Szerverbe való HDD
(kukáztam)

   Ott az a szkenner. Szerencsére (?) itthon is akad néhány döglött, szóval nem kell az nekem. Azért csak nem bírtam megállni, hogy oda ne menjek, és meg ne nézzem közelebbről. A szkenner ugyan nem jött velem, ellenben ami alatta volt...

 

 

Mivel nincs a közelemben kukáspiac, önkiszolgáló üzemmódba váltottam.
A hazahozott "szemetet" meg ahogy szoktam, letettem az előszobában.
Mindeközben a bal alsó sarki medve kaján vigyorral röhög a képembe.

 

 

Minden évben van egy céges fejtágító, hogyan kell az adatokkal biztonsággal bánni.
Máshol meg egyszerűen kidobják a szemétbe az adathordozókat...
Persze lehet, hogy törölve vannak róluk az adatok.

 

 

   Tudom, hogy ebben a dobozban nincs semmi különös, csak egy HDD, de attól azért még belenézek. Nem dobhatom ki csak úgy, ha már egyszer hazahoztam! Mi lenne így a világból? Még a végén leszoknék a tárgyak gyűjtéséről. Mondjuk ahogy belegondolok... De annyira elszörnyedtem attól a gondolattól, hogy csak úgy pőrén állok a világban, üresen lógnak mellettem a kezeim, sehol semmi bigyó...

 

 

Kicsit mintha túlzásba vitte volna a gyártó az adatközlést.

 

 

Csak vonalkódból, és csak ezen a címkén, mindjárt négy is van neki!

 

 

   Ez itt már az ötödik. Nekem a bal alsó piktogram tetszik, iszok is egyet az egészségére. Az is rá van írva, hogy 9,1 gigabájtos. Rendes dolog ez, legalábbis ahhoz képest biztosan az, hogy egyszer vettem egy olyan HDD-t, amin semmiféle felirat sem utalt arra, hogy mégis mekkora lehet a tárkapacitása. Nem is hittem el a bájtok számát, míg csak formázás után nem láttam a saját szememmel.

 

 

Az elejére is rá van írva a méret, bár fogalmam
sincs, mi lehet a "DF" mint mértékegység.

 

 

Azt hiszem ezt a segget nem dugom be itthon semmibe.
Miért kell nekem minden szart összeszedni...

 

 

Ezzel a kibillenthető karral lehet kiszabadítani a HDD-t a szerverből.
Mivel szerverem nincs, így most csak magát a kart szabadítottam ki.

 

 

Mekkora árnyékoló lemez!

 

 

Ez egy nagyon unalmas szétszedtem cikk...
Mégis mi a csudát csináljak egy HDD-vel?

 

 

   Az a tény sem volt képes felvillanyozni, hogy a tulajdonképpeni HDD és a hátsó csatolófelület között mily szép ez az illesztőkártya. Mivel a HDD semelyik felülete sem illeszkedik a számítógépeim egyetlen konnektorához sem, ezért ennek a projectnek sajnos itt vége is szakad.

 

 

   Amolyan mentőötletként az jutott eszembe, hogy felboncolom, az adattároló lemezre smirglit ragasztok, készítek a motorjához egy háromfázisú vezérlőt, majd a sebesen forgó smirglin megélezem a betegeskedő konyhakéseket. Ez a project így annyira, de annyira erőltetett, hogyha fel ugyan nem is adtam a tervet, de erőst elnapoltam a kivitelezését.

 

 

   Régebben az ilyen csinos kis bádoglemezeket betettem a bádoglemezek feliratú dobozba. Egy önvizsgálat alkalmával rájöttem, hogy ebből a dobozból még semmit sem szedtem ki. Na így került a bádoglemezes dobozom - több hasonszőrű társával egyetemben - a pincébe.

 

 

   Ha mégiscsak van annyi eszem, hogy arra rájöttem, hogy nincs szükségem bádoglemezre, akkor arra vajon miért nem jöttem még rá, hogy használhatatlan merevlemezekre pedig pláne nincs semmi szükségem? És még ha csak annyi lenne belőlük, mint amennyit amit itt látsz... Szóval nincs mese (illetve most még csak az van), az egyikből feltétlen fordulatszám szabályzós késélezőt kell készítenem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.