Sangean SG-789
(egy valóban világvevő rádió)

Lehoztam ide a pincébe a többihez a háttérben megbúvó, védelemként folpackba
csomagolt Neywa kisrádiót, de már lefele jövet is az járt a fejemben, hogy elő
kéne túrnom a következő boncalanyt, mégpedig a kezemben tartott Sangean
rádióroncsot. No nem mintha nem volna épp elég rádióm odafent a lakásban is,
hanem csak azért, mert azokhoz valamiért nem volt semmi kedvem. A faládikás
amatőr építésű készülék ugyan érdekesebb mint ez, azonban keményebb dió is.
Kicsit elszabadult benne a ferritrúd, és egy rajz nélküli rádióban visszatalálni
a modulátor tekercs lábaival a helyére, az azért nem olyan egyszerű. Illetve
az volna, ha nem lenne a rádióban nehezítésnek egy hullámváltó is. Aztán ott
van még a Neywa-2, amit meg azért halogatok, mert az M-10, Motofon, C-105
rádióhármas után illik a sorba, merthogy teljesen úgy néz ki mint azok, csak orosz.
A PLL szintézeres Tronic meg eleve úgy ül a polcon, hogy az alkatrészeinek egy
része mellé van téve zacskóban. Őt sem ma fogom összeszerelni. Ezzel a már
eleve alaposan lerombolt készülékkel viszont valószínűleg már nem lesz sok
dolgom. Mondjuk ha mindig a könnyebbik végükön fogom meg a dolgokat,
ráadásul csak azokat fogom meg, melyeknek van könnyebbik végük, annak
természetesen az lesz az eredménye, hogy a legproblémásabb szétszedések
maradnak meg a végére. No de hol van még a szétszedtem project vége?

Emlékeim szerint ezt a rádióroncsot a Petőfi csarnokban vettem, de még valamikor
olyan régen, mikor még felfutóban volt a zsibvásár. Mivel láthatóan egy roncs, bár
annak jóféle, ezért nem valószínű, hogy száz forintnál többet adtam volna érte.
Hogy egy döglött, valószínűleg feltámaszthatatlan állapotban senyvedő rádió
megér-e száz forintot? Ezen lehetne vitatkozni, csak nem volna neki semmi
értelme, merthogy már megvettem. Hogy pontosan mennyire volt rá szükségem,
az visszakövetkeztethető abból a tényből, hogy ehhez a rádióhoz azóta sem nyúltam
hozzá. Konkrétan ha agyoncsapnának sem tudnám megmondani, hogy csak annyi
baja van amennyit a képen látunk (amúgy már ez is nagyon sok), vagy teljesen
tropa a belseje. Bevallom őszintén, valószínűleg még csak ki sem nyitottam!

Nyolc sávra osztott rövidhullám, középhullám és URH sáv van a készüléken.
A múltkor boncolt Sunrise kisrádióra is éppen ugyanezek voltak felírva.
Majd mindjárt meglátjuk, hogy a feliratoknak jelen esetben pontosan
mennyi is a valóságtartalmuk. Mert ugye a múltkor nem sok volt.

Bár nincs kiírva a szétszedtem főoldalára, de a huszonnyolcas rádiót felboncolós
cikkben már összetalálkoztam ezzel a márkával. Akkor arról a rádióról nem
voltam valami jó véleménnyel, merthogy nem igazán adott rá alapot.
Mondjuk az nem egy ilyen komoly, úgymond világvevő rádió
volt, hanem csak egy egyszerű alsókategóriás zsebrádió.

A forgókondenzátoron nincs rajta a skálahúr dobja.
Remélem, hogy valahol belül azért még megvan.

Rengeteg tekercs van benne, nem úgy, mint a Sunrise fantázianevű rádióban.
Ha nem tekergette el őket senki, akkor szerencsém van. Vagy a rádiónak.

Az állomáskereső forgatógombja sajnos hiányzik.

Az antenna nem csak egyszerűen hiányzik, hanem a tartócsonkja konkrétan
félbe lett törve. Hogy lehet így elbánni egy ilyen szép kis készülékkel?

Nemcsak, hogy van benne URH, hanem egyenesen sztereó is! Persze csak
fejhallgatóval, hiszen hangszóróból csak egy fért el az apró dobozban.

A teleptartó fedele is hiányzik.

A hátlapról annyit tudok elmondani, hogy ez legalább még megvan.

Felül a világ időzónái. Alul a rádió tudása, míg jobbra a szokásos figyelmeztetések.
Ne rakjunk bele nem belevaló elemet. Csak hozzáértő személy nyissa ki a dobozt.
Illetve a kedvencem, vagyis ne felejtsük bent a készülékben évekre az elemeket.

Tajvan Kína része, de nekem ez a kelet valahogy olyan távol van.

