Optikai egér
(az asztalomon találtam)

Mikor azt gondolom, hogy a jobb sarok végre rendben, na olyankor mindig előkerül
 onnan valami. Ez már csak egy ilyen asztal. Egyszerűen megteremnek rajta a tárgyak.

 

 

Kinek mi jut. Nekem például egy egér a kisvödör és a tolltartó mögött.
Persze olyan is akad, akinek egy régi dallam.
Mindkettővel jól elvan az ember.

 

 

Jó kis egér ez. A4Tech, görgős, és USB dugós. Úgy került a sarokba, hogy bevágtam.
Elszökni pedig azért nem tud, mert össze van kötözve a saját farkával.
Persze ha nem volna sem tudna ellógni. Nem véletlenül
lábatlankodik az asztal eldugott sarkában.
Ritkán kerülnek ide hibátlan dolgok.

 

 

Szimmetrikus forma. Csak azért mondom, mert az enyém nem ilyen. (első képen
látható) Az enyém jobbkezes, ez meg (mivel szimmetrikus) kétkezes.

 

 

Azt mondja, hogy optikai egér. Persze, hogy optikai, hát látom!
Szóval ha optikai, akkor lát. Vagyis nem vak egér. Viszont töketlen.
Már úgy értem, nincs neki golyója, mint a mechanikusoknak, akik viszont
bármennyire is tökösek, mégiscsak vakegerek. Hülye biológia. Mindig is utáltam!

 

 

Olyan mint egy kulcslyuk, de persze nem az.
A bal oldali lyukból néz ki, miközben a jobb oldali piros lapocska világít.

 

 

Ez pedig az egér talpa. Az egerek olyan lusták, hogy nem járnak, hanem csak
csúszkálnak a talpukon. Az meg mondjuk szemétség, hogy az egeret
összetartó csavar a talpacska alatt van. No nem mintha így
nem találnám meg, csak nem fog a talp visszaragadni.

 

 

Mivel alul van a szeme, az egérpad és az egér alja közé pedig a vékony résen
át nem jut be fény, ezért kénytelen magának világítani, hogy lásson valamit.

 

 

 

Mivel szegény egérke beteg, ezért meg kell javítani. No persze ki is lehetne dobni,
csak ezt az újkori módit még nem szoktam meg. Szóval nem csak
szórakozásból szedem szét, hanem gyógyító jelleggel is.

 

 

A valódi egér - a számítógépes társával ellentétben - nem ilyen egymástól jól
elhatárolható alkatrészekből van felépítve, hanem ha szétszedjük,
akkor belülről egy gusztustalan piroskás mócsing az egész.

 

 

Egyszerűbb felépítésű mint a golyós társa, hiszen elmarad a golyó, a golyó pörgette
tengelyek, valamint a tengelyek forgását figyelő optikai csatolók. Ha kiszedem
a talplemezből a panelt, akkor van itt még egy optikai csatoló elem is.
Ezt csak azért írom, mert ha az ember nem teszi vissza...

 

 

Igen masszív darabok ezek a mikrokapcsolók. Például az én kék A4Tech egerem már
10 éves múlt, mire elkezdett kontakthibás lenni (prellezik) a mikrokapcsolója.
A képmező közepét uraló görgő arra való, hogy oldalakat görgessünk
vele. Az én egeremnek kettő is van. Egy a vízszintes, egy másik
pedig a függőleges görgetéshez. Az eredeti programjával
meglepően jól használható, például táblázatokhoz.
A kiszedett görgő tisztításhoz tovább bontható,
csak aztán nem ám elfelejteni mi hová való!

 

 

Elgondolkodtam rajta, hogy kimossam-e a panelt is. Végül úgy döntöttem,
nem válogatom külön a többi alkatrésztől, mert az már túl bonyolult.

 

 

A drótját kivéve minden alkatrészét kimostam. Míg az összetevők a polc szélén
száradnak, elfoglalom magam ezzel az újrakötendő csatlakozóval.

 

 

Először azt találtam ki, hogy az USB feliratú dobozkámban túrok egy bontott aljzatot
az egér kábeléhez, és kimérem melyik ér szakadt. Végül nem találtam megfelelő
csatlakozót, de nem is szükséges, hiszen mit számít az, hogy melyik ér szakadt,
mikor az a fontosabb, hogy hol. A hol kérdésre a korábban látott videó alapján
egyszerű a válasz. Valahol tőben. Le kell vágni a kábelből úgy 10 centit és kész.

 

 

Pusztán kíváncsiságból felboncoltam a levágott kábelt. Mint az jól látható,
nincs rajta mit csodálkozni, hogy néhol már nem vezette az áramot.

 

 

Nem volt egyszerű, de sikerült visszavarázsolnom az eredeti tehermentesítőt.
Mondjuk ha lett volna annyi eszem, hogy nem húzom le, hanem csak
feljebb húzom a dróton 10 centivel... De ha nem, hát nem...

 

 

Míg nem volt itthon zsugorcső, mily boldogul éltem nélküle...
No de így van ez mindenféle modern technikai varázslattal.

 

 

Össze is kötözhetném a drótvégeket. No de milyen pocsék munka volna már az?

 

 

Pláne úgy, hogy a saruk könnyedén kipattinthatóak a csatlakozójukból. Aztán
persze rájöttem, hogy innentől már minden alkatrész olyan piciny, hogy
már nem is látom őket rendesen. Majd legközelebb jól összesodrom
én azokat a drótokat. Vagy egyszerűen beforrasztom a panelba.

 

 

Most persze már mindegy. Marad a csatlakozó.
A kieső drótdarabok pedig mennek a vödörbe.

 

 

Az egér szeme ez az IC. Azon az apró lyukon kukucskál ki az egérpadra.

 

 

Sikerült a kábelműtét. Elmúlt a kontakthiba. Stabilan világít a LED. Mondjuk
szép is lenne, ha telefonszerelő létemre nem tudnék dróthibát javítani.

 

 

Visszaszereltem a görgőt a racsnijával meg a gumiruhájával.
Jó, a két utóbbit elsőre kihagytam.
És akkor mi van?

 

 

Mivel meglehetősen mintás egérpadom van, ezért azt gondoltam, hogy milyen jól
fog majd rajta látni az optikai egér. Csakhogy nem lát! Illetve ugrál. Ellenben
az erősen koszlott asztallapomat? Na azt már szereti! Hülye kényes állatja.

 

 

Gondoltam milyen jó nekem, hogy ezentúl van egy USB portos optikai egerem is,
ami ráadásul még görgős is. Biztosan jól fog jönni tartaléknak. Odatettem a polcra.
Erre fel nem ott ült mellette egy másik? Ha ezek elkezdenek itt nekem szaporodni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.