Kapcsoló
(valószínűleg trolibuszból)

Minap beletekintettünk a kapcsolós dobozomba. No persze nem csak ez az egy
kapcsolós dobozom van. Van külön a kicsi és több másik a még annál is kisebb
kapcsolóknak, de azokat most nem nézzük meg, mint ahogy a körkapcsolóimat
sem. Már megint mellébeszélek! Szóval az van, hogy a képen látható kapcsoló
meg lett vádolva, hogy márpedig ez nem is kapcsoló, hanem egy biztosíték.
Adott esetben mi mást is tehetnék, minthogy nekiállok és szétszedem.

Ez szerintem semmiképp sem lehet biztosíték. Persze nem hagyományos
kiolvadó lenne, hanem un. automata. Szerintem nem az. Ebbe a kis
puttonyba az oroszok nem szereltek be semmi különöset.

Állításom igazolására (valamint kényszeresem is) elkezdem kibontani a kapcsolót.

Négy ilyen apró fülecskét kell kiegyenesíteni, hogy hozzáférjek a belsejéhez.

Nem és nem! Kikérem magamnak a gyanúsítást! Nem voltam ügyetlen a fogóval!
Még a reggeli készítése közben alkottam egy jót a legélesebb konyhakéssel.
Valahogy úgy voltam vele, hogy most fogom a szalonnáról egyetlen
mozdulattal levágni az ő bőrét. Ez sajnos valamikor korábban
már megtörtént. A kés megszaladt, az ujjam éppen ott volt.
Szóval az történt, hogy a kés és a szalonna az én bőrömre
szövetkeztek, amit egy igen szép nagy darabon sikerült is
eltávolítani rólam. Gonosz és véres ez a reggeli készítés...

Hiába ragasztottam le, csak dőlt a vér! A szalonna sercegett a serpenyőben, közben
a kötés átázott. Áh... Tudom én, hogy nem szabadna reggeliznem. Amúgy meg
az volt mára betervezve, hogy lemegyek a pincébe és szarvast stilizálok
fadarabokból. Nem, nem én vagyok ilyen hülye. Magamtól nem
találok ki ilyesmit. Az asszony olvasta a Praktika újságban.
Ahelyett, hogy szeletelné azt a nyomorult szalonnát...

Itt a lényeg kérem! Nincs ebben semmiféle biztosíték!
Ez pusztán csak egy egyszerű kapcsoló.

A kapcsoló "arca" lemez, és a kapcsoló "tokja" lemez között egy gömböt
formázó üreg lett képezve. Ez az üreg, illetve a kapcsoló karján
található gömb alkotja a kapcsolókar forgáspontját.

A karocska kalimpál.
Ugyan nem ragoztam, de a kar kilógó (pontosabban szólva belógó) vége rugózik.

Ezen az apró lemezdarabon "sétál" kapcsoláskor a rugózó rész.

A kapcsoló libikókáját bal oldalt lenyomva nem történik semmi, míg a jobb
oldalt lenyomva vezetni kezdi az áramot a kapcsoló. Ilyen rém egyszerű
dolgokra alapul az egész elektronika, hogy aztán a későbbiekben
a teljes érthetetlenségig elbonyolódjon.

A kapcsoló alaplemeze textilbakelitből készült. A bakelit volt az első nagy
mennyiségben alkalmazott műanyag. Mindenféle szigetelő lapokat
készítettek belőle, majd készülékházakat is. Meglepően masszív anyag.
Ráadásul hőre keményedik. Persze ha odavágják, akkor eltörik. Gondolom
onnan ered a bakelit vászonnal való megerősítésének ötlete, hogy valaki
véletlenül (vagy a kollégák szórakoztak) belesütötte a zsebkendőjét.

Ez egy veszélyes mutatvány! Ilyenkor szokott kirepülni a fogó csőréből az alany,
majd a fogó hirtelen összecsukódó nyele odacsípi az ember ujját, vagy tenyerét.
A bekötött bal hüvelykem elnézve, nekem most épp egy véraláfutás hiányzik
a jobbomról. Minden napra egy baleset! Szerencsére ezt most megúsztam.

Mint ahogy a kapcsoló is túlélte a vegzálást. Milyen béna vagyok
így leragasztott ujjal... Avagy most legalább van mire fogni.

Menjél csak vissza pajtáskodni a többiekhez.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.