A hangerőszabályzó gomb nemhogy hiányzik, de egyenesen tőből ki lett szakítva!
A piciny fehér pöcök a mono / sztereo átkapcsoló. A zöld karikás lyukba jön a
füles. Jobbra pedig a külső táp csatlakozója látható. Kár azért a gombért...

Ugyan egy idő után már minden zöld lap egyformának látszik, de az avatott
szemek a fényes pöttyök számából vissza tudnak rá következtetni,
hogy itt bizony rengeteg alkatrész hordozásáról van szó.

Ha már itt tartunk, akkor megosztom ezt az Internetről túrt
rajzot is, melyről leolvasható, hogy a forgókondenzátor
hátán található négy trimmer közül melyik mit csinál.

Még így, hogy rajta a fekete keret, még így is látszik, hogy van benne anyag
rendesen! Ez nem holmi utánzata egy rádiónak, mint a Sunrise...
Bár ez lenne szegénykém olyan jó állapotban, mint az.

Ez a rajz nagymértékben megkönnyíti a rádió behangolását.
Remélem nincs benne eltekerve semmi. De ha mégis?
Akkor legalább tudni fogom, hogy hova nyúljak.

Ez a potméter nemcsak úgy egyszerűen menthetetlen, hanem valószínűleg
beszerezhetetlen is. Ráadásul apró mérete ellenére sztereó, ami szinte
teljesen esélytelenné teszi, hogy bármi itthon találhatóval pótoljam.

Hiába reménykedtem benne, sajnos nincs meg a skáladob.
Valamint a skálahúr és a mutató is hiányzik.

Ennek a kapcsolónak pedig a hosszabbító karocskája keveredett el.
Viszont begyűjtött helyette jó sok szöszt.
Sokra megyek vele...

A fekete keretben a panelt néhány ilyen kis fekete beakadó pöcök rögzíti.
Már majdnem nekiálltam szidni ezt a megoldást, de végül is miért ne?
Az ember idővel megbarátkozik minden modern technológiával.
Persze úgy könnyű meggyőzőnek lenni, ha a pöckök szépen
tartanak, nem töredeznek le, és még ki is lehet őket oldani.

A ferritrúd sajnos nem a panelhez van rögzítve, hanem a fekete műanyagházhoz.
Ez persze csak akkor számít, mikor az ember ketté akarja venni ezt a kettőt.

Ezen a képen örökítettem meg, hogy hová van (remélem nem
csak volt) beforrasztva a piros, illetve a zöld színű vezeték.

Az arany színű pedig ide való.

A fekete meg ide.

Ez igen! Ez egy normális rádió! Ahogy nézegettem, egyből neki is álltam álmodozni.
Valahonnan onnan indultam, hogy átdobozolom nagyobbra, hogy legyen helyem
a részemről elérhető - nem éppen apró - technológia bevetéséhez. Vagy kell
egy hosszabbító a forgókondenzátorra, vagy kell egy másik, egy nagyobb,
amit jobban kézben tudok tartani. A nagyobb dobozba már könnyedén
bele is férne a sztereó vételhez illő két hangszóró. Persze az FM részt
át kell hangolni, mert az még keleti normás. Álom, álom, édes álom...

A kapcsolási rajz meglétének tükrében, nem is látszik ez
az átdobozolós elgondolás olyan lehetetlen feladatnak!

Ugyan rengeteg tekerő van benne, de aki valamicskét is járatos a rádiók belsejében,
annak azért feltűnik, hogy a forgókondenzátor hátulján található négy trimmertől
eltekintve, az összes többi hiányzik a készülékből. Persze amennyi trimmer
kellene a rengeteg rövidhullámhoz, annyi bele sem férne a dobozba.

A hangerőszabályozó potméter helyét egészen egyszerűen áthidaltam forrasztóónnal.
Egy próba erejéig így is megteszi. Hogy ne bömböljön annyira, illetve, hogy ne
kelljen megkeresnem, hogy hová kell bekötnöm a hangszórót (merthogy
természetesen az sincs meg), rádugtam a készülékre egy fejhallgatót.

Azért olyan furcsa darabos a videó, mert lecsavartam a kockák számát, hogy
ne legyen nagy a fájl mérete. Természetesen a videón látottakon felül
még tovább is tekergettem, illetve kapcsolgattam a rádiót. Azon
kívül, hogy hangerőszabályzó potméter hiányában nem tudtam
lehalkítani, semmi hibát sem találtam benne! Amúgy jó hangos.
Úgy megtolta a fülesemet, hogy simán felvette a kamera a rádió
hangját még úgy is, hogy fél méterre voltak egymástól! Valahogy
úgy érzem, hogy ebből a rádióroncsból akár még lehet is valami, ha
egyszer tényleg nekiállok rádiót építeni, illetve jelen esetben átdobozolni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.