Ventilátor
(szobai bólogatós, közvetlen a szemetesből)

Akkora lomtenger volt ebben a szekrényben, hogy csak na! Gondoltam lesz itt rend.
A holmik egyik fele a kukában végezte, a másik felét pedig hazahordta a bicikli.
Többek között ezért (is) van mostanában annyi telefonos holmi boncolva.
De hiába csinálok helyet, ha egyszer újra és újra feltöltöm lommal.
Az eggyel felette lévő szekrénnyel is teljesen hiába kísérletezem.

 

 

   Szóval az úgy volt, hogy épp lomtalanítás volt a cégnél, mire fel kisöpörtük a mindenféle eldugott helyeken megbúvó kacatokat. Persze ilyenkor nem csak lom kerül elő, hanem amúgy kutya baja, csak az állaga miatt szemétnek minősített mindenféle is, mint például ez a ventilátor. Persze nemcsak ez volt a kupacban, de azt mondtam magamnak: Géza! Csak egyet lehet választani! A mikrosütő nagy volt és nehéz, no meg mikró már van itthon, nem kell belőle még egy boncolni való példány. Ráadásul a mikro (ha lehet ezt még egyáltalán fokozni) még ennél a szerencsétlennél is koszosabb volt.

 

 

Ha felülről nézem, akkor poros.

 

 

Oldalról nézve koszos.

 

 

A hálózati kábele pedig mocskos.
Már csak azért mondom, hogy ragozzam kicsit a masina állagát.

 

 

A gombsor egyszerre poros, koszos, és még mocskos is.
Nem is tudom úgy megfogni, hogy nyomot ne hagyjunk egymáson.

 

 

   Speciel az elülső rácsra akartam fókuszálni, (de persze az is lehet, hogy a koszos kék lapátra), mire fel a fotómasina (ahogy azt mostanában szokta) a hátsó rácsra koncentrált. Mindegy... Ő legalább figyel valamire!

 

 

 

   Gondoltam még a hazahozása előtt kipróbálom, mert ha valami komoly baja van, akkor valóban csak boncolni fogom, azt meg ugye megtehetem akár a melóhelyen is, hiszen mindig ott a zsebemben a fényképezőgép. Ez a gép a meglehetős koszon kívül tökéletes! Persze a kosz maga is bőven elég a kidobáshoz. Mert ugye mégis ki az a hülye, aki darabokra szed egy ventilátort, majd kimossa?

 

 

Szerintem már megint lebuktam...

 

 

Bejön a kábel, csoki, kapcsolósor, majd továbbmennek a drótok a motorhoz.
Ugorjunk...

 

 

   A motor sajnos már sokkal kevésbé tiszta, mint a talp belseje. Mondjuk ez nem is csoda, hiszen egyrészt a motor gyárilag alaposan be van zsírozva, másrészt pedig amennyi port már keresztülszívott magán ez a szerencsétlen masina...

 

 

Már majdnem megszereztem magamnak ezeket a csavarokat, mikor rádöbbentem,
hogy enyém az egész ventilátor. Kezdem úgy érezni, hogy kukáspiac híján minden
különösebb lelki trauma nélkül át tudok állni úgymond önellátó üzemmódba.
Ott még ugyan nem tartok, hogy magamtól nyitogassam az utcai kukák
fedelét, de ha épp nyitva van, már vonzza a tekintetem.

 

 

   Ezek itt az egyéb kieső aprómócsingok. A ventilátorlapátot tartó hatalmas kék csavargombnak pontosan olyan bilikék színe van, mint mondjuk a mi ősrégi szovjet ventilátorunk lapátjának. Vad idők voltak azok! Már csak azért mondom, mert azon a ventilátoron még nem volt védőrács. Hiába volt a lapát valami puha nejlon szerű műanyagból, ha az ember gyermeke óvatlanul hátulról közelített hozzá, na olyankor kapott egy nagyot a kezére! Persze nem olyan nagyot, hogy csak úgy egyszerűen "miért ne" alapon, többször ki ne próbáljam hátulról ujjal leállítani.

