Digitális szobahőmérő
(két mérőhelyes)

Szét kell szednem. Ez most nem kényszeres, mert ezt most nem csak úgy
mint általában, hanem ezt bizony javítani kell. Hiába teszek
bele új elemet, csak annyit tud, amennyit látunk.

 

 

Olyan lapos, hogy az konkrétan kényelmetlen. Rossz a fogása (bár minek tapizni),
és sajnos a lábán is alig áll meg. A sárga bordás izé, na az meg csak dísz.

 

 

Újkorában kilógott belőle egy külső hőérzékelő elem, egy hosszú zsinóron.
Vagyis ez a hőmérő eredetileg két mérőhelyes, csak a kilógó részt,
azt én egyszerűen levágtam róla, mert folyton útban volt.

 

 

Ez nem a gyártó neve, hanem azé a cégé, akitől kaptuk.
Vagyis ez egy úgynevezett reklámajándék.

 

 

A rácson belül van a belső hőérzékelő.
Ez nem volt útban (és eddig nem is fértem hozzá), ezért ezt nem vágtam le.

 

 

Mindenféle dolgok vannak a hátlapon.

 

 

Ezzel a két gombbal lehet beállítani az órát, merthogy még az is van benne.
Mondjuk részemről nem igény egy hőmérővel szemben,
hogy még azt is tudja, hány óra van.

 

 

A kapcsolóval azt lehet beállítani, hogy alapértelmezettként óra legyen-e,
vagy pedig hőmérő. Ha a másik adatra vagyunk kíváncsiak,
arra szolgál az előlapi nagy (hosszú) szürke gomb.

 

 

Bár egy új elem van benne, de mégsem működik.

 

 

Ez volna a hőmérő lába, csak nem akar rajta megállni. Hiába szép, meg formás, ha
egyszer konkrétan kényelmetlen. Persze használni csak annyi, hogy rápillant
 az ember. Már ha épp nincs felborulva. Már úgy értem, hogy a hőmérő.

 

 

Ha már forma, akkor szerintem inkább ez. Mármint az, ami az ajtóra van felragasztva.
Az legalább normális méretű, megáll az alján. Ráadásul ceruzaelem kell bele.
Mert ugye mivégre mindent (elemet is) miniatürizálni? Hol nem fér
el egy ekkora hőmérő? Annyira azért nem drága a műanyag!

 

 

Ez most vagy annyira koszos, hogy nem vezeti az áramot, vagy
bentebb is ment, és ott is megevett valamit a zöld trutyi.
És még én pofázok folyton az elemekről, tartókról.

 

 

Levettem a hátlapot, erre fel kihullottak belőle ezek a magok. Majd vissza
legózom őket. Vagy ha nem, akkor van másik hőmérőm.
Erre meg majd azt mondom, hogy nem is volt.

 

 

Valósággal hemzsegnek az alkatrészek a panelen!

 

 

Már úgy értem, hogy ezek hárman.

 

 

   Hiába rezegsz, úgysem tudsz elszaladni, mert oda van forrasztva a lábad! Nem csak én vagyok ám olyan hülye, aki elbeszélget a látottakkal. A minap figyeltem munka közben egy festőt. Már úgy értem, hogy ő dolgozott, én meg figyeltem. Olyan szívhez szólóan beszélt a korongecsethez, hogyha nekem mondta volna, talán még én is kifestem a plafont!

 

 

Íme a bordás kerek sárga izé oldalról. Vajon van ennek a masinának egy
komplexebb változata is, melyben van itt valami hasznos?
Vagy ez tényleg csak egy puszta dísz?

 

 

Ez itt már a doboz szemközti oldala. Innen vágtam le a külső hőérzékelő madzagját.

 

 

   Úgy nézem, hogy nem ment bentebb a trutyi. Szerencsére csak az érintkezők károsodtak. Majd legközelebb kiszedem, vagy időben kicserélem az elemet, mikor épp eltűnnek a számok a kijelzőről.

 

 

Az előlapban nem sok érdekes van.

 

 

Talán csak a külső / belső mérőhely átkapcsoló megoldása érdemel említést.

 

 

Ez a kapcsoló egyik fele.

 

 

Ez pedig a másik. Míg nincs összeszerelve a ház, addig ez nem is kapcsoló.
Nem is kapcsol, legfeljebb csak csak lötyög.

 

 

A panel másik oldalán található a szép nagy LCD kijelző. Mondtam már?
Annyira értelmetlen modern holmit boncolni... Nincs ezekben semmi!
Illetve van, de mindben ugyan az. LCD, elem, gombok, zöld panel.

