiderült, hogy nekem egyetlen jegyem sincs énekből. Már a vakációt várva rohangásztunk az udvaron, mikor fel kellett mennem az énekterembe az osztályozó bizottság elé. Azt mondták, ha nem éneklek valamit, akkor megbukok. Amúgy nem vagyok gonosz, de ugye ha bíztatnak... Lesz ami lesz, hősiesen dalra fakadtam. Ugyan nem mondták, hogy hagyjam abba, de tudok arcról olvasni. Láttam rajtuk, hogy megértették, miért nincs egyetlen jegyem sem énekből...

 

 

 

Az erősítőnek sajnos csak a fele szól, vagyis szedhetem szét.
No nem mintha nehezemre esne...

 

 

Múltkor kellett valamihez DIN hangfaldugasz, kontra RCA harangcsatlakozó
átalakító, úgyhogy most már csak benyúlok a dobozba, és ott van!

 

 

A lemezjátszó fenekét régiféle facsavarok tartják, de nem nagyon.

 

 

Ezt a lemezjátszót valószínűleg még apukám hozta egy iskolai selejtezésből.
Már csak abból gondolom, hogy magánember nem ír a készülékeire
leltári számot. Persze mindig akadnak megszállottak...

 

 

Érdekes egy matrica. Eredetileg 110/220 voltos volna a gép, de a 110 voltos
feliratot feketével kipettyezték. A gyári számból meg nem derül ki semmi.

 

 

   Mivel a lemezjátszó helyes, és persze egyáltalán működéséhez a rövidzár dugasz elengedhetetlenül szükséges, de azt a gyerekek komolyzenei fenyegetettség okából kifolyólag szinte mindig eltávolították, ezért belül egy-egy darabka fehér dróttal át van kötve a csatlakozó ki és bemeneti oldala.

 

 

 

Milyen jó dolog is, hogy van jelgenerátorom! Csak odabökök vele ahová kell
(már ha tudom, hogy hova kell), és már tudom is (már ha éppen), mi a baj.

 

 

Ez a lemezjátszó egy egyszerű szerkezet. Már-már olyan egyszerű, mint a faék.
Minden egyszerűsége ellenére sajnos nem egy átgondolt konstrukció.
Például a képen látható csavar, ami amúgy a panelt tartja, oly
annyira belül van, hogy a panel és a sasszi közé nyúlva
kell kitekerni a helyéről. Persze ez nem egy kunszt.

 

 

A panel másik felét is pont ugyanilyen csavar tartja, csakhogy ahhoz már
nem olyan egyszerű hozzáférni! A nyíl mutatja, hogy hol van a csavar.

 

 

A kitekeréshez egy pontosan ilyen csőkulcs szükséges. Az alátét és
pláne az anya visszatételéhez viszont már hosszú ügyes ujjak.

 

 

Majd csak visszarakom valahogy...
Szerencsére (vagy nem) sokkal ügyesebben tapogatok, mint amennyire jól látok...

 

 

 

Mint az a videón látható, szakadt a csatoló kondenzátor.
Hogy szakadna meg! Mondjuk ez a kívánságom legalább teljesült...

 

 

Már hogyne lenne pontosan ugyanolyan kondenzátorom? Attól, hogy a
másik barna szvetterben van, attól az még igenis, hogy ugyanolyan!

 

 

 

Legyen búgójel jobbról, s balról is.
Mondá az Úr, mikoron megteremté a sztereó lemezjátszót. S az Úr látá, hogy ez jó!

 

 

Balra hátul a próbahangfalam látszik, amibe már korábban belenéztünk.
Na, elég volt mára a pákázásból! Csukom rá az alját sebesen!

 

 

 

Mivel ez egy kifejezetten értelmetlen felvétel, így mindenképp marad.

 

 

   A számsorban a középső petty azt jelenti, hogy hatvankilenc egész, és még fél forintba került. Jelen állapotában (vagyis újonnan) persze már rég nem kapható. Tulajdonképpen már a gyártó ország sincs meg. Amúgy van belőle még néhány példányom, de mind beteg, mert mára már rég elporlott bennük a kristály.

 

 

 

   Azért teszem oda a kezem, hogy a kamera beálljon közeli fókuszra, de mialatt felveszem az asztalról a hangszedőt, ez a kis gonosz azonmód undokul átfókuszálja magát a háttérre. Bedugom a pickup-öt a karba, vagyis lemegy a lényegi történés, mire fel a kamera visszafókuszál. Persze tehettem volna egy közeli fehér hátteret a kar mögé. Talán majd legközelebb. (is elfelejtem)

 

 

Ez egy elég ormótlan egy shell, és a pickup is szögletes, de azért szerettük.

 

 

Halljuk Sárika! Mit énekelsz ma nekünk?

 

 

 

Mi a szösz? A szösz apró möhölyök összessége.
Szóval nálunk még a lemezborítókban sincs rend...

 

 

Felhoztam a pincéből egy dobozt. Úgy gondoltam, hogy a lemezjátszó
pont bele fog férni az IPTV-hez való STB dobozába. Hát nem...

 

 

   Ez a doboz meg akkora volt, hogy lötyögött benne a lemezjátszó. Ez persze már nem akkora baj, mert így legalább hasznosítottam a polcaimon szanaszéjjel heverő felesleges szivacsdarabka készletemet is. A Postán meg azt mondta a kisasszony, hogy itt nem vesznek fel csomagot. Kevés híja volt, hogy rá nem kérdezek, hogy akkor mégis hol a f*sz*mba vesznek fel csomagot, ha nem a k*rva postán? Persze ez olyan értelmetlen lett volna, mint mikor az ügyfelek engem cseszegetnek (mint legutolsó embert) a cégem dolgai miatt, mert épp én vagyok kéznél...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.