 

 

Ez itt a ventilátor talpának alsó takarólemeze.

 

 

Ez a vasnehezék, ez nagyon komoly!

 

 

És én sem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy ezt a ventilátort kifogom mosni.

 

 

Persze azért annyira nem vagyok hülye, hogy a motorját is betegyem a csapba.

 

 

Pedig de!

 

 

Szép tiszta lett. A lényegtelen részek gyorsan megszáradnak, de a kapcsolónak és
a motornak némi idő kell, mire garantáltan kipárolog belőlük az összes víz.

 

 

   A szekrényemben érvényben vannak a világmindenség törvényei (vagyis nem áll meg az idő), ráadásul jó meleg is van a száradáshoz. Mindössze pár hét elteltével (mikor már kezdett nagyon útban lenni) egyszer csak hirtelen úgy döntöttem, hogy hazahozom. Szerencsére ennyi idő alatt még a csavarokat sem tökítettem el.

 

 

Először a szokásos előszobai ficakban kapott helyet.

 

 

Miután párszor belerúgtam, a talprész gyorsan átkerült az átellenes cipős oldalra.

 

 

   Na most aztán lebuktam! Szóval az úgy volt, hogy nem tudtam csak úgy egyszerűen elmenni a kidobott mikrohullámú sütők mellett. Ha mást nem is, de ezt a hatalmas üvegtányért azért csak megmentettem az egyikből, merthogy ez épp jó lesz mondjuk pizzához, mert erre legalább ráfér a nagyobbik méretű is. Persze az igazán nagy szögletes pizza nem, de csak az ő kedvéért nem fogom körbevágni ezt a szép kerek tányért.

 

 

   Ahányszor csak belerúgtam, mindig odaszóltam neki, hogy nem vagy itt valami jó helyen. Hiába tettem odébb idővel legalább a motoros részt, mert még mindig rendszeresen kirugdostam az előszoba közepére a maradékot. Ha eddig megúszta, most már nem kéne összetaposnom.

 

 

A vajsárga gomb rendben, de hogy azt a három életunt árnyalatú kéket ki találta ki...
A bauhinia mindeközben egy orchidea faj, ami nem tudom hogy jön a ventilátorhoz.

 

 

   Persze ennyi erővel akár azt is megkérdezhetném, hogy mégis mit keres egy darabokra szedett ventilátor a szobában? Pláne már hosszú hetek óta! Minden problémára akad megoldás, erre például az, hogy rendbe kell tennem a szobát.
  
Ugyan anyám talán nem is szólna a fennforgásért, tenne a romokra egy terítőt, de azért legalább így karácsony előtt illene rendet csinálnom. A legnagyobb baj valójában az, hogy nem ám csak a ventilátort kerülgetem, hanem több más tárgyat is. Ráadásul sajnos nem csak a tárgyakat kerülgetem, hanem a hozzájuk tartozó feladatotokat is. Ilyenkor van az, hogy valamiért minden mást csinálok, csak ne kelljen (jelen esetben) a ventilátorral foglalkoznom.

 

 

Például leszedem a fregoliról a megszáradt ruhákat.

 

 

   Vagy mondjuk beágyazok. Ez persze szükséges a szereléshez, mert az ágy az előbb még nagyon nem így nézett ki. Ha nem rakok rendet, nincs hová szétraknom az alkatrészeket.

 

 

Mielőtt összerendetlenkedném a szobát...
Szóval még a rendetlenségcsináláshoz is előbb rendet kell tenni.

 

 

Nem úszom meg, mert mégsem felejtettem bent a csavarokat a melóhelyen.
Pedig már tisztára azt hittem, kapok egy újabb nap haladékot...

 

 

Benéztem a szobába, gondoltam milyen jó lesz látni, ahogy alakul a rend.
Persze most még csak ott tartok, hogy odébb helyeztem a rumlit.
És akkor kiszúrtam ezt. Vajon mi lehet a púp a terítő alatt?