 

 

   A derék tájt félbevágott hupikék törpike formájú valami, a belső hőérzékelő elem. Mindössze az a jó az ilyen érdektelen belsejű dolgokban, hogy a szinte semmi tartalom láttán menten kedvet kapok mondjuk felboncolni egy magnót.

 

 

Megvakargattam az elemtartó érintkezőit, de csak ímmel-ámmal.

 

 

Gondoltam ezeket az alkatrészeket csak nem fogom már összekeverni.

 

 

Ennyi alkatrésznek azért még megtalálom az eredeti helyét.

 

 

Attól eltekintve, hogy hülyeséget mutat, teljesen jól működik.
Hogy mikor kerül ki ez a cikk, azt ki tudja? Mindenesetre
most épp tavasz van. Már nem fűtök, mert így is 22 fok
van a lakásban. Legalábbis a másik hőmérő szerint.

 

 

   Mikor megnyomom az előlapi hosszú szürke gombot, akkor megmutatja az időt. Persze ez is éppen olyan hülyeség, mint az előbb a hőmérséklet, de ezt legalább be lehet rajta állítani.

 

 

Ismét szétszedtem, majd rámértem a hőérzékelőre. Jelentem
rendben érzékel, Mikor melegítem, akkor szépen mutatja.

 

 

Megint összeraktam, most már csak 32 fokot mutat.

 

 

Néhány perc múlva pedig már csak 31-et mutatott.

 

 

Kevés idő elteltével meg már csak 26 fok van. (szerinte) Vagyis semmi baja,
csak az asztali lámpától és a kezemtől teljesen átmelegedett az egész.
Egy óra múlva már ugyanannyit mutatott mindkét hőmérőm.
Hogy a franc essen abba a hőérzékeny belibe nekije!

 

 

Talán ha két év telhetett el az előző kép készítése óta, mikor jó anyám a karácsonyi
nagytakarítás címszó alatt végzett károkozási hullám alkalmával megtörölgette
a hőmérőt, amitől a szerkezet azonnal elfelejtett kijelezni. Persze én már
tudtam, hogy nem anyám a hibás, nem a törölgetés, és
még csak nem is az elem merült ki.

 

 

Gondoltam egyszer s mindenkorra rövidre zárom a problémát,
s azonnal előkaptam ezt az elemtartós dobozt.

 

 

Ezt a gyönyörűséges példányt választottam ki a készletből. Ez onnan van, hogy
néhány éve betévedtem a Lomex boltjába, majd az ablak mellé kipakolt
elemtartókból alaposan bevásároltam. Hogy azóta még csak ez
az egy darab kellett? Most mond már...

 

 

Ez egy olyan műszerépítési project, melyet úgy két éve (egy napra) félretettem.
Most érkezett el a pillanat, hogy visszaszereztem tőle a műszerzsinórjaimat.

 

 

Eljátszottam a kérdéssel, miszerint jó lesz-e a hőmérőnek, ha akkuról jár.
Úgy néz ki, hogy megelégszik a valamicskét kisebb feszültséggel.

 

 

Ez volt az első elképzelésem.
A többit inkább hagyjuk...

 

 

Még lyuk is van az elemtartó közepén, aminél fogva rögzíteni lehet.
Hogy a lyuk pont oda esik, ahol az elem a legkövérebb?
Most mond már... Nem lehet minden tökéletes!

 

 

A lyuk méretét és helyét csak másodikra találtam el.
Puff neki! Én sem vagyok tökéletes...

 

 

   Épp pontozónak használom a bonctűt. Ez is de rég történt... Apukám megállt mellettem, majd azt mondta: Tessék kisfiam, itt egy marék bonctű. Én meg nem igazán értettem, hogy mégis minek kellene örülnöm. Az addig rendben, hogy ugye mindig mindent felboncoltam, de amihez bonctű kell, vagyis állatot azt nem. Aztán egyszer ráéreztem az ízére, és onnantól már meg sem tudtam lenni a mérőcsúcsnak használt bonctűk nélkül. Most meg, hogy elfogytak, és ez már az utolsó ép darab, kénytelen leszek valahonnan beszerezni.

 

 

Kapott az elemtartó fedele egy lyukat, majd még egy kicsit a pákával is
beleolvasztottam. Utóbbi rombolás helyén fognak bemenni a vezetékek.

 

 

Ez nagyon csúnya munka, de mivel én csináltam,
magamat csak nem vágom már nyakon!

 

 

Már csak rá kell tolni a teleptartó fedelét a hőmérő házára, és már készen is van.
Ennek első ránézésre úgy nagyjából annyi az értelme, hogy kb. semmi.

 

 

Ellenben oldalról megtekintve már jól látszik, hogy mechanikailag
mennyire stabil lett. Legalábbis az eredeti állapothoz képest az.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.