 

 

   Hála az égnek (és az utóbbi napok szorgoskodásainak) a CB811-es telefonon már túlvagyok. Ez a készülék például a cserépkályha tetején hevert darabokban. Az összeszerelésével vártam néhány hetet, de nem olvadt el. Ha már annyira élni akar, nekiálltam és összeraktam.

 

 

Mi az a csörömpölés az utcán? ugyan nem érdekel különösebben, de mivel a zaj
az ellenkező irányból jön, mint amerre a ventilátor található, hát megnézem.
Versenyt parkolnak a kukás kocsik. A kukát bezzeg kint hagyják az utca
közepén. Persze nincs ez mindenhol így. Múltkor kifigyeltem őket
mikor épp előttem mentek. A házak egy részébe visszatolják
a kukákat, míg máshol kint hagyják az utca közepén.
Hiába no, a pénz nagy úr...

 

 

Hú de borongós az ég! Szóval még az ég is sír felettem...

 

 

Ha már víz...
Mi lenne, ha felteregetném a kimosott törölközőket és terítőket a cserépkályhára?
Nosza!

 

 

   A hirtelen mozgástól (és a megemelkedett páratartalomtól) melegem lett. Ha meg már úgyis kinyitottam az erkélyajtót, gondoltam adok enni a madaraknak. Ugyan az én madáretetőm nincs olyan szép, mint amilyen az asszonynak van, de szerencsére a madarakat ez egyáltalán nem érdekli. Ha kajásak akkor jönnek és jól beharapják a magot. Azért van így felszerelve az etető doboz, hogy csak a cinegék férjenek az elemózsiához. Néha kapnak a doboz tetejére is valami csemegét, például diót, de erről leszokunk, mert nincs jó vége. Pár szem biztosan lerepül a balkonra, arra meg rábuknak a galambok. Hiába nehéz berepülni a szűkös hely miatt, a repülő patkányok megoldják. A galamb undok egy állat, azonnal odaszarik ahol enni kap.

 

 

A galambok az erkélyünkre szarnak, én viszont a feladatra.
Még csak le sem tudok feküdni, hogy ezt itt van szétrakva!
Hogy ez a (k*rva) ventilátor nem akar magától összeállni...

 

 

Mi van, ha máshoz való csavarkészlet van a zacskóban?
Persze csak álmodozom...

 

 

Mi lenne, ha az összerakás helyett mégis inkább szétverném?

 

 

   Például itt ez a motor amibe igazán belenézhetnénk. No de nincs benne semmi érdekes... Persze a tengely végén a bólogatást előidéző mechanika megérne egy csavarhúzózást, de most nincs kedvem a részletekbe mélyebbre hatolni.

 

 

Ez a rész (mivel még csak koszos sem volt) pont úgy néz ki mint a korábbi képen.
Persze az alkatrészek ritkán másznak el maguktól...
Tőlem viszont elég sűrűn!

 

 

Talán nem is lehetne másképp összerakni. Mondjuk van egy olyan tervem,
hogy egyszer megpróbálom, csak még nem döntöttem el, hogy
pontosan miből, és hogy pontosan mit fogok építeni.

 

 

Ez a kis patron egy elég fontos alkatrész.
Van benne egy rugó, ami kifelé tolja a csőbe beleperemezett golyót.

 

 

Ha beteszem (golyóval kifelé) abba a lyukba...

 

 

...akkor találkozik ezzel a lyukacsos lemezzel.

 

 

 

Fent említettek így együtt egy racsnit képeznek.

 

 

A motoros rész aljából kilóg egy rugó szára,
ami a számára kiképzett mélyedésbe való.

 

 

   Ha nem sikerül a rugót a helyére illeszteni, akkor a felső részt az alsóhoz sem fog, mert felakad a rugó az anyagban, és innentől kezdve már teljesen esélytelen bedugni a helyére a csavart.

 

 

Tapasztalatom szerint így néz ki a lyuk, mikor épp nem megy bele a csavar.

 

 

Persze a fentebb látott racsni sem állt össze elsőre, mert a rugós
golyós patron rövid. Még jó, hogy van választékom alátétből...

 

 

   A motoron még nincs rajta a burkolat, se a lapát, se a védőrács, de ebben az állapotában már stabilan egyben van, vagyis már bátran ellenőrizhető a működése. Mi az, hogy miért? Nos azért, mert ha mondjuk ha nem élte túl a motor a fürdést, akkor nem kell összeraknom. Persze amilyen szerencsém van, simán túlélte...

 

 

 

   A motor tengelyén át van ütve keresztben egy csapszeg, erre jön (ebbe akad bele) a ventilátor lapátja. Én meg láttam, hogy a motor tengelye még zsíros maradt egy kicsit, erre fel megdörgöltem. Persze ha már úgy is motor, forog, akkor nehogy már én strapáljam magam! Ekkor érezte úgy a törlőrongyom, hogy márpedig neki (mikor ha nem most alapon) feltétlenül ringlispileznie kell. Én meg ráhagytam...

 

 

Már úgy aludnék, hogy alig tartanak vissza ezek a tárgyak.
Megölelném őket, aztán befordulnék velük a sarokba.

 

 

Már olyan közel a cél, hogy nem adhatom fel az utolsó métereken!
Először az elejét, majd a hátulját kell felcsavarozni a motortakaró burkolatnak.

 

 

Na ez meg hova való? Már csak azért kérdem, mert egy
kicsit idegen tárgynak tűnik a kilógó lemezcsavarjával.

 

 

 

Persze (mint ahogy a délutáni alvásnak) mindennek megvan a maga helye.

 

 

   Miközben a rács hátulját rögzítem, a háttérben Lino Ventura alakít egy francia filmben. Elsőre úgy ítéltem meg, hogy ez a régi film csak háttérzajnak való, majd nemsokára kiderült, hogy miatta nem haladok a ventilátor összeszerelésével.

 

 

Úgy kell feltolni a lapátot, hogy a tengelyen keresztben álló csapszeg bemenjen
a lapátba. A nagy kék csavart pedig már igazán nem kunszt feltekerni.

 

 

A rács elülső fele egyrészt felül beakad, másrészt alul oda van csavarozva.

 

 

Harmadrészt négy ilyen kis karocska is van, melyeket vissza kell hajtani.

 

 

Szép ez a ventilátor, valamint a francia film (Az ördög és a tízparancsolat) is tetszett.
No de mi a francnak nekem, vagy úgy egyáltalán egy ilyen ventilátor?
Persze nyáron nem lehet kérdés, no de most épp tél van!

 

 

Például lóg ez a sok zokni meg gatya a fregolin.

 

 

Ugyan látszik, hogy száradnak, hiszen valahonnan csak idekerült ez a sok vízcsepp
az ablakra, de a hatásfok nem valami jó. Egyrészt napokig tart a száradás,
másrészt az állandó magas páratartalomtól elkerülhetetlenül megjelenik
a falakon (vagy bármi máson amire a pára le tud csapódni) a penész.

 

 

Gondoltam rásegítek kicsit a ventilátor szelével a száradásra.

 

 

 

Persze nemcsak lobognak a ruhák, hanem száradnak is. Az állandó légáramlat elviszi
az elpárolgott vizet. Mire felkeltem a délutáni szunyából, csontszáraz lett minden!
Persze nem árt kinyitni az ablakot, hogy legyen hová távozni a párás levegőnek.

 

 

   Ez a csavar pedig megmaradt. Még szerencse, hogy emlékszem rá, hogy ez nem a ma bemutatott ventilátor alkatrésze, hanem egy asztalé. Amúgy az asztal is ki volt dobva a folyosóra, épp mint ahogy a ventilátor. Persze az asztalt nem hoztam el, csak ezt a szépfejű csavart mentettem meg belőle. Jó, akkor elhoztam az asztalt is. (bár csak a felső lapját) És akkor mi van? Biztosan kell az a nagydarab deszka majd valahova polcnak. No de erről majd egy másik alkalommal mondok mesét...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.